Csúnyám összevesztünk a férjemmel - bevágta az ajtót, és elment itthonról. Mit csináljak?

"Nem tudok mit tenni ezzel, viszont a férjem pontosan tudta, mit vállal."

Sajnos felmented magadat. Nekem is vannak hibáim. Én is hirtelen haragú vagyok és baromira türelmetlen, de ezt már tinédzserként azonosítottam magamban és azóta úgy tekintek ezen tulajdonságaimra, hogy ha kell, életem végéig csiszolok rajta. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elszámolok tízig, vagy megkérdezem magamtól, hogy egy hét múlva számítani fog-e az a dolog, ami miatt most dühöt érzek és 99 százalékban nem vagy megpróbálok "kibújni" fejben a saját testemből és egy külső szemlélőként nézni magamat a helyzetben, és ezzel már részben leválasztom magam az érzelemről. A férjednek fogytán van az ereje tűrni, neked pedig dolgod van ezzel, mégis hárítasz. Ne légy ilyen felelőtlen. Azért vagyunk itt, hogy emberileg minden nappal kicsit méltóságteljebben éljünk.

Úgy mondják ezt, hogy alkalmazkodásra képtelen.

Nem kiábrándító ez, csak kissé kevés vagy fejben belátni.

#96 próbáld kicsit az ő szemszögéből nézni. Én voltam az ő helyzetében is, csak én az anyámmal. Soha nem volt elégedett a házimunkámmal. Engem nem hatott meg annyira a rend, de tudtam hogy neki fontos, így igyekeztem a lehető legjobb tudásom szerint elvégezni. Ő meg állandóan jött utánam és pl. megigazitotta a párnákat miután már beágyaztam, mert nem tetszett neki, ahogy állnak, felporszívóztam, minden kis hajlathoz bebújtam, erre mikor végeztem jött és újra porszívózott utánam és sok egyéb dologban kiteljesedett. Soha nem szidalmazott szavakkal, mint te a férjedet, csak csendben jött utánam. Én ezt már eleve úgy érzékeltem, hogy elégedetlen velem és soha nem jó, amit csinálok, de tiszteletből ráhagytam. Aztán mikor már saját háztartásom lett és egyszer átjött hozzám, és ott is rákezdett, akkor eldurrant az agyam, mert megtelt a pohár.

Valószínűleg ezt úgy élte meg, hogy én a semmiből kezdtem el vele vitatkozni. Pedig már elég hosszú előélete volt a dolognak.

Hidd el, a férjed már rohadt sokat belefektetett ebbe a dologba, nem "csak" ennyi vagy neki, csak eddig nem mutatta a fájdalmát, szeretetből és tiszteletből.

"Talán azért, mert úgy érzem, hogy csak ennyit érek neki."

Esetleg gondolj bele, hogy az elmúlt években, amikor a saját bevallásod szerint "csesztetted dolgokkal," ő hányszor gondolta, érezte vajon azt, hogy "Csak ennyit érek neki (hogy például belém áll még egy csíkosra törölt főzőlap miatt is).