Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van értelme még visszavárni ezek után?
Sziasztok! Az idei évem eddig elég kaotikus, az egyetlen jó dolog egy új kapcsolat volt benne. Mindketten nemrég léptünk ki egy hosszabb kapcsolatból. Ő sok dolgot hiányolt abból a kapcsolatból, engem megcsaltak. Hihetetlenül hamar egymásra találtunk, első percben megvolt a közös hang, a kémia olyan szinten működött, hogy nem gondoltam, hogy létezik ilyen. Mindent megadtunk egymásnak, amit csak lehetett, és nagyon boldogok voltunk. Azt mondta, hogy bennem mindent megtalált, amit eddig hiányolt. Nekem szintén ez volt az érzésem. A környezetünkben élők úgy vélekedtek az egészről, hogy soha nem láttak minket ilyen felszabadultnak és boldognak.
Minden szép is volt egészen addig, amíg nem szakított velem. Ismét elmondta, hogy bennem mindent megtalált, de az exét még nem felejtette el teljesen. Hozzá kell tennem, a kapcsolatunkban ő kezdeményezett, ő mondta ki először, hogy szeret, örömmel mutatott be a családjának, illetve az én családomat is imádta.
A szakítás óta pár nap telt el, azóta nem beszéltünk. Akkor átbeszéltük a dolgokat. A beszélgetésünk végére teljesen bizonytalannak tűnt, pedig az elején nagyon magabiztos volt. Hagyom, hadd gondolkodjon, nem zaklatom, nem írok neki, nem hívom.
Szerintetek van arra esély, hogy visszajön hozzám?
válasza:Ugyanaz hidd el. Mert épp az a gáz, hogy nem tudod végig.... találkozok vkivel, vonzalom van, közeledtek. Aztán megtudod, hogy nemrég volt egy szakítása, dehát pár hónap, azt hiszed az úgy rendben van, merthát mkinek más időre van szüksége lezárni az előzőt. Így utólag mondom azt, hogy voltak jelek, hogy nincs túl teljes mértékben az exén. Akkor, mivel szép lassan beleestem, mint vak ló a meszesgödörbe, akár neontransuparensekkel is hirdethette volna; kb észre sem veszem.
Nyilván, nincs két egyforma szitu, de hidd el; a séma ugyanaz. Nincs lezárva az ex, új kapcsolatba kezd, az új partner szívja meg. Röviden ennyi. Aztán ezt nyilván lehet permutálni plusz infókkal (időintervallum, gyorsaság, intenzivitás, hőfok, tudatosság/nem tudatosság stb)
válasza:#5
Én sem gondolom, hogy "szakítóslány" voltam neki, pedig már nagyon sokszor átrágtam a dolgokat. Inkább olyan volt, mintha egyik percről a másikra az életének összes addigi mélypontja előjött volna. Szakításkor komolyan őt sajnáltam és miatta aggódtam (bár nagyon nem érdemelte meg)... Főleg, hogy azóta sem méltat egy "hogyvagy?"-ra sem.
De talán, ha újra találkoznánk én is csak a sorsot áldanám, amiért kikerültem egy másik ember depressziós hullámaiból. Ahogy a 17-es történetében is látszik, hogy valami nagyon nem "tiszta" belül. Talán éppen egy ideiglenes, jó időszakában kaptam el. Csak sajnos ez inkább azt mutatja, hogy amilyen lehetne, ha összeszedné magát. Dehát, mint tudjuk ehhez energiát kellene befektetni, és sokan nem szeretnek küzdeni a dolgokért.
válasza:jaj 5-ös, szerintem te nagyon jól látod a dolgokat. Én is nagyon de nagyon sokat gondolkoztam ezen. Igazából még ennyi idő (nálam most már pár év eltelt) távlatából sem tudok teljesen semlegesen visszagondolni erre az egészre, mert életem egyik legnagyobb megrázkódtatása volt. Bármelyik másik korábbi szakításom kb. nem érdekel már, de ez annyira más volt.
