Miért hazudnak a nők, hogy nem számít a külső, amikor csak az számít párkeresésnél?

Amúgy nekem van egy pontosan olyan ismerősöm, vagyis közeli barátom, mint akit leírtál a kérdésben. Minden passzol: szőke, kék szemű, 175 centi körüli, nagy csajozógép srác (legalábbis kb. csak ez érdekli, csak emiatt megy a városba minden hétvégén). Ennek ellenére csak hébe-hóba akad horogra neki valaki, egy épkézláb kapcsolatát nem tudnék mondani az elmúlt 10 évből, és hát kilátásban sincs neki semmi egy jó darabig, ez is biztos. Tudom, mert szinte minden hétvégén együtt bulizunk. Őt is, és többeket is kérdeztem már, hogy erre a srácra miért nem ragadnak úgy a nők, mint a rágógumi? Többen is azt felelték (és ő maga is), hogy egyszerűen gáz módon csajozik, ismerkedik. Tinderen sincs annyi matche, mint gondoltam. Illetve azt is mondta egy másik legjobb közeli barátom, hogy a szőkék (legyen az nő vagy férfi) amúgy is sokaknál kiesnek, mert sokan a fekete vagy a barna hajat preferálják, így ő csak a nők egy szűkebb rétegének jön be, mint mondjuk egy világosbarna hajú srác. De őszintén tényleg le vagyok döbbenve, miért ilyen nehéz neki a csajozás, ismerkedés, merthogy a csávó tényleg a sztereotipikus(!) szépfiú, a megtestesült tengerparton szörföző, izmos, szőke-kékszemű srác. Ezek szerint én is hittem a meséknek, hogy a legtöbb csajnak ez kell, mert úgy tűnik, nagyon nem.

Hát látod, nem ilyen fekete-fehér a világ, mint írod..

Amúgy akár szívesen el is küldeném neked a képét az ő engedelmével, hogy lásd, igazat mondok. Na meg azért, mert tudom, hogy nem sértődne be rajta, hisz már korábban is mutattam neki GyK-s kommentet, amit róla írtam egy-egy incelnek 😆

@41

"35# az, hogy aszociális vagy, a legvisszataszítóbb tulajdonság."

Csak hogy biztosak legyünk... nem az aszexuálissal kevered, ugye? Mert az nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan egy kapcsolatra, aláírom. De mégis, mi olyan nagy baj ezzel? Iszonyatosan gyűlölöm a társaságot, herótom van az emberektől és a vérnyomásom az egekbe emelkedik, ha hozzám szól egy idegen. És ezzel mi a probléma? Két lehetőséget tudok elképzelni.

1) A nőnek vannak barátai; nem aszociális. Oké, jó neki. Nekem nem kötelességem társas típusnak lennem.

2) A nőnek sincsenek barátai; vagy aszociális, vagy nem képes barátokat szerezni. Akkor meg ezek szerint rajtam keresztül akar haverkodni másokkal, az én baráti körömmel? Végső soron úgy is értelmezhetjük, hogy kihasznál bizonyos értelemben?

Szóval ez bullshit. Annyit el tudok képzelni, hogy egy szociális ember könnyebben talál párt, de van ismerősöm, aki elmondása szerint csomószor eljárkál kollégákkal focizni, beszélgetni, inni, egyebek, és konkrétan ugyanannyi sikere van, mint nekem. Szóval ezt ki is zárhatjuk szerintem.

"Én is beszélek nyelveket, ez a munkám során vagy egy külföldi nyaraláson fontos, de egy párkapcsolatban totál lényegtelen, az emberek társat keresnek, aki megértő, figyelmes, kedves, szórakoztató, sok közös programra el lehet vele menni, nem pedig egy szobában kuksolva pl spanyolul beszélgetni."

És miért lehetetlen ezt elképzelni EGYETLEN személlyel? Tudtommal a PÁRkapcsolat az két emberről szól, nem pedig két baráti társaságról. Miért kellene nekem +x embert magammal hoznom?

"Meg valszeg ahogy kinézel/öltözködsz az is taszító lehet sokaknak, de a levelezési stílusod biztosan, ha randizni/találkozni sem akar veled senki."

