Miért marcangolja valaki ennyi ideig magát, mi értelme ennek?

Adott egy 30-as férfi es egy nő. A kapcsolat jó, de persze a férfinak nem eleg jó és szakít, de olyan dolgok miatt amiket simán meg lehetne oldani (vagy csak olyan problémák amiket más kb észre sem vesz). Csak mert neki ilyen-olyan elvárásai vannak... Később állandóan keresi az exét, aztán osszejon egy sokkal rosszabbal, és még mindig bánja, hogy ott hagyta az előzőt, de már több, mint egy éve nem beszéltek. Ennek mi értelme van, őszintén? Az ilyen ember miért nem tud a másik elé állni és beismerni, hogy igen, hülye voltam, bocsáss meg, beszéljük meg stb.? Jó érzés ennyi ideig szenvedni, vagy ez már egó kérdése (pl. ha mar kidobtalak és nagy hírveréssel össze is szedtem valakit akkor én aztán nem ismerem be hogy tévedtem)? Nem vagyok szereplője a sztorinak, mielőtt valaki azt hinné csak a szemem elott zajlik és nem értem. Nem, nem is kérdezem meg, engem mások véleménye érdekel most első sorban! :)