Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én reagálom túl?
Tegnap kiderült, hogy történt egy tragédia a családunkban. Engem borzasztóan megviselt.
A férjemnek délután volt programja, egy baráti foci. Szóval nem meccs, nem olyan, aminek tétje lenne.
Kértem, hogy ne menjen, szeretném, ha maradna, mert szükségem van rá.
Ő elment. Nekem meg ez borzasztóan rosszul esett.
De szerintem túlreagálom, csak másfél óra volt, és hogy miért ne mehetett volna el.
Nem tudom, lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve, de én úgy gondoltam, hogy én fontosabb vagyok.
Vagy rosszul látom?
Nem közeli rokon, persze ettől még fájhat. De nem áll meg az élet.
Én arra gondolnék, hogy neki így könnyebb. Ha elmegy, focizik, nem otthon ül, kicsit ki tud kapcsolni és nem ezen agyalni. Nem napokra ment el, csak másfél órára. Utána, előtte úgyis otthon volt veled. Szóval én ebből nem csinálnék ügyet.
44, semmi nem derült ki arról, hogy a férjet mennyire rázta meg az eset, de a leírásból inkább az derül ki, hogy nem nagyon érdekli.
De ha mégis, akkor is illett volna megbeszélni. Mondhatta volna, hogy "Engem is nagyon megvisel, úgy érzem, muszáj kicsit elmennem lefoglalni magam, de ha te is rosszul érzed magad és szeretnéd, hogy inkább itthon legyünk, akkor beszéljük meg, mi legyen." És lehetett volna egy kompromisszumos megoldás, pl. elmennek valahová kettesben, beülnek valahová kávézni vagy csak sétálnak, ilyesmi. Így együtt is vannak és ki is mozdulnak.
"Nem jó mindig otthon ülni." - Ne aggódj, nem ül mindig otthon a férj, épp azt írta a kérdező, hogy sokat jár el otthonról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!