Miért nem értik meg egyes férfiak, hogy irreleváns érv ez, hogy "kedves, rendes, normális vagyok"?

De most pl. miért ne lehetne egy mozgássérült/vak is szemétláda? Ezt úgy írtad, mintha a betegség és a rossz jellemvonás összehasonlítható lenne egymással. Nyilván nem azt mondtam, hogy bármit/bárkit pontozni kellene, de igenis lehet súlyozni a tulajdonságok között, pl. a szemetelés még mindig elnézhetőbb, mint a gerinctelenség. Nem hinném, hogy téged bárki és bármi meg tudna győzni arról, hogy a szőrszálhasogató kukacoskodásod mennyire félrevisz, és hogy mennyire nem jó az, ha állandóan csak a hibákat keresed másban, és kapásból kiszórsz mindenkit a kisebb-nagyobb hibái miatt. De ez végül is a te életed, úgy cseszed el, ahogy akarod, én tutira menekülnék előled, meg valószínűleg még sokan mások is, eléggé riasztónak tűnik az, hogy neked ennyire nehéz megfelelni, mert nem úgy tűnik, hogy te bárkiről is tudnál úgy beszélni, hogy bármilyen apróbb hibája fölött is szemet hunyj, hanem mintha direkt arra mennél rá, hogy kiben milyen rosszat tudsz felfedezni, és hogyan tudod kapásból kiszórni az illetőt. Őszintén szólva nem hiszem, hogy ilyen hozzáállással sikeres párkapcsolatot tudnál összehozni, ha én ismerkedni akarok valakivel, akkor nem hibalistát állítok össze róla, hogy esetleg milyen apróságokon akadtam fenn, és most nem a bunkóságról vagy az önismeret hiányáról beszélek. Az élet nem arról szól, hogy a tökéletes embert keressük, ezek alapján akkor kb. gépek lennénk, mert az egyik ember dohányzik, a másik lusta, a harmadik beképzelt, a negyedik hazug stb., így akkor soha senki nem találna magának párt. De te tudod, hogy neked megéri-e ennyire szőrszálhasogatóan listát készítened arról, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy férfinak. Tévét vagy kocsit lehet venni úgy, hogy összeírod, milyen tulajdonságokkal rendelkezzen, viszont az élet nem így működik, nem vehetsz így magadnak férfit.

Hogy érthetőbb legyen a választás dolgával kapcsolatos megnyilatkozásom: logikai szempontból teljesen értelmezhetetlen az inkább beteg, mint rossz ember kitétel. Ugyanis a szemetelő embert "rossznak" tartod, a betegről viszont nem tudhatod, hogy jó-e vagy rossz, hiszen lehet bármelyik. Ha viszont nem tudod róla, hogy milyen, akkor evidens, hogy nem azonos kategóriák alapján döntesz a beteg vs. "rossz" választás kapcsán. Logikailag úgy lenne értelme a dolognak, hogy inkább beképzelt, mint szemetelő, hiszen mindkét dolog egy-egy jellemvonás, így a kettő összemérhető, és mivel mindkét emberről tudod, hogy "rossz", választhatsz. Viszont míg a szemetelőről már eleve tudod, hogy "rossz", addig a betegről nem, így az inkább beteg, mint szemetelő ember elv alapján történő választás szerintem téves premisszákből kiinduló látszatválasztás, mivel egy rossz és egy ismeretlen (aki szintén lehet jó vagy rossz) között kellene döntened, egymással összemérhetetlen tulajdonságok alapján.

