Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én reagálom túl?
Tegnap kiderült, hogy történt egy tragédia a családunkban. Engem borzasztóan megviselt.
A férjemnek délután volt programja, egy baráti foci. Szóval nem meccs, nem olyan, aminek tétje lenne.
Kértem, hogy ne menjen, szeretném, ha maradna, mert szükségem van rá.
Ő elment. Nekem meg ez borzasztóan rosszul esett.
De szerintem túlreagálom, csak másfél óra volt, és hogy miért ne mehetett volna el.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve, de én úgy gondoltam, hogy én fontosabb vagyok.
Vagy rosszul látom?
Nekem a kérdező nem tűnik túl őszintének...
Azzal kezdte, hogy megviselte a tragédia, jó lett volna, ha tudnak egy kicsit beszélgetni, és rosszul esik neki, hogy a férje nem törődik az érzéseivel.
Most meg már az a helyzet, hogy szegény gyerekek sorsát szerette volna egyengetni... (amiről egyébként továbbra sem tudjuk, hogy valóban szükséges, vagy csak a kérdező pörgi túl, hisz a férj rokonságához tartozott, gyanús, hogy valaki csak foglalkozik két kisgyerekkel arról az oldalról is).
Itt szó nincs arról, hogy rólam szól a tragédia. A gyerekek vonala csak azért került képbe, mert egyes emberek képtelenek felfogni, hogy rosszul érezheti magát az ember akkor is, ha nem az ő közvetlen rokona hal meg. Nem ez a kérdés lényege, csak mellékszál. Nem mártírkodom, mert ezt csak itt névtelenül osztottam meg. Mert mindenki magyarázatot vár, mert az fontos.
A való életben nem verem a mellemet, hogy bezzeg én segítettem.
De nem fogok elmenni a gyerekek mellett, és magukra hagyni őket. Ha vadidegen gyerekek lennének is próbálnék segíteni. Csak egy példa: volt, hogy a gyerekeknek ruhát kellett gyűjteni, mert nem volt nekik. Ezt megteszi az ember idegen gyerekkel is, nemhogy olyannal, aki a férje rokona. Ettől nem vagyok mártír, és nem is rólam szól a történet.
A kérdés lényege annyi volt, hogy amikor lelkileg szarul vagyok (tök mindegy mi miatt), akkor irreális elvárás-e, hogy a férjem velem maradjon, és ne menjen el?
106
Igen, kedves, normális vagyok. A kerdezonek van saját családja, férje gyereke(i), velük kell törődnie. A nemtudom hányadik rokon gyerekei nem az ő dolga. Persze lehet kevesebb pénzt, időt és energiát fordítani a saját családra, és a rokonokba ölni többet, aztán majd itt panaszkodni, hogy a gyerekem nem fogad szót, nincs pénzem x dologra, a férjem meg válni akar. Épeszű embernek a saját családja az első.
"A kérdés lényege annyi volt, hogy amikor lelkileg szarul vagyok (tök mindegy mi miatt), akkor irreális elvárás-e, hogy a férjem velem maradjon, és ne menjen el?"
Nem, nem irreális. De a te férjed mindig ilyen volt, így nem értem miért vagy meglepodve rajta, hogy most is elment
Tipikus mártír.
Többen értenek egyet veled, mint nem, de azt érdekes módon nem reagálod le, csak azoknak duzzogsz, akik máshogy gondolják.
Amúgy a kamukérdések mintapéldánya. Nem mondok semmit. Nem akarok belemenni a részletekbe. Legyen elég ennyi. Aztán kiteregeted az egészet, majd csavarsz rajta még egyet...
Azért, mert ruhát gyűjtök hátrányos helyzetű gyerekeknek, az azt jelenti, hogy nem a saját gyerekeim az elsők? Hát azért a hülyeségnek is van ám határa. :D
Nem azt mondtam, hogy bementem a boltba, és felruháztam a gyerekeket. Hanem hogy gyűjtést rendeztünk a családnak. Cipő, ruha, ilyesmi. Kedves, törődő emberektől kapták, akik megértik, hogy azok a gyerekek nem tehetnek a sorsukról, és segíteni kell nekik.
Én ezzel sem időt, sem pénzt, sem figyelmet nem vettem el a gyerekeimtől. Komolyan, eszem megáll. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!