Túl reagálom vagy jogos a haragom, ha iszik az apám?
Kb. 1,5-2 hetente mindig előfordul, hogy kicsit többet iszik az apám a kelleténél. Nem jár kocsmákba, meg ital boltba, de készít saját bort és pálinkát is, így azokból mindig van otthon. Esetek többségében, akkor iszik, ha pl. süt-főz valamit, és hát amellé, munka közben "passzol" pár pohárka bor vagy 1-2 feles. Vagy pl. most, hogy készül a bor, "tesztelés" címszóval is van, hogy belekóstol az italba. Csakhogy abból az 1-2 pohárból/felesből sose 1-2 lesz. Nem azt mondom, hogy liter számra issza az alkoholt, vagy hogy kemény alkoholista lenne, de sajnos nem tudja hol a határ és mindig annyit iszik, hogy már meglátszik rajta eléggé.
Szerencsére nem tör-zúz, nem agresszív, nem esik össze és hány maga alá. Szimplán csak feltűnően jó kedve lesz. Illetve sajnos instabil, jobban mondva ügyetlen is lesz. Így azért elég sokszor megesett az is, hogy majdnem elesett, akár lépcsőn, akár házon belül és kárt okozott vagy a környezetben, vagy magában.
Egy egészséges, értelmes felnőtt férfiról beszélünk (60+) és ahelyett, hogy ennyit se inna és megtartaná az egészségét, ilyeneket csinál. És ilyenkor mindig nekem, de legfőképpen anyukámnak kell őt felügyelnie. Többször is volt már ebből veszekedés, hogy nem tudja hol a határ, hogy nincs tekintettel se ránk, se pedig a saját egészségére ezek szerint. Ilyenkor elmondása szerint másnap mindig szégyelli magát, de aznap nem foglalkozik vele.
Viták során sajnos elég ingerülté válok és csúnya dolgokat is szoktam ilyenkor sajnos a fejéhez vágni, hogy ha így folytatja, akkor elköltözök mert én ezt nem akarom nézni időről időre, vagy hogy ne várja, hogy unokát fog látni, vagy hogy mennyire gyenge személyiség, ha ennyire nem tudja tűrtőztetni magát. Később pedig mindig bűntudatom van, mert át fut a fejemen, hogy mi van ha azért iszik, mert azt gondolja, hogy ennyire rosszul van elkönyvelve a család szemében és akkor már mindegy, vagy valami.
Aztán ilyen alkalmak után mindig próbálok jófej maradni, de nem tudom, van hogy látom, hogy süt-főz, jó kedve van, jól elbeszélgetünk, én is tényleg azt hiszem, hogy minden okés, aztán kiderül, hogy ja ... megint ivott pár pohárral. És ilyenkor mindig csalódnom kell. Vagy ha már látom, hogy csak 1 sör iszik mert meccset néz, és tényleg csak egy sört iszik aznap, már akkor is felkapom a vizet és dühös leszek.
Valóban nem napi szinten megy ez és nincs AKKORA nagy veszéllyel a környezetére, mint egy részeges állat, de csak csinálja, hiába a milliónyi vitatkozásnak. Nem tud úgy sütni-főzni, hogy ne inna mellé és ha már iszik, akkor nem tud 1-2 pohárnál megállni. És tényleg olyan mintha nem érdekelné, mert idő után újra csinálja. Most is 26án ajándékoztunk volna karácsonykor, de ő akkor többet ivott a kelleténél és már estére olyan állapotban volt én meg kijelentettem, hogy így én nem vagyok hajlandó ajándékozni, ezért elnapoltuk a dolgot. Nagy vita volt belőle másnap. Aztán azt, hittem, hogy okés, kicsit ráncba szedte magát. Aztán most megint arra jöttem haza, hogy csinált vacsorát és hát igen, jó hangulatban volt megint. Szóval kb 2 hétig bírta.
Jogos a haragom, vagy túl reagálom? Engednem kéne és nem kéne, hogy dühös legyek, hogy mondjuk 2 hetente "kikapcsolódás" gyanánt igyon mondjuk 2-3 pohárral és jóóó, elég jó kedve legyen, de végülis nem annyira kezelhetetlen állapotba kerül? Vagy, az ivás az ivás, és ha már ennyi is zavaró a családnak, akár jogosan, akár nem jogosan, neki tiszteletbe kéne tartania a kérésünket?
Őszintén ezért is írtam ki a kérdést, mert nem voltam benne bisztos, hogy ez a szintű alkohol fogyasztás "alkoholizmusnak" számít-e már vagy sem. Mert azért az embernek van egy elképzelése, egy alkoholista emberről és azért úgy gondolom az apám azon a szinten még nincs, de azért ami szinten ő jelenleg van, számomra/számunka már az is zavaró és féltem, hogy a későbbiekben nehogy rosszabbodjon a helyzet.
