Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van értelme még visszavárni ezek után?
Sziasztok! Az idei évem eddig elég kaotikus, az egyetlen jó dolog egy új kapcsolat volt benne. Mindketten nemrég léptünk ki egy hosszabb kapcsolatból. Ő sok dolgot hiányolt abból a kapcsolatból, engem megcsaltak. Hihetetlenül hamar egymásra találtunk, első percben megvolt a közös hang, a kémia olyan szinten működött, hogy nem gondoltam, hogy létezik ilyen. Mindent megadtunk egymásnak, amit csak lehetett, és nagyon boldogok voltunk. Azt mondta, hogy bennem mindent megtalált, amit eddig hiányolt. Nekem szintén ez volt az érzésem. A környezetünkben élők úgy vélekedtek az egészről, hogy soha nem láttak minket ilyen felszabadultnak és boldognak.
Minden szép is volt egészen addig, amíg nem szakított velem. Ismét elmondta, hogy bennem mindent megtalált, de az exét még nem felejtette el teljesen. Hozzá kell tennem, a kapcsolatunkban ő kezdeményezett, ő mondta ki először, hogy szeret, örömmel mutatott be a családjának, illetve az én családomat is imádta.
A szakítás óta pár nap telt el, azóta nem beszéltünk. Akkor átbeszéltük a dolgokat. A beszélgetésünk végére teljesen bizonytalannak tűnt, pedig az elején nagyon magabiztos volt. Hagyom, hadd gondolkodjon, nem zaklatom, nem írok neki, nem hívom.
Szerintetek van arra esély, hogy visszajön hozzám?
válasza:#5 vagyok
Tovább folytatva a történetet:
Szinte ugyanez volt nálam is. Bemutatott a családjának, a barátainak. Látszott, hogy nagyon boldog. Terveztük, hogy megyek hozzájuk karácsonyozni, nyáron esetleg ide-oda. Aztán puff. Én is azt érzem, hogy mindent megtettem nőként, emberként. Nem tudom mi kell több/más, ha ez így neki nem volt elég jó... Az a legijesztőbb, hogy körülbelül 1 éve se kép, se hang tőle. Legalább emberileg jól esett volna, ha rákérdez, hogy ugyan megvagyok-e azóta...
Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Neked sem volt akkor egyszerű a helyzeted.
Lassan már úgy érzem, hogy velem van a baj. Mindent megadtam a két srácnak, de nem volt elég. Az elsővel több mint 3 évig voltam együtt, mikor azzal az indokkal dobott, hogy túl komolyan vettük. Aztán derült ki a megcsalás. Most pedig ez...
válasza:#5
Sajnálom! Magam sem értem ezeket a dolgokat...
Én is megkaptam, hogy "túlságosan függünk egymástól" (egyáltalán nem zaklattam, vagy hasonló!), aztán dobott is. Biztos az volt a cél, hogy semennyire se vegyük figyelembe a másikat.
Ilyenek után tényleg nehéz nem azt gondolni, hogy nem egy értéktelen senki vagyok.
Az szép. Istenem, az ilyen emberek miért akarnak kapcsolatot? Ha ennyire nem akart "függeni" tőled, akkor miért kezdett komoly kapcsolatba?
Az én önbecsülésem is teljesen eltűnt az első eset után. Most még megvan az a kis összekapargatott valami, amit ennek a srácnak köszönhetek, aki miatt a kérdést kiírtam.
Most pedig annyira nehéz, hogy nem tudok róla szinte semmit, lassan beleőrülök. Ráadásul napról napra egyre jobban hiányzik...
válasza:Nem tudom miért akarnak az ilyen emberek kapcsolatot, őszintén... Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgok után büszkén tudnának nézni saját magukra. Nekem nem menne, de ezek szerint ők vígan élik a világukat.
Sajnálom, hogy ezt érzed! Kitartást, jobbat nem tudok mondani erre...
Én sem tudnám ezt megcsinálni senkivel, annál több emberség van bennem. Lehet velem épp emiatt tudták ezt megcsinálni.
Köszi :)
válasza:szia, velem nagyon hasonló történt. az illető kezdeményezett, hosszasan járt utánam, udvarolt. olyan kémia volt köztünk, hogy ilyet még nem éreztem. harmónia, minden megvolt. ismertem már több családtagját is, tervezett velem. minden tökéletes volt.
erre egyszer csak elémállt azzal, teljesen váratlanul, hogy ő rájött, hogy a több évvel azelőtti barátnőjét nem tudta elfelejteni. aki, ha jól következtetek pár elszólásból, megcsalta őt (évekkel azelőtt).
így szakítottunk. ja a hab a tortán, hogy nem is akart összejönni a volt barátnővel sem. (nem is jöttek össze)
engem nagyon megviselt, sokáig magamat hibáztattam. (hogy biztos valami rosszat mondtam, stb.) szerintem az ilyen az egy labilis ember, jól írta valaki már az előbb.
nem tudja elviselni, hogy valami jól működik, és fél a boldog elköteleződéstől.
az én illetőm nem jött vissza soha, és amíg a sorsát tudtam követni, senki mással sem jött össze.
ha reménykedsz még, akkor szabj meg egy időt magadnak, hogy eddig meg eddig fogsz reménykedni. és ha addig nem megy vissza hozzád, akkor igyekezz őt minden erőddel elfelejteni.
Hidd el, nem lenne jó egy olyan ember mellett az életed, aki képes ekkora boldogságot csak úgy kidobni az ablakon, nem törődve azzal, hogy a másiknak ezzel milyen fájdalmat okoz.
Utolsó, köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted. Ahogy látom, nem egyedi akkor az én esetem sem.
Nem tudom felfogni ezt az egészet. Miért kell megfosztaniuk maguktól a boldogságot. Még talán két hétig lesz bennem egy kis remény, de annyi. Utána ideje újra talpra állni.
Szia :) sajnálom, hogy veled is ez történt. Én is pont most vagyok teljesen ugyan ebben a helyzetben :/ elképesztő mennyi ilyen ember létezik és mennyire hasonlóak az itt leírt történetek :( nekem ez így második kapcsolatnak elég kétségbe ejtő volt, de még én is reménykedek :(
Ha gondolod írd meg mi történt ezek után.. :) kiváncsi lennék 18/l
válasza:#5
A 17-es is kemény történet... Tényleg arra gondoljunk, hogy egyszerűen nem érdemes ilyen pazarló emberekkel foglalkozni. Ők azok, akiknek soha semmi nem lesz elég jó, csak vergődnek saját magukkal és a múlton rágódnak folyamatosan. Túl jó nekik a világ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!