Nagyon megromlott a párkapcsolatom egy közeljövőben bekövetkező költözés miatt. Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. Járt már valaki hasonló helyzetben?

Kolléganőm 190.000ből (gytartással neked is ennyi lenne) neveli egyedül 14 éves fiát albérletben debrecenben (itt is magasak az árak). Egyszerűen mert muszáj neki. Néha nehezen, de kijönnek belőle, néha még eltenni is tud pénzt. Mondjuk ő hajtja a pénzt, ha akad valami plussz lehetőség, mindig elvállalja (nem a mhelyen, csak meséli, hogy ezt csinál, azt csinál délután, pénzért).

Én úgy godnolom, hogy el kell hagynod a párod, ilyen elnyomásban nem lehet élni, látszik is a hatása rajtad, hogy "megszoktad", nem boldogulhatsz nélküle (pedig de, csak már te sem hiszel benne). Próbálj meg jobban fizető munkát találni, vagy másodállást. Megértem, hogy nem akarsz oda kiköltözni. A párod meg komoylan elhiszi, hogy úgyis mész. Tessék megmutatni neki, hogy megállaz nélküle is a lábadon. Keress városszéli albérletet, ahonann van közlekedés. Ne add fel, és ne hagyd magad vezetni.

Igen, ő van rádutalva, nem te rá! Hiszen többet keresel, vezeted a háztartást, higyj magadban, hogy meg tudod csinálni!

Valami extra bevétel kell, a plazmaadásra miért nem reagáltál? Akár havi 30 ezer is meg lehet vele "keresni".

Miért nem a kedves családfő visz ki benneteket a buszig? Átmeneti megoldásként.

Ha délutános, akkor sima ügy. Ha délelőttre megy, akkor nektek kell korábban indulni, gondolom.

Amíg ez zajlik, talán összeszeded magad annyira, hogy elhagyd ezt a hatalommániás barmot. Mert ugye érzed, hogy ez lenne az igazi megoldás? Az anyagiak meg... hát. A gyermeked már nagy. Elvan otthon egyedül, ha muszáj. Vállalj másodállásban takarítást.

Azonkívül az jutott eszembe... egy légtérbe egy 12 évessel? Nemi életetek egyáltalán nincs? Már bocsánat, ha bizalmaskodom, de ez így felvázolva agyrém.

Jackleonnak a "zabigyerekes" megjegyzése csunya volt, de ezt leszámítva igaza van. Fura, hogy helentéktelen dolgon kiakadsz, az elgondolkodtató "rész" meg elkerüli a figyelmed.

Többet keresel nála. Neki már így is megy egy gyt, (ha elhagyod, már kettő felé kell fizetnie) autot kell fenntartania, ráadásul ha onnan autózik kell tankolnia majd bőven. Lehet, hogy albérlett nem kell fizetnie, de mindent figyelembe véve meg kevesebb lovéja fog maradni, mint neked. Nem beszélve arról, hogy mindezek mellett meg el is kell latnia magát. Maganak kell gondoskodia a kajáról, mosásról egyebekről, amikhez gondolom melletted nem szokott hozzá. Következésképp ő rosszabbul járna a szakitásotokkal, mint te. Szóval neki nagyobb szüksége van rád, mint neked őrá. Az adu tényleg nálad van, már csak rá kell vezessed.

Bejelented neki, hogy te nem fogsz odaköltözni, már kerestél magatoknak (a gyerekkel) albit, ő meg menjen Pátkára ha annyira akar. Ne izgulj, másnapra átgondolja, és sokkal komoromisszumkézségesebb lesz. ☺

Kedves kérdező! Hasonlóan jártam, csak gyerek nem volt. Férjem kitalálta szinte ugyanezt mint nálatok.Semmi érv nem hatott rá, egyszerűen a fejébe vette. Kiköltöztünk.

Én busszal jártam, ő kocsival, ez kb 2 évig ment. Aztán bedöglött a kocsi, pénz már nem volt rá, mert kellett a tető javítására, fűnyíróra, szigetelésre stb.

Olyan költségek vannak egy házon ami egy panelban nincsenek.Erre ő nem számolt.

Közben én egyre többször lettem beteg, minden féle baj kijött rajtam, holott előtte 10 évig orvos nem látott. Egyszerűen belebetegedtem, nem bírtam a környezetet, a "kedves befogadó" szomszédokat, a pénztelenséget, hogy folyik ki a pénz a házra.Sokkal rosszabbul éltünk, mint panelban. Rengeteg dolog volt még nem részletezem.

3 év után azt mondtam befejeztem itt, vissza megyek városba vagy jön vagy nem és gondolja át, hogy neki ez jó e? Mert láttam hogy ő is szenved, de nehéz bevallani hogy ezt benézte.

Végülis vissza jöttünk, eladtuk házat.

Tanácsot nem tudok adni, csak a történetemet elmesélni, hogy jól gondold meg mit csinálsz. Te férjed nem biztos, hogy belátja majd hogy hülyeséget csinált.