Túl reagálom vagy jogos a haragom, ha iszik az apám?
Kb. 1,5-2 hetente mindig előfordul, hogy kicsit többet iszik az apám a kelleténél. Nem jár kocsmákba, meg ital boltba, de készít saját bort és pálinkát is, így azokból mindig van otthon. Esetek többségében, akkor iszik, ha pl. süt-főz valamit, és hát amellé, munka közben "passzol" pár pohárka bor vagy 1-2 feles. Vagy pl. most, hogy készül a bor, "tesztelés" címszóval is van, hogy belekóstol az italba. Csakhogy abból az 1-2 pohárból/felesből sose 1-2 lesz. Nem azt mondom, hogy liter számra issza az alkoholt, vagy hogy kemény alkoholista lenne, de sajnos nem tudja hol a határ és mindig annyit iszik, hogy már meglátszik rajta eléggé.
Szerencsére nem tör-zúz, nem agresszív, nem esik össze és hány maga alá. Szimplán csak feltűnően jó kedve lesz. Illetve sajnos instabil, jobban mondva ügyetlen is lesz. Így azért elég sokszor megesett az is, hogy majdnem elesett, akár lépcsőn, akár házon belül és kárt okozott vagy a környezetben, vagy magában.
Egy egészséges, értelmes felnőtt férfiról beszélünk (60+) és ahelyett, hogy ennyit se inna és megtartaná az egészségét, ilyeneket csinál. És ilyenkor mindig nekem, de legfőképpen anyukámnak kell őt felügyelnie. Többször is volt már ebből veszekedés, hogy nem tudja hol a határ, hogy nincs tekintettel se ránk, se pedig a saját egészségére ezek szerint. Ilyenkor elmondása szerint másnap mindig szégyelli magát, de aznap nem foglalkozik vele.
Viták során sajnos elég ingerülté válok és csúnya dolgokat is szoktam ilyenkor sajnos a fejéhez vágni, hogy ha így folytatja, akkor elköltözök mert én ezt nem akarom nézni időről időre, vagy hogy ne várja, hogy unokát fog látni, vagy hogy mennyire gyenge személyiség, ha ennyire nem tudja tűrtőztetni magát. Később pedig mindig bűntudatom van, mert át fut a fejemen, hogy mi van ha azért iszik, mert azt gondolja, hogy ennyire rosszul van elkönyvelve a család szemében és akkor már mindegy, vagy valami.
Aztán ilyen alkalmak után mindig próbálok jófej maradni, de nem tudom, van hogy látom, hogy süt-főz, jó kedve van, jól elbeszélgetünk, én is tényleg azt hiszem, hogy minden okés, aztán kiderül, hogy ja ... megint ivott pár pohárral. És ilyenkor mindig csalódnom kell. Vagy ha már látom, hogy csak 1 sör iszik mert meccset néz, és tényleg csak egy sört iszik aznap, már akkor is felkapom a vizet és dühös leszek.
Valóban nem napi szinten megy ez és nincs AKKORA nagy veszéllyel a környezetére, mint egy részeges állat, de csak csinálja, hiába a milliónyi vitatkozásnak. Nem tud úgy sütni-főzni, hogy ne inna mellé és ha már iszik, akkor nem tud 1-2 pohárnál megállni. És tényleg olyan mintha nem érdekelné, mert idő után újra csinálja. Most is 26án ajándékoztunk volna karácsonykor, de ő akkor többet ivott a kelleténél és már estére olyan állapotban volt én meg kijelentettem, hogy így én nem vagyok hajlandó ajándékozni, ezért elnapoltuk a dolgot. Nagy vita volt belőle másnap. Aztán azt, hittem, hogy okés, kicsit ráncba szedte magát. Aztán most megint arra jöttem haza, hogy csinált vacsorát és hát igen, jó hangulatban volt megint. Szóval kb 2 hétig bírta.
Jogos a haragom, vagy túl reagálom? Engednem kéne és nem kéne, hogy dühös legyek, hogy mondjuk 2 hetente "kikapcsolódás" gyanánt igyon mondjuk 2-3 pohárral és jóóó, elég jó kedve legyen, de végülis nem annyira kezelhetetlen állapotba kerül? Vagy, az ivás az ivás, és ha már ennyi is zavaró a családnak, akár jogosan, akár nem jogosan, neki tiszteletbe kéne tartania a kérésünket?
"Egy egészséges, értelmes felnőtt férfiról beszélünk (60+) és ahelyett, hogy ennyit se inna és megtartaná az egészségét, ilyeneket csinál"
Ilyen gyakoriságtól semmi baja nem lesz
Dehogynem! Havonta kétszer-háromszor a részegségig inni magát dehogynem az! És ez csak rosszabb lesz.
Kislány, te azt hiszed, hogy a világ körülötted forog! Hogy ha az apád alkoholizál, azzal ellened követ el sértést! Hát szó sincs erről, az alkoholizmus betegség, méghozzá igen csekély gyógyulási eséllyel, lelki okai vannak, a boldogtalanságból menekül bele a benne szenvedő, aztán a sejtszintű kémia felülkerekedik, és nem tudja abbahagyni, nem ő az ura a szenvedélyének, hanem a teste. Olvass utána az alkoholizmusnak, és lehet találni alkoholisták családtagjainak önsegítő csoportját. Ha b@szogatod, azzal semmit nem javítasz a helyzeten, sőt, az önbecsmérlését növeled, és ettől a rossz érzéstől még inkább az alkoholhoz fog menekülni. (Halkan mondom, hogy a hajlam öröklődik, tehát még te is belekerülhetsz ebbe a csapdába.) A kiút egy addiktológus, egy csoportterápia, ha ő maga motivált. Ha nem érez belső késztetést az ismétlődő lerészegedés abbahagyására, akkor semmi nem segít.
"van hogy látom, hogy süt-főz, jó kedve van, jól elbeszélgetünk"
Szóval te rosszul érzed magadat azért, mert apád jól érzi magát?
Egyébként hogyan érzed, ezek az "alkalmak" sürüsödnek? Egyre gyakoribb, hogy felönt a garatra az öreg?
Őszintén megmondva én örülnék neki, ha apám egy ilyen laza ember lenne, kéthetente legalább lehetne beszélgetni vele, segítenék neki a vacsorában, közben elbeszélgetnénk mindenről... a munkáról, a csajokról, az egyetemről, a politikáról, a tömegközlekedésről, stb.
Szerintem inkább örülj neki, hogy ilyen apád van, az egészségének meg nem fog megártani az a kis pia, amit eleve ő készített.
De az. Az a nem alkoholizmus amikor valaki évente néhány alkalommal valami esemény kapcsán iszik annyi alkoholt amitől még jól van és nem kell egy vagy több másik felnőttnek pesztrálni.
Bocsánat, de igen.. ez sztem már alkoholizmus. Lehet még nem súlyos de éppen azért, mert nem bírja ki csak néhány hetig a pia nélkül, azert az. Meg azért is az mert már zavarja a környezetében élőket.. lehet magunkat hitegetni de ez alkoholizmus..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!