Nagyon megromlott a párkapcsolatom egy közeljövőben bekövetkező költözés miatt. Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. Járt már valaki hasonló helyzetben?

Én sem értem néhány válaszolót itt. Édesanyám a kerületi járásban dolgozik, nála is elvárás a szép ruházat, cipő, ügyfeleket fogad.

Itt nem ez a lényeg, hanem hogy (most ruházattól függetlenül) a semmi közepére költöznek ki, messze mindentől, gondolom elizolálva is a barátoktól, szórakozástól. Ez egy tizenévesnek szerintem hatványozottan rossz lesz, hiszen egy ingergazdagabb városhoz van szokva, ahol gondolom a barátai ott vannak. Ez további konfliktusokat fog vele is szülni, erre is gondolni kell.

Hát én a helyedben kérdező megmondanám az élettársmanak, hogy ez így nem és nem érdekel az "p dönt" hozzáállása, mert itt nem csak róla van szó. Ha pedig köti az ebet a karóhoz, én a helyedben kivennék egy albit a fiaddal közösen (kérdés, megengedhetitek-e magatoknak?).

Itt az s baj, hogy ő nem enged a 21-ből és nem fer, hogy teljesen ode kell dobjatok mindent, csak mert megunta az albifizetést (oké, ezt is megértem valahol, node egy ingatlan a semmi közepén... nincs értelme ennek így).

Lenne esze, eladná a házat és vennétek valamit a városban...

29n (1-es vagyok)

Csinálj jogsit & vegyél egy olcsó pici autót.

Felnőtt ember ennyire nem tudja megoldani a problémáit?

(Btw a mi házunk is földút mellett van, és kb ennyit kell gyalogolnom a vasútig, én is csinos ruhában járok dolgozni, ha ömlik az eső akkor bedobok egy váltócipőt a táskámba, de ennyi, nem szoktam retkes lenni...)

Most olvasom a válaszokat.

"jogosítványt pedig megpróbáltam huszonéve. Kidobtam 100 000 Ft-ot az ablakon. Rájöttem, hogy nem nekem való a vezetés. Nem tudok annyifelé figyelni, féltem a forgalomban. Azt vártam, mikor szállhatok ki az autóból. Az oktatóm is azt mondta, nem vagyok rá alkalmas, hogy vezessek"

LOL hát én is így kezdtem, mára egész jól kikupálódtam, mondjuk én nem feladtam és siránkoztam, hanem gyakoroltam, szenvedtem, gyakoroltam, tanultam, gyakoroltam és igyekeztem.... nem hiszem hogy a kistelepülésen a földúton nem tudnál elkóricálni :D

Persze ha egyből feladod és inkább csak panaszkodsz, az könnyebb, csak kérdés, hogy megéri-e.

Az meg, hogy alkalmas vagy-e a vezetésre, nem a mezei oktató döntése.

Vagy esetleg vegyél egy robogót vagy Tornádót (ahhoz jogsi se kell meg semmi)

"nem tudok egy rakat ruhát, váltás cipőt cipelni, a munkahelyemen nem tudok lefürdeni, hogy ne legyek koszos, piszkos, sáros, a ruhákat nem tudom hol tárolni"

Nem bírsz el egy kisebb reklámszatyrot, benne egy cipővel, nagyon max egy gatyával, és a munkahelyeden se tudsz sehova lerakni/felakasztani egy szatyrot? Ugyan már.

"félthetem a könyveimet is, mert egy fűtetlen helyiségben vannak"

Az megvan, hogy a könyveknek a hideg (és száraz és sötét) hely a legjobb?

"nem nagyon tudok hol lemosakodni, átöltözni"

Nincs mosdó? Ez elég hihetetlen nekem.

Oké, a párod egy kompromisszumra képtelen tahó, ahogy olvasom, de azért te se állsz a helyzet magaslatán problémamegoldást illetően....

#40

Olvastam, lsd. #39-es válaszom.

Ne hirdesd már, hogy "nem vezethetsz", mert ez nem igaz, egyszerűen béna voltál és feladtad.

Azt meg hol írtam, hogy egyszerű az életem? Nem az, de kifogásgyártás helyett megpróbálom megoldani a problémákat.

Kérdező, hozzájuk fordulj:

[link]

Én készséggel elhiszem, hogy vannak olyanok, akik alkalmatlanok a vezetésre, mert egy rakás idióta közlekedik az utakon és nekem gyalogosként sem elég a szabályos közlekedés, szóval, ha feltételezzük, hogy ez az alkalmatlanság igaz rád, akkor ez nem opció. De van más opció.

De ha te szereted ezt a gyökeret, akkor úgyis mész utána, a gyereked meg úgy nő fel, hogy tele lesz egy rakás rossz berögződéssel, rossz kapcsolati mintákat tanul meg, rossz problémamegoldási módszerek ragadnak meg benne, rosszul fogja kezelni a konfliktusokat, ezek mind szépen sorra hozzák majd a problémákat a baráti, a társas kapcsolataiban, a munkahelyeken, a továbbtanulásnál...

Hidd el, nem beszélek hülyeségeket, mert én is gyomlálom ezeket magamból, igaz, az én szüleim másképp hülyék...