Én reagálom túl?

89, én pl olyan házasságban élek 28 éve, ahol ismerjük egymást. Pontosan tudom, hogy a férjem hogyan reagál egy halálhírre, nem zsaroljuk egymást azzal, hogy de neked a haverok/foci fontosabb, mint én... Egy halált feldolgozni nem másfél óra.

A kérdező helyében pl simán azt mondtam volna, figyu, amíg focizol, keresek valakit, aki este kicsit átugrik a gyerekekhez, sétáljunk és beszélgessünk kicsit. Nyilván ha kérem, maradt volna otthon, de eszembe nem jut kérni, mert semmi értelme.

Azzal, hogy most a férje morog, ő sértődött, pont semmit nem segít a helyzeten, már csak azért sem, mert a családnak segíteni kellene, de ilyenkor az embernek sokkal kevésbé jönnek használható ötletei, mint amilyen helyzetben ők vannak.

De rendben, annyian mondtátok, hogy én vagyok a hülye, hogy elhiszem.

Mondjuk ennek alapján sajnálom a férjed. Többen álltak melléd itt, mint nem, de azt meg se látod, csak azt, kibe lehet belekötni és megsértődni.

85.

Nem tudom mennyi idős vagy, lehet ez alkati dolog is, de lelkileg túlságosan belementél annak a családnak az életébe.

Most a hiszti témától eltekintve, nem a te feladatod azokat segíteni főleg, hogy van saját gyereked is.

Miért szorultak egyáltalán a te segítségedre, mikor semmi közöd hozzájuk?

A férjed családjának lenne ez a feladata

Tanulság nem kell és nem lehet mindenkit megmenteni.

Koncentrálj a saját gyerekedre, biztos van meló azzal is rengeteg.

Szerintem nem bántottunk.

Te amúgy egy önbizalom hiányos, önmagát semmire tartó ember vagy. Ez onnan jön le, hogy leírod, hogy te vagy a szar meg a hülye.

Ezen kellene változtatnod.

A férjed nem csinált égbe kiálltó hibát. Te dramatizáltad túl az egészet.

A férjeddel való problémát a foci kérdést már nem tudod megoldani. Ha ez téged zavart eddig is akkor az első vagy a második héten figyelmeztetem és szólok neki, hogy nem oké.

Erre te jó mártírként hagytad. Most sajnálod magad hogy szokásához híven otthon hagyott. Neked nem a halál eset az igazi problémád.

Mártír vagy( amivel nem mész semmire,) és nem tartod magad semmire.

Lehet hogy a férjednek nem volt kedve játszótérre menni és sétálni. Szerintem ez is érthető.

"Azokat a gyerekeket azért segítem, mert senki nem segít nekik. Csak vannak. És nem foglalkozik velük senki. És igen, valószínűleg túlságosan belementem lelkileg, de nem tudom ölbe tett kézzel nézni, hogy tönkremegy az életük."

Pedig kellene, mert nem a te dolgod. Eddig se volt az, ezután se lesz az.

#98 ne amúgy normális vagy? Gyerekekről van szó basszuskulcs, nem 40 éves emberekről, akiknek "jóvanazúgy, nekik kellett". Ajánlanék neked egy új hobbit, a gondolkodást. Hidd el, megkönnyíti a mindennapjaidat.

Mostmàr az is baj baszki, ha valaki segít olyan gyerekeknek, akiknek szüksége van rá/támogatja? Lehet veled is mindenki úgy volt, hogy "Nem az én dolgom, hogy Mariska Petikét csak azért tartsa, mert késő volt abortuszra menni mire már kiderült, hogy részegen felcsinálták" de attól másnak a jóindulatát hagyd már meg ember, ne szólj bele. Lehet lepontozni, de ez már az embertelenség tetőfoka