Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon megromlott a párkapcsolatom egy közeljövőben bekövetkező költözés miatt. Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. Járt már valaki hasonló helyzetben?
"Napi 5km sok. Abnormalis." - A dupláját is lesétálom simán... :-D
Nem ez a lényege a kérdésnek.
Maradjunk a kérdésnél, kérdező, a párod egyke, mindig ilyen volt, ezt nem láttad korábban? De most már mindegy.
Ha ő hajlíthatatlan, akkor vagy te és a gyerek alkudtok meg, és mentek utána, és szenvedsz tovább ebben a kapcsolatban, vagy most külön váltok, a család szétszakítása árán, és ti a gyerekkel maradtok a városban valahogy, ő meg mehet a saját ingatlanába, ha neki az jó.
""Az átlagember nem napi 5 km-es sétára (nem is séta, mert reggeli rohanás a melóba) lett kitalálva." - Valóban, az átlagember sokkal többre lenne képes, ha nem lenne lusta."
Igen, nagyokos, csak ha strapálni akarná magát fizikailag, akkor mondjuk nem hivatalban dolgozna szellemi munkát.
Azért nehogy már a 21. században ilyen sáros úton való több kilométeres trappolás legyen az elvárás, amikor lehetne könnyebben is.
Sokan elveszítik itt az arányérzéküket a nagy trollkodásban.
Végigolvastam.
Az ilyen idióta f!szkalap pasi mit gondol, te ettől marha jól fogod érezni magad?
Nagyon pocsékul fogod magad érezni, ha belemész. És nem csak a gyaloglás miatt.
Na most egy kicsit megijedtem. Miattam ne vesszetek össze! Nem azért emeltem ki a szép ruhát, cipőt, mert ez a lényeg, hanem mert a munkahelyemen ez az elvárás! A dresscode, ha szabad így fogalmaznom. Ez hivatal, ügyfelek jönnek, stb., a vezetők is öltönyben, nyakkendőben vannak. Az tényleg nem megoldható, hogy naponta váltás ruhát cipeljek, mert ha még el is tudnám vinni, nem nagyon tudok hol lemosakodni, átöltözni. A gyerekem pedig végképp nem. És ez gond. Alapból nem vagyok lusta ember. Ha a városban nem jött a busz, mert kimaradt, hazamentem gyalog. 45 perc. Ámde városban, beton járdákon, utakon!
Nem bánom, hogy kérdezek tőletek, mert bár némelyikőtök válasza rosszul esik, de így, a ti segítségetekkel rálátok arra, amire eddig nem tudtam, akartam. Igazat adok abban,hogy a párom kompromisszumokra képtelen. Ha összevesztünk, mindig én mentem oda bocsánatot kérni, meg békülni, noha sokszor nem is én voltam a hibás. A jelmondata: ebben a családban én vagyok a főnök! És amit én mondok, az sajnos sokszor nem számít. Ámde tényleg azért sem léptem eddig, mert még mindig szeretem, a gyerekünk is, nem akartam szétszakítani a családot. No és anyagilag sem mindegy, mert sajnos ahhoz kevés a jövedelmem, hogy egyedül eltartsam kettőnket. Elárulom, Székesfehérváron élünk, dolgozunk. Nagyon elszálltak mind a lakás, mind az albérlet árak. Egyedül végképp nem tudom megfizetni. Egyelőre nem tudom, mi lesz a megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!