Miért van a nőknek ez a diploma mániájuk, amikor Magyarországon egy átlag ételfutár 8 általánossal több pénzt keres mint egy átlag mérnök?

"Lehet hogy nem konkrétan karrier, de azért anyagiakról is szó esett ugye. Tehát ezt pontosan nem értem, hogy mi volt az 'a viszonzás nélküli ellátás', de ok, lehet hogy tényleg jó okkal hagytad ott. Tényleg van ilyen."

Úgy gondolom, hogyha a gyerek, házasság szóba kerül, de egy natúr együttélésnél is fontosak az anyagiak. Mi külön kasszán voltunk végig. De, hogy tervezel egy emberrel, aki nem tud a pénzzel gazdálkodni? Aki beleöl egy csomó pénzt vállalkozás kezdeményekbe, meg nagy befektetésekbe, aztán rendre belebukik, vagy eleve félbehagyja? Aki nem a munkájában akar sokat elérni, nem abban fejlődik, hanem "ingyen" pénzt hajkurászik? Értsd piramis játékok, adj x összeget és a dupláját kapod vissza stb. Akinek fontosabb a pillanatnyi öröm (később kihasználatlan elektronikai cuccok, sport cuccok), mint a hosszabb távú cél.

A viszonzás nélküli ellátás, mikor én vásárolok be, én takarítok, én főzök, ha lehet a füvet is én nyírjam, mert múltkor is milyen jól ment, cserébe 0 odafigyelés, viszonzás, ha kérek valamit se teljesül az esetek többségében mert "elfelejtette, nem volt ideje" stb.

Én olyan kapcsolatot szeretnék, ahol evidens, hogy aki odaér megcsinálja (háztartási munkák), vagy eleve felosztjuk és betartjuk amiben megegyeztünk. Ahol, ha kérek valamit, azt amint lehetősége van megteszi. Ahol érzem, hogy gondoltak rám, ha ajándékot kapok, nem júj, jön a karácsony alapon vesz valamit, vagy egy átlag hétköznap megtesz nekem ezt, azt a párom kérés nélkül, mert tudja, hogy örülnék neki. Ahol, ha mesélek, beszélek figyelnek rám. Sőt esetleg kedve is van velem beszélgetni a másiknak. A viszonzás azonos értékű tett nálam. Tehát, eleve azonos munkamegosztás és emellett, ha látom, hogy valami miatt nem halad, megteszem helyette, de cserébe ugyanezt várnám. Ha én rendre gondolok rá, amikor bevásárolok, vagy veszek neki random ezt, azt, főzök neki, mire hazaér, megoldok valamit, hogy neki már ne kelljen, mert eszembe jut, hogy szeretné, vagy úgy gondolom örülne neki, akkor igyekezzen ő is örömet szerezni. Ez szerintem alap kéne legyen.

De, sokan csak odáig jutnak, hogy kiszolgáltatják magukat a másikkal.

És, ez mindkét nemre igaz. De, nekem a nőktől ilyen téren nincs félnivalóm, hiszen nőkkel nem leszek párkapcsolatban, ezért a férfiaknál emeltem ki.

Nem tudom, a gyerek kérdést te feszegetted-e korábban, én szeretnék, de nem minden áron és nem azért, mert fogy a magyar. Csak akkor fogok szülni, ha úgy érzem, fel is tudom nevelni normálisan. Mind az anyagi, mind az érzelmi oldalát tekintve.

Ha nem lesz gyermekem, akkor valószínűleg lesz egy űr az életemben, de, ahogy idősödöm, már ebben is egyre kevésbé vagyok biztos. Most 27 éves vagyok, 10 évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy lesz 2 gyerekem. 5 éve úgy gondoltam egy lesz, de az akkor is, ha egyedül kell összehoznom. Még 2 éve is így gondoltam. Ma már nem tudom.

Azért gyereket szülni, hogy rám nyissa az ajtót és ne egyedülhaljak meg, vagy, mert veszélyben a gazdaság, vagy, mert én érezném rosszul magam, ha nem lenne, nagyon önző és hülye érv szerintem.

Piramisjáték, költekezés, meg házimunkába nem besegítés - ez tényleg szarul hangzik, sajnálom. Lehet már előbb ki kellett volna lépned.

Igen feszegettem a gyerek témát is, de inkább idealizálva. Nekem sincs, bár még lehet bőven mert fiatalos vagyok. Valószínűtlennek tartom, de ki tudja mit hoz élet.

Ilyen világban tényleg jól meg kell gondolni, nem csak a gazdasági helyzet miatt, hanem sajnos minden egyéb miatt is...

Szimpatikus a gondolkodásmódod.

82, köszönöm :)

Sokáig nagyon szerettem. És, az évek alatt szépen lassan vált ilyenné. Az elején még nagyon jól működött azon a szinten, amit akkor elvártam. Persze, soha nem volt tökéletes, de, az évek alatt sajnos nem a jó tulajdonságai erősödtek. Ennek ellenére vannak nagyon jó tulajdonságai is, amiket elvárok egy új kapcsolatban majd, de sok kapcsolatban nem látok egyértelműen alapnak.

Pl, a tányér csapkodás, üvöltözés, féltékenykedés, egymás jelzőkkel illetése hála az égnek soha nem volt "divat" köztünk. Van, amiben sok általam ismert embert azért felülmúlt.

De, mint írtam én túl nőttem ezen a szinten, rajta. Nagyon más irányba változtunk, nagyon mások lettünk. Nem mindegy, az ember mit vár egy kapcsolattól. Kategóriákkal rosszabb kapcsolatokba látok gyereket vállalni, házasodni embereket.

Szóval, azért nem volt pokoljárás :D csak, már nem voltam benne boldog, mert egy kapcsolattól ennél sokkal többet várok.