A férjem megcsalt a saját HÚGOMMAL! Mihez kezdjek?

A húgom max. a férjemet keresi (zaklatja) nem engem. Velem akkor sem állt szóba, amikor legutóbb kedvesen próbáltam vele beszélni, hogy ne tartsa meg a babát. Azonkívül nem keres sőt még neki áll feljebb.

Nahát! Akkor majdnem egyidősek vagyunk :)) annyira meglepődtem, amikor írtad, hogy ti hány évesek vagytok! 31 vagyok. A húgom 26, de annyira gyerekesen viselkedik sokszor...

MIÉRT ÍRJÁTOK ANNYIAN, HOGY MIÉRT HARAGSZOM A KISBABÁRA?! Mikor mondtam én ilyet? Ő nem tehet semmiről, és nem is fogok vele rosszul bánni, nem leszek vele "szemét". Valószínű nem nagyon fogunk találkozni, mert nem kívánok a húgommal egy légtérben lenni, és valószínű sírva fakadnék amikor meglátnám, hogy a pici a férjem szemét, száját stb. örökölte. De ugyanúgy vennék neki ajándékot és mosolyogva adnám át és kedves lennék vele, majdnem mintha az én gyerekem lenne.

Ha nagyobb lesz akkor... arra még nem gondoltam, hogy erről hogy beszélek majd. Szerintem sehogy, úgyis elmondja az anyja a saját verzióját, szóval felesleges vitázni. Majd ha nagy lesz és remélhetőleg megfelelő családi értékeket fog tanulni (fogalmam sincs honnan...) akkor majd megérti.

Szóval nem fogok rá haragudni, és ugyanúgy rendes leszek vele, csak egyelőre azt érzem, hogy nem kívánom, hogy az életem része legyen és hogy minden nap lássam...

Azért lenne a legjobb megoldás, ha elvetetné, mert 1 úgysem tudja felnevelni mert felelőtlen és önző 2 nem lesz apja, mert a férjem kerek-perec kimondta, nem akar vele kapcsolatot 3 minden héten más pasija van, szerintem neki nem való a gyerek 4 ne az ÉN férjemtől legyen már gyereke 5 iszik, cigizik bulizik stb pedig ha már tudja, hogy terhes leállhatna. 6 van még millió ok...

Köszönöm a 01:04-es válaszolónak.

Már a hülye fejemmel arra is gondoltam, hogy ha a húgom meg is szülné a babát esetleg ha a férjemmel kibékülnénk nevelhetnénk mi... mert úgy sokkal jobb lenne neki. És a férjem is azt mondta, hogy tőlem szeretne gyereket, de a húgomtól nem (egyébként ő azt hitte szed tablettát, nem gondolta hogy gyereket akar!) De nem... az meg milyen lenne már. Akkor meg állandóan a húgomat látnám benne. És sosem tudnék rá úgy nézni, hogy ne jusson eszembe ez az egész. Sehogy sem jó. Nem tudok jobbat kitalálni, remélem elveteti. Most biztos lesznek akik azt mondják szívtelen vagyok. De nekem az is fáj, ha elveteti mert mégiscsak a férjem gyereke... nem hiszem el, hogy ennyire bekavart :( kiben bízzon meg az ember, ha már a családtagjaiban sem lehet?!

Azért "erőltetem" a férjemmel a kapcsolatot, mert már sok sok éve ismerjük egymást és akkor is jelenteni fogunk valamit egymásnak, ha külön folytatjuk. És ezt leszámítva, még mindig számíthatok rá, és megbízhatok benne egyébként. Tudom, ez bután hangzik, hiszen átvert. De attól még kötődünk egymáshoz és sok évet töltöttünk együtt, és ezt nem akarom csak úgy eldobni. Gondolom ezek után egyre kevesebbet fogunk beszélni és majd szép lassan megszűnik minden kommunikáció, max maradnak a szokásos karácsonyi sms-ek meg hasonlók. De nem látom értelmét, hogy haragban váljunk el. Mert életemben senki mást nem szerettem, csak őt, és ezt leszámítva nála tökéletesebb embert nem ismerek. Semmi gondom nincs vele tényleg. Nem gondoltam volna, hogy ezt megteszi. Ezenkívül más negatívumot nem tudok rá mondani. Persze ez is bőven elég...

Én is így gondolom, haraggal nincs értelme élni, ezért is mondtam, hogy a férjemnek megbocsátok és tartom vele a kapcsolatot, de külön utakon folytatjuk tovább. Épp elég neki az, hogy most szenved mert rájött, velem szeretne maradni, de nem fog. Ráadásul lett egy gyereke, a húgom hívogatja, a párom szülei is neheztelnek rá... szóval megkapta a magáét ő is.

A húgom pedig nem érdekel, ezentúl rám ne nagyon számítson, nem is érdekel.

Anyukámmal majd beszélek, és néha találkozunk, de ne várja, hogy a nyakába borulok és agyon csókolgatom. Ettől persze ugyanúgy találkozunk néha, csak hát ezt nem igen fogom elfelejteni.

Igen, azért is tartom a kapcsolatot anyukámmal, mert apukám miatt időnként ugyanúgy le szeretnék járni hozzájuk.

Nem tudom, nem gondolom, hogy csak kitalálta a terhességet. Habár, én is el tudom képzelni róla. De már előtte is volt róla szó állítólag, mielőtt kiderült volna. A férjem akkor is azt mondta, hogy 1 nem hiszi el 2 hogy történt?! 3 ne tarthatja meg. Én már nem értem, de már nem is akarom érteni. Oldják meg, engem hagyjanak ki belőle. És is megcsinálom magamnak az életemet, ahogy tudom, ennyi.