Van más is hasonló helyzetben? Kicsit hosszú lesz.

Az lenne a gond, hogy itthon sokszor elég heves viták szoktak lenni. Mostanában (ezen a héten) szerencsére nem, de volt amikor sajnos igen, de nem is ez a lényeges. Ma reggel is anyám csinált nekem reggelit, megkértem előtte szépen, hogy csináljon, beszélgettünk, aztán nem mondtam neki semmi olyan amivel ezt kiválthattam volna, de azt mondja, ha valami nem tetszik akkor ellehet költözni. Nem szóltam semmit, csak néztem nagyokat, nem tudtam hirtelen ezt mire vélni, de ez már nem az első eset volt jó korábban lehet, hogy nem ok nélkül mondta ezt, de faterom is ezt hangoztatta egyfolytában, mostanság már szerencsére nem, de a húgom is, viszont sokszor jó lett volna, ha csendbe maradt volna ő is, mert én a helyében sokszor meg se szólaltam volna. Ideges sokszor kivéve pár napja, jó én megértem őt is, meg biztos van gondja, csak akkor is azért nem kéne velem se így beszélni, meg ilyeneket mondogatni, mert nem bagózom el az agyam, meg nem is iszom el, néha azért egy kicsit szoktam, de nem jövök haza holtrészegen akkor se, meg mindig segítek neki/nekik amiben, csak tudok a szemetet mindig leviszem, porszívózni is felszoktam, meg elmosogatni is amikor megkér, boltba elmegyek, meg soha nem szoktam nekik visszaszólni, még akkor se amikor pedig nekem lenne igazam, inkább elszámolok magamba 10-ig, de nem mondok semmit.

Eddig meg az volt a bajuk, hogy miért nem dolgozok, meg ilyenek, mert a munkaügyibe is jelentkeztem sokszor tanfolyamokra, meg munkát is próbáltam keresni több-kevesebb sikerrel, viszont semmi nem volt. Annyi, hogy ez most változott, mert lassan 1 hete dolgozom szerencsére sikerült munkát találni és 10.e előtt kapok is fizut, de a félretett pénzem még nem lenne elég, mert kb. félmillió körül járok (ezt úgy sikerült, hogy faterom intézett addig alkalmi melót, meg ünnepekkor félretettem nem herdáltam el, mert tudom milyen nehéz megszerezni) de azzal nem sokra jutottam.

Úgyhogy lehet fogok gondolkozni az elköltözésen, habár a fene tudja, de ha kell megtanulok főzni, mosni, vasalni és még több mindent is, ha kell, csak lenne annyi pénzem.

Félreértés ne essék én szeretem őket, meg soha nem csinálnék semmi rosszat, csak már egy kicsit sok volt azt hallgatni, hogy úgy vagyok beállítva, mintha a világ legrosszabb embere lennék. Jó nem azt mondom biztos, hogy van hibám, csak ne csináljanak úgy, mintha ők mindent tökéletesen csinálnának és, csak az a jó amit ők kigondolnak és véghez vinnének. Én meg bármit mondanék ez miért így van, az miért úgy..

Anyám is pénteken egyedül volt itthon és kérdezte már, hogy mikor jövök haza, mert nem szeret egyedül lenni, húgom a barátjánál, meg a többi ismerősével, apám meg külföldön volt, én meg a városban egy kicsit egyedül, hogy átgondoljam ezt az egészet. Buszocskáztam, meg mentem kocsmába, de ott se volt jó, mert sokan voltak mindenhol, de sikerült olyat találnom, ahol szerencsére tűrhető volt és legurítottam egy üveg sört, hogy megnyugodjak.

Hogyan lehetne ezen változtatni? Ha valaki tud segíteni azt nagyon megköszönném, vagy tanácsokat adni!

De előre is köszönöm!

Nem tudom van-e még valaki hasonló helyzetben.