Összevesztem a férjemmel de már kezdek kételkedni abban, hogy igazam volt e. Jól gondolom a dolgokat?

Tegnap reggel hazajött a munkából és közölte, hogy húslevest szeretne enni. Még sosem csináltam, de monstam, ha azt szeretne, akkor főzök. Lefeküdt aludni, délután 4kor kelt fel. Megcsináltam a levest, meg sajttal töltött csirkecombot tepsis krumplival. Felkelt, evett, de "belekötött", hogy a húst és a zöldséget miért vettem ki a levesből (anyutól mindig így láttam), aztán, hogy a csikehús kicsit sótlan lett. Este kitalálta, hogy enne somlóit. mondom jó csinálok, de le kell menni akkor a boltba. De neki nincs kedve... Végül mégis lementünk és este 7kor nekiálltam sütni. Mikor evett belőle, egyből mondta, hogy legközelebb mazsolát is tegyek bele, mert az hiányzik belőle. Eddig még sosem volt ez problémája. Me reggel alig kelt fel, de már veszekedett, hogy mindenhol ruhák vannak, és hogy nem vasalok, mikor kéne, és így nem lehet háztartást vezetni. Én meg erre kiakadtam, mert tegnap egész nap főztem, mostam meg este sütöttem, míg ő nem csinált semmit. mikor ő nem dolgozik 2napot, akkor van hogy azalatt csak a gép előtt ül és játszik és még a boltba sem megy le. Én meg persze, lázadozom, mert igaz, hogy én vagyok a nő, de az mégsem pálya, hogy hétköznap dolgozom, hazaérek 7re és akkor még főzök és az egész hétvégém abból áll, hogy szintén gürizek két napig. Jó persze, néha segít, van amikor megfőz meg kimos mire hazaérek meg kitakarít, de egyre kevésbé. Néha még a szemetet sem viszi ki. Én meg nem fogok egész nap itthon is melózni, míg ő ott ül a tv vagy a szg előtt. Igazam van ebben vagy örüljek, hogy egyáltalán segít??? Most még ő van megsértődve! Mit csináljak???