Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem megcsalt a saját HÚGOMMAL! Mihez kezdjek?
A férjemmel 4 éve vagyunk házasok. 6 hónapja megcsal a húgommal! A húgom kezdett ki vele, mert ő ilyen... ő pedig állítása szerint nem bírt ellenállni! Anyukám már egy ideje tudott róla, tehát 5 hónapja tudja. Ma kiszaladt a száján véletlenül, így tudtam meg!!!
Mit tegyek?
Megbocsássak anyukámnak, amiért nem mondta el?
Beszéljem meg a férjemmel és ne álljak szóba a húgommal?
Vagy adjam ki a férjem útját és a húgomnak meg bocsássak meg, mert mégis csak a testvérem?!
Vagy hagyjam ott az egészet a francba és költözzek el és ne álljak szóba többé egyikőjükkel sem?
Ti mit tennétek? Kérlek segítsetek!
(privát emailt nem tudok fogadni, mert ez nem a saját címem... kérem írjon ide aki már volt ilyen helyzetben, vagy bárki hogy ő mit tenne. KÖSZÖNÖM)
Mindegyik választ elolvastam, köszönöm.
Anyukám úgy tudta meg, hogy egyszer mikor ment haza rájuk nyitott (délután anyukámnál gyűltünk össze, ott vártuk meg egymást munka után, és sokszor ebédeltünk együtt) , amikor a húgom a férjem ölében ült és lökte neki a sódert... akkor már gondolta, hogy lehet valami, de nem akart szólni és leállította a húgomat. Aztán a húgom nyíltan közölte vele, hogy nem adja fel. Ő (anyukám) azt mondta nem gondolta, hogy tényleg lesz bármi is azért nem szólt. DE még mindig nem értem, hogy mikor tudta meg hogy lefekszenek egymással, hiszen tudnia kellett, mivel én is tőle tudtam meg.
Mindegy, ünnepekkor, születésnapokkor, és néha egy-egy unalmas hétvégén meglátogatom, telefonszámomat tudja, de szerintem ennél több ezek után nem nagyon kell. Nem haragszom rá, csak ezek után nehezen tudnék vele kedves és mosolygós lenni.
A férjem ma is azt mondta, nem akarja a babát, mert ilyen családba és ilyen helyzetből... de a húgom ragaszkodik hozzá (így akarja magához láncolni a férjemet - de ő mondta, hogy vetesse el inkább, mert ő nem fog vele élni.
Jól megcsinálta a kis drága...
Én próbálok baráti viszonyban maradni a férjemmel, mert a szeretet megmaradt. Ha a szerelem nem is.
A férfinak pedig, aki írt. Olvastam a kérdését, vagyis azt hiszem ő írta ki. Sajnálom, hogy ez történt. Ha IGAZÁN, SZÍVBŐL megbántad akkor kívánom, hogy a feleséged bocsásson meg. De csak akkor.
És azzal nem értek egyet, hogy ilyenkor az a megoldás, hogy bosszúból lefeküdni a legjobb baráttal, haverokkal. Szerintem ez marhaság. De nem tudhatom, mert lehet adott helyzetben úgy tűnik nincs más megoldás.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:szia.
végigolvastam az összes hozzászólást és a kommentjeidet.
akár egy brazil szappanopera, komolyan. nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. szerencsére nekem nincsen húgom.
valami komoly baj van a húgod fejével, értékrendjével. egy normális testvéri kapcsolatban ilyen eszébe sem jut az embernek. ha valóban szeretem a testvéremet, nem teremtek olyan helyzetet, amivel a lehető legnagyobb fájdalmat okozom neki. ugyanez vonatkozik édesanyádra és a férjedre. anyukádnak mindketten gyerekei vagytok, nem szabadott volna asszisztálnia ehhez a viszonyhoz a hallgatásával, szerintem neki rögtön a tudomásodra kellett volna hoznia a dolgokat, még a legelején, s talán akkor nem harapóztak volna el a dolgok ennyire. persze ezt visszacsinálni nem lehet. én a helyedben mindhármukkal megszakítanám a kapcsolatot, édesanyáddal persze nem örökre, de egy időre biztosan nem akarnék vele beszélni, míg a másik kettőt örökre elfelejteném. ami pedig a babát illeti......ő az, aki a legkevesbé tehet erről az undoritóságról, mégis ő lesz az, aki a leginkább megfizet. hugod egy idióta rin..ó, hogy ilyen körülmények között is vállalni akarja. én 10 éves voltam, mikor a szüleim elváltak, hasonló körülmények között. csak a húg szerepét nálunk egy idegen nő töltötte be. szüleim elváltak, a gyerek megszületett. ma 31 éves vagyok, a gyerek 21. nagyon szégyenlem, és esküszöm próbáltam megszeretni, de nem sikerült. pedig nem tehet róla, hogy megszületett, mégis akárhányszor ránéztem, mindig az jutott eszembe, ha ő nem lenne.....nekem normális gyerekkorom lett volna, lett volna apám, anyám, talán az egész életem másképp alakulhatott volna. Kicsit az egész család igy áll hozzá, gyakorlatilag szülein kivül nincs családja, valahogy mindenki ballépésnek fogja fel. hasonlóan fogadná a te családod is a babát, főleg, hogy nálatok a húgod szülné, nem egy idegen nő. Ha belegondolna épp ésszel, belátná hogy nem tarthatná meg a babát, de mint irod ragaszkodik hozzá, hogy megtartsa. Ezzel visszavonhatatlanul tönkretenné mindannyiótok életét. talán az lenne a legjobb, ha a természet megoldaná és nem születne meg az a baba, bár ismétlem nagyon sajnálom, de milyen élete lenne annak a gyereknek?
válasza:Hát, ha ez az egész tényleg igaz... Nekem is van hasonló történetem, bár nem ilyen durva. Én is a húgom miatt szenvedtem sokat, hozzáment ahhoz a férfihoz, akitől (ma így gondolom) megmentett az Isten.
