A férjem megcsalt a saját HÚGOMMAL! Mihez kezdjek?

Igazad van, tényleg nem törődnek semmivel. Köszi

Azt mondta, meg akarja tartani a babát! A férjem viszont nem akar gyereket. Azt mondta először nem akart megcsalni engem, csak a húgom erőszakoskodott és ez lett belőle. Aztán meg már azt mondta mindegy mert már úgyis hatalmas veszekedés lesz, még egy alkalom nem oszt nem szoroz!

Szerintem a hugomat elfelejthetem... édesanyámmal majd tartom a kapcsolatot, mert mégiscsak az anyjával az ember nem veszhet örökre össze. Bár nem leszünk olyan jóban...

A férjemmel még nem tudom mi lesz :(

Őszintén azt hittem ilyen csak a Jerry Springer showban van... :((( hogy szörnyülködtem amikor néztem, és nevettem mert nem velem történik, gondoltam ilyen itt nem történhet meg.

Mellesleg a férjemmel jól elvoltunk megkapott mindent, ezt sokszor kérdeztem tőle, mindig azt mondta minden rendben. És úgy is viselkedett, szóval semmi gond nem volt. Az ember viszont már a saját testvérében nem bízhat meg...

Még most se tudok aludni, pedig már megittam 1 liter nyugtató teát.....

Köszönöm a válaszokat, nagyon kedvesek aranyosak vagytok, hogy így támogattok! Örülök, hallom mások véleményét is a dologról.

Szerintem is új év, új élet.

Nekünk nincs gyerekünk a férjemmel, pedig épp egy hete jöttem rá, hogy esetleg én is szeretnék. Mert előtte sosem akartam, de most éreztem úgy először az életemben, hogy igen ennek a pasinak szülnék gyerekeket. Már kezdtem volna tervezgetni a családot, ha csak rágondoltam, hogy majd a férjem játszik a kisfiúnkkal és a kislányunkkal az milyen szép lesz... és, hogy majd reggel azon vitázunk, ki viszi a gyerekeket suliba :))) és hogy majd együtt eljárhatnak focizni a kis sráccal meg horgászni meg minden. Na de mindegy, ennek vége. Talán egy másik férfival ha találok valaha ilyet...

Mindenképpen el kell hagynom a férjemet__ Még ha nem is maradna a húgommal, hanem esetleg visszajönne hozzám akkor is a gyerek tőle van!!! És ha nekünk is lenne a későbbiekben az milyen lenne, hogyan magyaráznánk ezt meg... nekünk már nem lehetne. Na és ezek után?! Képtelen vagyok megbocsátani a férjemnek, nem tudok!

A húgom le van sajnálva nem érdekel már a kis csitri. Anyukámmal ugyanúgy találkozom majd néha, de nem fogom már annyira szeretni...

De ezt nem hiszem el, hogy megtaláltam életem szerelmét, évekig harcoltam érte, mert nekem ő kellett és tudtam, hogy a szívemben már réges-régen őt szerettem mielőtt találkoztunk volna... szerelem volt első látásra... nem hiszem,, hogy még egyszer lesz ilyen... egymás gondolataiban olvasunk, befejezzük egymás mondatait stb. Sose csal meg senkivel és én se őt, szent dolognak tartottuk a házasságot.Emlékszem amikor a gyűrőt megvette és olyan boldog volt, hogy sikerült olyan gyűrűt csináltatni, amire vágytam... Ezzel is mit csináljak mostmár...

Talán ha a férjemmel sikerülne megbeszélni a helyzetet és elköltöznénk kettesben jóóóó messzire, akkor kezdhetnénk együtt új életet.

Kíváncsi vagyok mikor jön haza végre, és mikor lesz lehetőségünk elbeszélgetni. Mocskos húzás volt részéről nagyon... de majdnem 10 éve ismerjük egymást, kár lenne ezt így eldobni.

Ne haragudjatok, hogy nyafogtam, csak nem bírtam már magamban tartani, inkább kiírommagamból, mert nem akarok sírni :( Mert ha egyszer elkezdem akkor biztosan összeomlok teljesen és akkor vége..

Esküszöm nem hiszem el, hogy ez megtörtént, és hogy hogy lehet valaki ilyen mocskos szemétláda. Én sosem tennék ilyet, elvből sem. Nem fér a fejembe.....