Igen, még arra is emlékszem, hogy azt mondta, miután előadta ezt a szakítósdit, hogy reméli, hogy nekünk kettőnknek még lesz egy második esélyünk, és elkezdte részletezni, hogy mi mindent szeret bennem. És tényleg látszott rajta, hogy ki van ő is, hogy éppen tönkreteszi ezt az egészet. Mondjuk ezzel a második eséllyel nekem meg betette a kaput, mert emiatt sem tudtam az emlékétől sokáig szabadulni.
Én már nagyon nem tudom, hogy mi van. De legszívesebben már felébrednék ebből a rossz álomból. Nem tudom mikor leszek túl ezen, nem tudom mikor lesz vége az egésznek. Annyira durva volt ez az egész szakítás, hogy egyik percről a másikra lett minden ilyen rossz. És félek, hogy csak nagyon soká leszek túl rajta, írjátok, hogy nektek már régebben volt, és nem tudtátok elfelejteni. Nekem még egy hónap sem telt el, de napról napra rosszabb. Az előzőnél minden nappal egy kicsit könnyebb volt, de ez más.
5-ös, annyira igazad van, sokan nem szeretnek küzdeni a jóért, megelégszenek a rosszal. Nekem ez annyira felfoghatatlan. Én mindig mindenért küzdöttem, az összes eddigi álmomat sikerült megvalósítanom, bármilyen nehéz is volt. A boldogságról pedig soha nem mondtam le azért, mert nehéz volt elérni, azért is küzdöttem, mert tudtam, hogy megéri.
17-es, félelmetes, hogy mennyi hasonlóság van. Nekem is magyarázta, hogy nem jó időben ismertük meg egymást, később kellett volna, de ha nekünk együtt kell lenni, akkor később úgyis együtt leszünk. Nem volt jól, láttam rajta, hogy szenved. Mondta, hogy neki idő kell. Engem ezzel csinál ki teljesen. Komolyan, alig várom, hogy beszéljek vele, mert lassan már nem bírom idegekkel. Kezdek szétszórt lenni, a munkámra sem tudok már úgy koncentrálni, ami nem igazán lesz előnyömre.
válasza:#5
17-es Hú, ez már olyan régen volt? Nem csodálom egyébként, hogy még most is benned vannak a történtek. Ez olyan, mint egy lelki trauma. Nagyon durva, hogy mindkettőtöket hitegettek még egy kicsit:( Gondolom ezt ők "enyhítésnek" szánták, csak erre tényleg nem érdemes alapozni. Semmi értelme várni a semmire, miközben telik az idő.
Az azelőtti exem is hitegetett, hogy mi még talán egyszer lehetünk együtt, csak most kell neki egy kis idő. Igen, három éves komoly kapcsolatnál neki kellett idő, mert túl komolyan vettük a dolgokat. Na, kösz. Reménykedtem, majd mikor megmondta, hogy végleg vége, és túlléptem, akkor jött vissza könyörögni.
Remélem most nem így lesz. Vagy legyen teljesen vége, és nem jön vissza soha, vagy mondja azt, hogy szeret és velem akar lenni, de köztes állapotot nem akarok. Nem akarom, hogy hülyítsen, reményt adjon, majd soha többet ne jelentkezzen.
válasza:5-ös: hát én sem direkt vártam, és nem is kért időt tőlem, ő csak ennyit mondott. Tudatosan tudtam, hogy ez nem egy ígéret, csak olyan szinten elkezdtem rágódni meg elemezni az egészet, hogy ez a kijelentése nem igazán könnyítette meg a kilábalást.
Ez tényleg amúgy egy konkrét lelki trauma volt. nekem pszichológus is segített egy ideig feldolgozni, mert nem tudtam egyedül a fájdalommal mit kezdeni. Neki köszönhetem, hogy végülis a fiúból kierőltettem azt az őszintébb beszélgetést, ő szorgalmazta nagyon, és totál igaza volt, mert attól múlt el az egész.
