Én reagálom túl?

Teljesen mindegy, hogy a férjet mennyire rázta meg a dolog, a kérdezőt nagyon rosszul érintette, itt ez a lényeg.

Amúgy ha a kérdező a szomszéd macskájának a halála miatt zuhant volna magába akkor is jogosan várhatná el, hogy a férje mellette maradjon, ha erre kéri.

Nem tudom miért kell invaliddá tenni az érzéseit, csak mert mi nem érezzük ugyanazt.

Ez az éezelmi intelligencia súlyos hiánya.

A kérdező azt írta, hogy nem konkrétan az adott személy elvesztése viselte meg, azaz nem a gyász volt neki fájó, hanem inkább a körülmények és az elhunyt (+családja) helyzete. Szerintem ez nem az a szitu, amihez feltétlenül családi támaszra van szükség, ettől függetlenül maradhatott volna.

(Engem Zámbó Jimmy halála is megdöbbentett, pedig se nem ismertem, se nem szerettem, sőt, csak olyan hihetetlen volt, hogy nincs többé, ráadásul ilyen módon halt meg. De nem ültettem magam mellé a családot, hogy a sztorit meg az érzéseimet vesézgessük együtt...).

Szerintem is az lehet a gond, hogy a férj nem egy lelkizős alkat, és nem is annyira focizni akart menni, hanem menekülni egy számára kellemetlen, lelkizős beszélgetés elől.

Persze van, aki empátiából otthon maradt volna a feleségével, ami szuper dolog, de valljuk be, hogy a kérdező férje valószínűleg sosem volt ez a típus. Ezt onnan tudom, hogy az én férjem is hasonló volt, valószínűleg ugyanígy cselekedett volna (már el is váltunk, mondjuk nem csak ezért 🙃).

Szóval el kell dönteni, hogy ez így megfelelő-e hosszú távon, vagy érdemes elgondolkodni a váláson, mert változni 99%, hogy nem fog.

Te csak abban a masfel oraban voltal rosszul amig focizott ? Csak abban a masfel oraban lehetett volna kibeszelni magadbol mert utana megnemultal ? Vagy nem ertem... Oke megvislet , oke ot nem viselte meg.

Elmegy focizni , majd ha hazaer kibeszeled magadbol oszt' ennyi....

Mi a gondod ?

Nekem egy kicsit hiszti szagú a dolog.

Mert nem csak abban a 2 órában lehet beszélgetni míg focizni ment. Legalábbis nekem nem attól sikerül feldolgoznom, hogy ma délutàn 2-3 ig beszélünk róla. Hanem napokig, sőt hónapokig beszélünk róla.

Ilyen volt kb az egyik munkatársam halála. Pont nyaralni voltunk mikor megtudtam. Attól nem jöttünk haza hanem nyaraltunk tovább. De ugye nekünk is jött a döbbenet a gyász amit írsz.

És hónapokig tartott feldolgozni nem pont egy délután a foci idején.

Ezért furcsa a te feldolgozásod. Beszéljetek róla ma, holnap bármikor.

Ha annyira beszélni akartál róla, én biztos felhívtam volna anyámat, vagy barátnőt, bárkit.

Ha te valamelyik közeli hozzátartozód meghal, maradjon otthon, bár nem segít ha ott ül. De ez az ő rokona.

Te mivel járultál hozzá, hogy ő feldolgozza az esetet? Mit tettél ennek érdekében? Mit segítettél neki?

Ugye itt nála nem játszik a lelkizés mert nem kért belőle.

Nálad csak én én én van még akkor is ha az ő rokona.

Szerintem ez a gáz.

Te mivel segítetted őt, hogy feldolgozza? Hisz az ő rokona.

Halljuk sorold csak fel bátran kérdező.

Szerintem semmivel sem.

Nagy hisztérika vagy te, az biztos.

Meghal a férjed rokona és ez is rólad szól, hogy dolgozd fel pont tegnap.

Hát 1 délután nem lehet még a macskám halálát sem feldolgozni, nem egy rokonét.