Soroljam? "gyűlölködő volt", "szemetelnek az utcán, vagy mindig késnek, esetleg álomvilágban élnek", "lehet rendetlen, élhet koszban (és nem a lakás minőségre gondolok), lehet, hogy affektál, vagy nem akar gyereket, vagy dohányzik, vagy mondjuk mindig kioktat, vagy pl. azt hiszi magáról, hogy tud énekelni". Hát ez valóban csak "néhány" tulajdonság, amit megemlítettél, és nekem úgy tűnik, hogy valójában csak a rosszat akarod látni mindenkiben, mert mindenen fennakadsz. Túlagyalod a dolgokat, és azt hiszem, folyamatosan ebben a hibakereső üzemmódban működsz. Ha férfit akarsz magadnak, akkor vagy képes leszel megalkudni, vagy végleg egyedül maradsz. Nem azt mondom, hogy mindent és mindenkit el kell fogadnod, de ha kb. halálos bűnnek tekinted azt is, ha valaki szemetel, vagy nem akar gyereket, akkor ne csodálkozz azon, hogy semmi nem jön neked össze. Előbb-utóbb szerintem te is be fogod látni, hogy az életben ez a strigulázgatás nem működik, az ember nem egy tévékészülék, hogy ha nem 28 centis a képernyője, meg nem lehet rajta 200 csatornát befogni, csak 100-at, akkor már nem is jó. Nekem van egy olyan megérzésem, hogy te valójában nem is akarsz magadnak senkit, ezért gyártottál egy ideológiát magadnak, és inkább mindenre ráfogod, hogy rossz, amit képtelen vagy másokban elfogadni, legyen az bármilyen pitiáner dolog is. Ahogy már korábban is írtam, tökéletes férfit soha nem fogsz találni, készíthetsz "bevásárlólistát" is magadnak, hogy ki miért nem felel meg neked, viszont így elszalad majd melletted az élet, és a férfiakat elhappolják előled azok, akik képesek kevésbé merev módon gondolkodni. Az élet nem olyan, hogy nekiállok ismerkedni valakivel, és nézem, hogy kedves, pipa, értelmes, pipa, szólt egy csúnya szót, vagy eldobott egy csokipapírt, akkor puff, már ki is p*csáztam a jelentkezők közül, mert égbekiáltó bűnt követett el. Nekem az az érzésem, hogy te nem elfogadni akarod a hús-vér embereket, hanem teremteni akarsz magadnak egy nem létező tökéletes férfit, aztán meg csodálkozol, hogy a túlagyalásaid miatt nincs sikerélményed. Olyan soha nem lesz, hogy valakiben csak jó tulajdonságok legyenek, rosszak meg nem, így akkor ítéletnapig is keresgélhetsz, és megpróbálhatod mindenkire ráhúzni az elképzeléseidet, mintha gépek lennénk. És nem sértésből írom, de olyan, mintha valami saját belső elégedetlenséget vagy frusztráltságot akarnál kivetíteni magadból, én azért nem hiszem, hogy a legtöbb ember ennyire kekeckedő lenne minden rossz (vagy annak vélt) tulajdonsággal kapcsolatban. Hogy nem szeretnék a kezeid közé kerülni, azért írtam, mert számomra eleve frusztráló lenne pl. egy szemtől szemben történő beszélgetés is olyan valakivel, akiről tudnám, hogy alapból a hibáim feltárására koncentrál, és valószínűleg kényelmetlenül érezném magam. Jó, nyilván más, ha valaki nem tudja ezt rólad, de hidd el, hogy félelmetes és taszító tud lenni, ha valaki rászáll az összes többbi ember "hibáira". Nem azt mondom, hogy tapsolni kell, ha valaki hazug vagy beképzelt, de az se jó, hogy folyton csak a hibákat nézed mindenkiben, és hogy ennyire nem vagy nyitott arra, hogy akár a legapróbb hibákat is elfogadd. Amit írtam, abszolút nem rosszindulatból írtam, csak arra akartam rávilágítani, hogy szerintem rossz irányból közelíted meg a dolgokat, hiszen ha pl. a filmeket is úgy nézed, hogy na, itt nem illik a színész a szerephez, itt rossz a vágás, itt rossz a szinkron, itt túl sötét a kép stb., akkor soha egyetlen filmmel sem leszel elégedett. Nem azt mondom, hogy fogadj el mindent és mindenkit, de így el fog menni melletted az élet, és odalesznek a lehetőségeid.

Pl. onnan, hogy valószínűsítem, nem egyetlen emberben találtál ennyi hibát, mint amennyit felsoroltál. Plusz úgy tűnik, senkiben sem láttad meg a jó dolgokat, vagy ha igen, akkor ezek nem tudták kompenzálni a szerinted rosszakat. Legalábbis egyetlen szóval sem írtad, hogy bárkit is el tudtál volna fogadni a hibáival együtt, pedig szerintem nem egy vagy két sráccal ismerkedtél életed során. Ebből pedig szerintem logikus módon következik az, hogy hibakereső módon működsz, az írásaid alapján is látszik, hogy rendszerint az egyes emberek vélt vagy valós rossz tulajdonságaira hegyezed ki a mondanivalódat, kevés jót mondasz róluk, és nem alkalmazkodni próbálsz másokhoz, hanem csak a "rossz" dolgokra koncentrálva kiszórsz mindenkit, aki megítélésed szerint nem tökéletes, hibátlan embert viszont soha nem fogsz találni.