Kérdező, nagyon megértelek, hogy nem vagy jól. Nekem tényleg csak ez az egy dolog segített, az a beszélgetés. Ezt próbáld tűzön-vízen keresztül kierőltetni, és készülj fel előre kérdésekkel, meg olyan dolgokkal is, amiket mondani szeretnél neki. Ez nagyon sokat fog tudni segíteni. Ha kell, akkor sírjál közben, ez ne zavarjon.
Engem sem zavart, hogy megalázom magam, és kikényszerítem belőle, hogy mondja végre ki, hogy nem akar tőlem semmit. Mert tudtam, hogy ez segíteni fog.
Én a beszélgetés végére undort éreztem iránta, semmi mást. Ez nagyon de nagyon sokat segített a lelki felépülésemben.
Nekem most egy nagyon vidám és szeretetteljes barátom van, és annyira hálás vagyok, hogy nem egy depressziós ember mellett kell élnem, akire bármikor rájöhet az életundor, amikor senkit sem akar maga mellett tudni, és csak a múlt sebeit nyalogatja. Ebbe próbálj belegondolni tudatosan, hogy egy egészséges lelkületű ember mellett boldogabb lehetsz, míg egy olyan ember mellett, aki ilyen fájdalmat képes neked okozni egyik pillanatról a másikra, milyen élet várna rád.
17-es, köszönöm, hogy mindezt leírtad. Ez biztos, hogy a beszélgetést nem hagyom, hogy kikerülje. Nagyjából tudom mit akarok kérdezni tőle, azt is, hogy mit akarok neki mondani. Sírni azonban nagyon nem akarok, eleget alázkodtam már meg emberek előtt, előtte már nem akarok. Azt viszont kikényszerítem, hogy mit akar. Mondja ki kerek-perec. Ne azzal jöjjön, hogy még együtt lehetünk, és nagyon szeret, de...Alig várom, hogy végre túl legyek, legyünk a beszélgetésen, viszont félek is tőle, de nagyon. Akarom is, meg nem is ezt az egészet. Egy jó barátom is azt tanácsolta, hogy semmiképp ne hagyjuk ki azt a beszélgetést, mert mindkettőnknek könnyebb lesz úgy.
Örülök neki, hogy neked sikerült túltenned magad, és találtál egy olyan barátot, aki mellett igazán boldog vagy. Később lehet, hogy én is hálát fogok adni az égnek azért, hogy ennek vége, és egy olyan ember van mellettem, aki szeret és nem hagyna el csak azért, mert neki épp olyanja van. Most persze még nehéz elképzelni, hogy mással legyek, mert benne tényleg mindent megtaláltam, és azt hittem, hogy minden nagyon jó lesz. Igaz az azelőtti exemnél is úgy éreztem, hogy ő a tökéletes és soha nem találok még egy olyan embert, mint ő. De végül megismertem ezt a srácot, pont olyan volt mint a másik, de tényleg pont olyan, egy-két plusz volt benne a másikhoz képest, de azt leszámítva, mintha ikrek lettek volna. Még a születési dátumuk is azonos.
Nem, azóta sem jelentkezett. Ha ezen a héten sem fog, akkor abból is tudni fogom, hogy mi az ábra. De már úgy érzem, hogy teljesen letettem róla.
Csak ne lenne ugyanaz a forgatókönyv, mint a másik exemmel. Tényleg szinte ugyanaz...
Szakítás, utána nap, mint nap dolgozok, mint a hülye, majd közel egy hónapra rá előléptetés...mindeközben lemondtam az előtte lévő exemről, most már erről a srácról is, majd az első előléptetés után pár nappal felbukkant előző exem:)) ha most ő is a semmiből megjelenik, minden előjel nélkül, akkor megőrülök:)) az már túl sok véletlen lenne. Csak őt nem utasítanám szerintem vissza, mint a másik srácot. Szóval már csak a felbukkanása hiányzik az azonos forgatókönyvhöz...De ebben már nem bízok, abszolút. De ha esetleg mégis ez lesz, akkor örülni fogok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!