Kettőnek örülj: 1. nem lett gyereketek, és 2. nem Te tetted ezt a szörnyűséget.
Nem hiszem, hogy a megbocsátást erőltetni kell. A gyásznak, elkeseredésnek ideje van. Ha a megbocsátásnak is ideje lesz, tudni fogod, és megteheted. Éld meg a fájdalmadat, hagyj magadnak időt. Nyilván mindenki bevet mindent, hogy a maga módján rendezze a dolgokat úgy, ahogy NEKI a legjobb. Te magadra figyelj.
És én a helyedben mindenképpen elmennék egy önismereti csoportba, vagy valakihez, aki(k) végig kísérnek ezen a nehéz úton. És ne add fel a reményt, hogy jár neked a jó, az ennél jobb. Sok erőt!
válasza:Szia!
Nem írom,hogy sajnállak,azzal nem sokra még,de tudd,eggyütt érzek veled!
Olvatam itt az előttem írókat,de ez az én véleményem.
Te egy nagyon erős nő lehetsz!Ha ez velem történt volna nem lettem volna oly higgadt hogy kiírjam magamból,de lehet.Biztos sokat segít!
Szóval.Én sem a férjeddel,sem a hugoddal,sem az anyáddal nem beszélnék.
Miért is?
1-A férjed az Egyik leggsztustalanabb dolgot tette meg veled amit férj megtehet a feleségével.
2-A hugod a leggusztustalanabb dolgot tette meg veled amit csak testvér megtehet a testvérével.
3-Anyád,mint írtad,még azelőtt felfigyelt a dologra még mielőtt lett is belőle valami.Én is anya vagyok,és ne jöjjön senki azzal a dumával,hogy azért hallgatott,mert nem akart neked fájdalmat okozni.Az első dolgának kellett volna lennie,hogy figyelmeztet téged,lehetett volna diszkréten.Akkor lett volna egy kis családi vita a két testvér között,így meg csinált anyuci egy egész családot tönkretevő cirkuszt.
Félreértés ne essék,nem azt mondom,hogy ez az anyud hibája!De ha igazán fontos lettél volna neki,és fontos lett volna neki az,hogy ne érjen ekkora fájdalom,még idejében szólt volna.
Én a helyedben,és mint írtad,meg is teszed,elköltöznék jó messzire,de hogy egyikőjükkel sem tartanám a kapcsolatot az fix.Felőlem jöhetnének bocsánatért...Apuddal tartanám a kapcsolatot,de csak vele!!!!Ezzel fájdalmat okoznál mind a hugodnak,mind az anyádnak.Ha nem közvetlenül,de közvetve biztos!Apud neheztelne anyudra,az anyád összeveszne a hugoddal,mert miatta vesztett el téged...Normális esetben...
De belegondolva abba a családban nem lehet normális esetről beszélni...
NE haragudj,TÉGED nem akarlak bántani,de a családod két női tagja (nem akarok csúnyát írni,pedig de szeretnék...)finoman szólva tenyérbemászó,gusztustalan gerinctelen.A férjed pedig egy egy egy ...rá még szavakat sem találok...
Tiszta szívből remélem hogy igazán szép új életed lesz!!!!
Hagyd ott ezt a bandát!Menj jó messzire,és szakíts meg minden szálat velük.Ha egyszer majd nagyon-nagyon soká úgy érzed,hogy meg tudsz bocsájtani,na akkor eljött az ideje,hogy találkozz velük.
Addig is sok sikert és kitartást!
Vár egy szebb jövő!!!!
Köszönöm.
Szörnyű, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek. Olvastam amit ti is írtatok...
Igazából nagyon dühös vagyok én is, csak nem nagyon tudok mit tenni. A lakást nem verhetem szét, a kocsit nem verhetem szét, a férjemet... mondjuk, hogy nem verhetem szét :) Csak gondoltam megosztom más emberekkel, ami történt mert nehezemre esik felfogni!
A húgomat szívesen megrugdosnám kicsit, de már arra se méltatom, hogy szóba álljak vele. Nem nagyon érdekel, mivel teszi tönkre magát. Remélem ha meg is szüli a gyereket örökbe adja vagy nem tudom... Próbáljuk rávenni, hogy ne tartsa meg. Még én is mondtam neki szépen, hogy ne tartsa meg mert a férjem nem fog vele maradni, nincs értelme. Pedig nekem is nagyon fájna, ha elvetetné a férjem gyerekét... de más megoldás nem nagyon van. Lehetetlen helyzet.
Igen, annak örülhetek, hogy nekünk még nincs gyerekünk, nem is tudom mit csinálnék, mit mondanék neki stb.
És büszke lehetek magamra, hogy én ebből valamennyire kimaradtam és nem én tettem ilyen ocsmányságot.
Valószínű, költözök ők meg majd megoldják, ahogy akarják. Nem fogom helyrehozni az életüket, nagyon nem.
Húgommal nem állok szóba, nincs értelme. Férjemet inkább elfelejteném... anyukámmal nem tudom mi lesz, vele tartanom kell a kapcsolatot. Legalább havonta egy telefon, vagy hasonló. Azt meg csak kibírom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!