Csúnyám összevesztünk a férjemmel - bevágta az ajtót, és elment itthonról. Mit csináljak?

Nyugi, minden nő örülne egy ilyen férfinak, aki kitakarít mire hazaérsz, nem fog sokáig szingli lenni. Persze te ebben is csak a negatívat látod, hogy NEKED akar jót.

Kis naív, ez minden csak nem megfelelési kényszer. Az maximum a kapcsolat első évében van, a rózsaszín köd meg a kampányidőszak alatt, de 7 év után már szeretetből/tiszteletből és kedveskedésből csinál ilyet az ember. Persze te ebből is csak azt akarod kihozni, hogy ő a gonosz meg a rossz ember, de te vagy az, amiért ilyet feltételezel róla és csak a hibáit keresed...

Az éremnek két oldala van. Tuti a férjed is csinál hülyeséget, stb.

Kérjetek külső segítséget. Ezek nem javíthatatlan gondok, nem megcsal nem becsap. Ahogy te se. Sok a sérelem és más a szeretet nyelvetek. Az indulat kezelést és az empatikus készséget is fejlesztened kell. Nem. Lejárt lemez. Tegyetek a kapcsolatotokért és a saját fejlődésetek érdekében is. Fiatalok vagytok, a közös élet elmérgesedéséhez is és ahhoz is hogy új életet kezdetek külön. Szóval előbb ezt hozzátok rendbe és ha nem megy, akkor se vagytok öregek . De ezt így ne hagyjátok.

101 es vagyok. A férjem is pontosan ilyen, mint te, kérdezőamit a 110 ben írsz . Ha valamit megcsinalok akkor szól hogy mit lehetett volna jobban csinálni.

Ha én észreveszek valamit amit ő hagyott ki nincs rá ingerküszöböm hogy elmondjam, hogy leszóljam, hogy kritizáljam, hogy eseményt csináljak belőle, hanem megcsinalom egy pillanat alatt és túllépek rajta.

Ezt a hozzáállásotokat sosem fogom megérteni.

#110, ezt is értem

De tényleg, te miért akarod ezt a házasságot fenttartani?

Mert írta hogy tudja hogy másnak nem kellene.

Nemnis az hogy szereti vagy ilyenek 🤷

#115, de neki se kell a férje!

Én nem vagyok hisztis,de ezeket a megfelelési kényszeres dolgokat nehezen viselem én is.

Ha 7 év alatt ennyire sem csiszolódtak egymáshoz, hát nem is nagyon fognak már.

#118, kiszeretve hogyan szereted?

Eddig úgy írták minden konfliktus helyzetről, hogy de a végén mégsem lett baj.

Most úgy tűnik igen, illetve végesek a lehetőségeid.

Változni nem nagyon tudsz/ akarsz, most akkor a következő negyven évesen is ezzel töltöd, hogy majrézol, hátha (!) ez is belefér?

Kezd valami újba, az hátha motivál!

Atya ég, ez aztán méretes témává nőtte ki magát. Kedves kérdező, te pedig remek táptalajt biztosítasz ehhez.

Az eredeti kérdésedre válaszolva: nem, nem történt ilyesmi velem, és nem tudom, mit kellett volna tenned.

Azt viszont tökéletesen megértem, hogy a férjed miért reagált úgy, ahogy. Egy aknamező vagy. Az a tipikus Windows-féle aknakereső játék, aminek sosem értettem a rendszerét, és három lépés után mindig vesztettem. Csak ugye abból kilépek, és ennyi.

Kizárólag csatlakozni tudok az előttem szólókhoz; ha szeretnéd megtartani a férjed, akkor most azonnal eszközölj fundamentális hozzáállás-béli változtatásokat, mert a leírtak alapján utolsó utáni másodperces a dolog köztetek. Azt sem tartom kizártnak, hogy valaki rádöbbentette nemrég, hogy jé, ez nagyon nem normális így. Egy okkal több, hogy minél gyorsabban cselekedj.

Értem, hogy nem lesz könnyű, persze. A férjed egy álomvilágban ringatott eddig (ez az ő hibája is), és most szép fokozatosan arcon csap a valóság.

Drukkolok nektek, hajrá!