Na, kezdjük itt: nem jutunk el levelezésig, mert senki nem áll párba velem, mivel a drágalátos Tinder óta pedig társkereső csak matchelés után enged egyáltalán üzenetet küldeni a másiknak, amire a génlottón 0 vagy max 1 találatos szelvényt leadott srácoknak legfeljebb matematikai az esélyük. Aztán jön a következő rész: ha netán mégis lenne egyezésed, az esetek 99%-ában kitöltetlen profilokra mit írsz? Semmit, de ha mégis, akkor az jellemzően úgyse kap választ, mert annyi energiát fog az ilyen beletenni a levelezésbe és a valódi ismerkedésbe, mint amennyit a bemutatkozásába. Úgyhogy igen, ennyi a lényeg: ronda vagyok. Aztán jellemzően erősködve, hangosan kiabálva próbálják megmagyarázni, hogy NeM úGy VaN aZ!!! Aztán valahogy az élet mindig rácáfol, hogy tök mindegy, milyen értelmes/igényes/udvarias/akármi vagyok, ha rosszul nézek ki.

#50 meg egy nyilvánvaló troll, úgyhogy nem is tudom, miért reagálok egyáltalán rá. :D Ettől függetlenül abban a valószerűtlen esetben, ha mégis tök komolyan gondolod, hogy átlagos fiatalembereknek nagymamákkal, meg buta, kórosan elhízott nőkkel kellene foglalkozniuk (szó szerint ezeket írtad), ott döbbenetesen nagy problémák vannak. Mindenesetre ráéreztél, hogy mi kell itt a közönségnek, mert tudod, hogy amivel az alapból sikertelen férfiak önbecsülésébe még egyet rúgsz, az automatikusan fel lesz pontozva, mint ahogyan esetedben is történt.

Emberek, mi a tök van veletek egyébként?! Vagy ide tényleg mindenki csak azért jön, hogy a nála is szánnivalóbb nyomorán kéjelegjen, és ennyire nem is lehet komolyan venni ezt a témát?

@84

Úgy látom, te teljesen el vagy tévedve. Én bizony elolvastam sajnos, amit írtál, de megkönnyebbülve kell kimondanom: hülyeségeket hadováltál össze. :D Szerinted csak az a két opció van, hogy vagy eljársz társaságba, vagy otthon ülsz? Ajjaj... mondom én, hogy nem lenne szabad hagynom másoknak, hogy tönkretegyék az önbecsülésemet, amikor azok a "mások" ennyire fogalmatlanok. De amúgy jogos, hiszen pusztán csak ketten nem tudjátok jólérezni magatokat (bizony, akár otthon is), úgyhogy nyilvánvalóan én vagyok a hülye megint.

Maximálisan igaza van a 84-nek, óriási nagy redflag, aki konkrétan azt írja, hogy “Iszonyatosan gyűlölöm a társaságot, herótom van az emberektől és a vérnyomásom az egekbe emelkedik, ha hozzám szól egy idegen.”

Kéne a halálnak egy ilyen pasi! Igen, van amikor tök jó otthon lenni nyugiban kettesben, de nem mindig! Szeretek kettesben és a barátaimmal is programot csinálni, elmenni koncertre, színházba, moziba, túrázni, grillezni és még számtalan más dolgot csinálni. Miért lennék egy olyannal, aki ezeket mind utálja és azt várja, hogy a) gubbasszak én is vele otthon a négy fal között vagy b) mindenhová menjek nélküle, mert ő kb mindenkit gyűlöli. Kizárt. Szerencsére vannak olyan férfiak, akiknek ugyanúgy van igényük kimozdulni otthonról és közös programokat csinálni kettesben illetve barátokkal is, nem szorulunk olyanra, akit mindez taszít meg gyűlöli és herótja van tőle..

Na még egyszer, mert látom, nálatok ez nagyon beakadt. Mindent (és ismétlem: MINDENT!), amit egy nagy, visszataszító tömeggel csinálnál, azt meg lehet tenni kettesben is. Azt se tudom, miből szűrtétek le, hogy állandóan itthon ülök. Csak mert ki kell, hogy ábrándítsam mindkettőtöket: alig vagyok itthon. 😲 Csak míg ti szélsőségesen extrovertált személyként egymás seggében vagytok huszadmagatokkal, én addig vagy elmegyek sétálni az erdőbe, madarakat és rovarokat megfigyelni, a fákat nézni, a folyóba nézve elmerengeni, vagy csak autózok, biciklizek egyet. Egyiket se szobán belül, micsoda meglepi!

Nektek persze fogalmatok sincs az egész társkeresési téma nehézségéről. Egyrészt nőként egyből olyan az élet, mintha egy videojátékot easy fokozaton játszanál, de mindez extrovertált nőként meg olyan, mintha még pluszban beírnátok az összes cheat kódot is. Introvertált-aspergeres-aszociális férfiként meg pont az ellenkezője, egy kaizo romhack extra nehéz módban.

(Az meg, hogy milyen a stílusom... drága egyetlenem, még megköszönjem, hogy vadidegenként kapásból sértegetéssel indítottad a beszélgetésünket? 🙄😒)