Akik szerint a szex nem "jog", azok miért nem gondolkodnak el azon, hogy a rendszeres nemi élet a természetes állapot, nem pedig a kényszerű szexhiány, ahogy manapság sok férfi él?

"A nők viszont szabadon választhatnak erről, ergo van egy többletjoguk."

Akkor van szex, ha mindet fel akarja. Nincs semmilyen többet jog.

Ostoba vagy, mint a föld.

A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon. Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

A nárcisztikus düh

Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket. Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

Szokatlanul önzőek

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék. Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat. A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg. A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

-------------

Kérdező, nem ismersz magadra véletlenül?

#123:

"Leírtam, hogy minden nap fájdalmakkal élek, fizikai fájdalmakkal. Sokkal terheltebb életem van, mint az átlag korombeli fiúknak. Le se szarod, csak mondod a magadét, hogy mi mindent rontottam el. Mintha én tehetnék róla, hogy ilyen lettem."

Valahogy próbáld magadévá tenni ezt a gondolatot:

Az embert nem a körülményei határozzák meg, hanem az, ahogy a körülményekre reagál.

Vagyis te tehetsz arról, hogy olyan lettél. Ezt fogadd el. Ha sikerül, akkor te is tudsz változtatni rajta.

Számtalan példa van. Ugyan olyan sérülés az egyik sportolónak ketté töri a karrierjét, a másiknak meg olyan erőt ad, hogy a felgyógyulást követően bajnok lesz. Vagy amikor az alkoholista/dohányos szülők gyerekei közül az egyik éppen ezért szintén alkoholista/dohányos lesz, a másik meg pont ennek ellenére nem lesz. Ugyan az a hatás, szülői példa, nevelés, mégis más eredmény.

Javaslom olvass minél több életrajzi művet. Nagyon sokat lehet tanulni belőlük. Az igazán sikeres emberek vagy nehéz körülmények között éltek gyerekkorukban vagy volt az életükben egy igazán mélypont, ahonnan fölálltak, akár többször is.

Gyerekként a '80-as, '90-es évek akciófilmjeit nagyon szerettem, ezért Arnold Schwarzenegger életműve volt az első ilyen, amit elolvastam. Már abból is sokat lehet tanulni és erőt meríteni. A második Sylvester Stallone volt, aztán jött sorban még jónéhány színész. Hallod, nem biztos, hogy cseréltem volna velük... Azóta falom ezeket a könyveket és nyilván most már nem színészek életéről olvasok.

A napokban ünnepli 100. születésnapját Bálint Gyuri bácsi, na az ő történetét is érdemes meghallgatni. Röviden, kiirtották a családját, kétszer is elvették mindenét, üldözték az előző rendszerben és mégse picsogott az interneten, hogy neki milyen rossz.

"A nők viszont szabadon választhatnak erről, ergo van egy többletjoguk. Érdekes módon mégis ők szoktak sírni további többletjogokért..."

Nem olvastam végig a válaszokat, lehet, ezt már próbálták neked elmagyarázni. Megpróbálom én is.

Választási joga mindenkinek van. Ha egy nő kezdeni akar veled, de neked nem jön be, jogod van visszautasítani. Semmilyen többletjoguk nincs, amit te annak látsz, az gyakorlatilag egy fegyver, amit te és a magadfajták adtok a kezükbe - mégpedig az, hogy fenenagy elkeseredésetekbe mindent dugnátok, ami lyuk. Onnantól kezdve, hogy van 100 jelentkező, persze hogy válogatni fognak. Egyszerű példa, éhes vagy, bemész a boltba, és csak egyfajta szalámi van, akkor nyilván megveszed; de ha van választék, és ott a kedvenced, akkor a többit le se fogod tojni...

A szalámis példánál maradva, az ételnek is létjogosultságnak kéne lenni, mégis sokan éheznek. Mekkora tré már, nem? Amíg ilyen alap dolgokon nem tudsz túllendülni, amiken itt kattogsz, addig neked nem hogy a szex nem lesz alapjogod, de még az élet se.

28F