Az 5. válaszolónak válaszolva, természetesen én nagyon is örülök neki, hogy ha az apám (alapból) jól érzi magát. Nekem csak az a bajom, hogy sokszor ha feltűnően jól érzi magát (és elsőre azt hiszem, hogy azért, mert alapból jó kedve van) és beszédes, nevetgél, stb, akkor később kiderül, hogy ja, csak azért mert amúgy már ivott pár pohárral.
A gyakoriságát nézve inkább stagnál a dolog éves szintre lebontva, bár időszaktól függ, mert ha bor/pálinka főzés van, akkor sajnos nyilván gyakoribb az eset.
Azért is zavar amúgy a dolog, mert 2 év múlva apám nyugdíjba megy, többet lesz itthon, esetleg unatkozik majd, jobban beleássa magát a bor/pálinka főző businessbe, aztán nem szeretném, ha rosszabbra fordulna a helyzet és anyámnak egyedül kéne őt majd pesztrálnia.
Jól írják!
Sajnos alkoholista.
Akik szerint nem, olvassák el a Dr. Zacher Gáborral készült cikket a neten.
6. válaszolóra reagálva, nem szeretném kontrolálni, vagy pont hogy én, mint a gyereke fegyelmezzem a saját apámat. Valóban azt csinál, amit szeretne. Felnőtt férfi. Csak egyrészt, ha már a saját egészsége forog kockán, mert 60+ fölött szerintem rizikósabb a téma, lehetne több esze, hogy perpill egy full egészséges emberről beszélünk és pont ezért kéne "megelőzni" a bajt. Vagy csak tényleg annyi, hogy pont iszik, pont nem vagyunk itthon, pont ki akar menni az udvarra, instabil már olyankor, hopp egy lépcső, hopp egy nyaktörés.
Másrészt, hogy tényleg ne szerencsétlen anyámnak kelljen már ilyenkor foglalkozni vele, mert míg én ilyenkor eléggé felhúzom magam és inkább nem is szeretnék apám társaságában lenni, addig nyilván rá hárul a piszkos munka.
Harmadrészt pedig, a "foglalkozzak a saját életemmel" címszó alatt, pont hogy azt szeretném, hogy 20 év múlva és jelen legyen az életemben épen és egészségesen, ezért is féltem és egyben haragszom is rá.
"ami szinten ő jelenleg van, számomra/számunka már az is zavaró és féltem, hogy a későbbiekben nehogy rosszabbodjon a helyzet."
Ennek mi köze a haraghoz? Miért haragszol rá?
Inkább beszélgess vele néha.
Elvárást és önzést látok, nem féltést és szeretetet.
Főz a papa, és tönkreteszi a családot. Nem számít, hogy boldogtalan és szeretre vágyik.
Elolvastam az egész írásod, mert engem is érint az alkohollal való kapcsolat, sajnos szokássá vált, de nem ölt problémás, segítséget igénylő méretet, amikor apám kórházba került hirtelen, pár éve stroke miatt, nem tudtam mit kezdeni azzal a ténnyel hogy ezek után hogyan tovább, volt 2 hónapja a családnak hogy kitalálja miként szervezzük át az életünket, járt az agyam, sok ideget nyeltem, így ha volt kéznél sör vagy bontott whisky akkor lehúztam valamennyit belőle.
Szokásos közhely hogy míg tart a hatása, oldottabb az ember, de nem old meg semmit, nekem az idegességen segített mondjuk.
Aztán mérgembe 1nap 1 üveg bor két naponta, vagy 6-7 doboz sör meg mellé rövid, belecsúsztam kicsit, de egy-egy hányás, másnaposság nem engedte soha hogy széjjel igyam magamat.
Azt azért tudni kell hogy van aki utálja a környezetét, az embereket és így akarja magát elkülöníteni a valóságtól, sokan isznak unalmukban is, főleg ha van pénz jobbra, ez is érintett engem, a jó italok már 19 évesen is ízlettek, így magával a minőséggel sosem volt gondom a rendszerességgel sem, csak a mennyiség amit nem tudok tartani olyankor.
Az ital bonyolult, mert aki nem alkoholista az legfeljebb betartja a kérésedet és 1 hétig semmit, de utána bepótolja az ember és egyszerre iszik megint többet mert tisztában van vele hogy ha nem akar rendszert ebből, akkor így tud csak szünetet tartani.
30F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!