Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csúnyám összevesztünk a férjemmel - bevágta az ajtót, és elment itthonról. Mit csináljak?
Mostanában (az elmúlt egy évben főleg) elég sokat veszekszünk, igazából nem nagy dolgokon. Elég hamar felkapom a vizet, sajnos ilyen a természetem, viszont nem árultam zsákbamacskát. A férjem a kapcsolatunk elején nem volt ebben partner, tudott kezelni, mindig nyugodt volt. Az utóbbi időben viszont nem tudja türtőztetni magát, sokszor kiabál is. Azt is mondogatja olykor, hogy neki ebből elege van, és ne "cseszegessem" folyton.
Szóval, most is pont ez történt, csak sokkal hevesebben felkapta a vizet. Elvonultam sírni, mert ilyenkor rettentessen megbánt - aztán utána ugyanúgy a fejemhez vágta, hogy elege van, és elviharzott itthonról.
Igen, biztos én is hibás vagyok, mert az a típus vagyok, aki képtelen szó nélkül hagyni a dolgokat - és igen, sokszor ingerült is leszek emiatt. Nem tudok mit tenni ezzel, viszont a férjem pontosan tudta, mit vállal.
Ez az egész kb. három órája történt, és kezdek aggódni. Sosem csinált még ilyet, vajon hová mehetett? Hívjam fel, vagy hagyjam? Veletek történt már ilyesmi?
Szörnyű itthon így, egyedül.
Köszi szépen :((
Magadat felmentő hozzáállásod van. Ez így olvasva elég idegesítő es bicskanyitogató. Szóval nem árultál zsákbamacskát, tudta, hogy egy kötekedő sértegető nő vagy, tűrje el. Fejlődni egy kapcsolatban nem vagy hajlandó. Ha a férjed idővel átveszi a te stílusodat, az nem járja, ő se változzon, te nem ezt kaptad a csomagba. Sírsz és megsértődsz. Ide írsz és továbbra is felmented magad azzal, hogy te ilyen vagy, fogadja el, ő meg ne legyen olyan mint te. Majd amikor valóban betelik nála a pohár, akkor meg inkább úgy fogalmazol, sőt tényleg úgy is érzel, hogy kiszeretsz belőle, ezzel leveszed a válladról a felelősséget, és inkább hagyod had menjen, mert változni azt semmi esetre sem akarsz, te ilyen vagy.
Amiért írok, újként ide, az az, hogy a férjem is képes ilyeneken veszekedni, hogy a főzőlap csíkos. Csak épp nálunk én csinálom, meg mellette mást is, és egy gyerekünk van. Ha a fiúnk nem lenne, már elváltam volna, régen annyi vita volt. Nagyon nehéz és kimerítő egy olyan emberrel élni aki a kákán is csomót talál és hirtelen haragú, feszült és veszekedő, kötekedő típus. Mi rengetegszer kimondtuk, hogy nem bírjuk váljunk el. Aztán pár hullámvölgy után, és mert családként meg működünk azt láttam hogy változik, nyugodtabb, elismer. Néha így is hulye és olyankor nagyon bánt hogy olyan férfival élek együtt amilyen ő, mert ő tényleg elfedte ezt a tulajdonságát ismerkedéskor. Nem mondom, hogy nem fogunk elválni a jövőben, olyan várakozó állásponton vagyok, de amíg azt látom hogy tényleg próbálja nem rajtam kitölteni a feszkót, addig nem lépek.
Egyáltalán nem olyan rózsaszín szirup együtt élni egy ilyen emberrel. Sok energiát elvesz és leszív, ebből tényleg elege lehet a férjednek is egyszer csak. Főleg ha nem lát kiutat és nem látja reálisnak hogy ebbem változol. Márpedig kijelented hogy neked az megalkuvás lenne és nem önazonos ha valami febosszant azt nem töltöd ki rajta.
Gondolkozz el ezen
76os hozzászólásodra: tudod hogy másnak úgysem kellenél, ezért "hálából" cseszegeted.
Tök logikus 🤦♀️
Eddig csak olvastam a válaszokat, de az utolsó 'kiszerettem belőle meg csak ennyit érek neki' válaszod után nagyon felcsesztem magam. Ez a férfi 7 éve birkatürelemmel viseli el az elviselhetetlen személyiségedet. Minden más férfi vagy kidobott volna 1-2 év után vagy rég felpofozott volna jópárszor, vagy agyoncsalt volna. Te meg ahelyett, hogy megbecsülnéd, hogy 7 évig türelmes volt melletted inkább 'kiszeretsz' belőle, mert ennyi idő után elszakadt a cérna.
Remélem azzal tisztában vagy, hogy hacsak nincs gyökeres változás a személyiségedben soha nem lesz pasid. Kinek kéne egy elvált, házsártos, hisztis harmincas, akitől még gyereke sem lehet (nekem sem lehet endo miatt), ha ottvannak a csinos, kedves, tisztelettudó 20-asok?
Kicsit ebbe gondolj bele, hogy ha most nem nyalsz be tövig a férjednek és mész el terápiára, akkor örökre egyedül maradsz. Persze kivétel ha neked jó lesz egy 50-es 5 gyerekes 5 nőtől alkesz is, mást nem nagyon fogsz megkapni.
Remélem ez a 100+ válasz felállított neked egy tükröt és magadba nézel, mert ha ennyi sem elég, akkor menthetetlen vagy.
96-os
Ugyanilyen kiábrándító lehetsz a férjednek éppen az ő oldaláról nézve - ennyi telelett, hogy csak b*szogasson, ennyit érek neki.
#98, 101, érdekes dolgok, történetek - köszi, hogy leírtátok! Sokat fog segíteni.
#103, persze, hogy máshogy látom már. Csak a másik rossz tulajdonságom az, hogy nagyon nehezen felejtem el a sérelmeimet. Jelen esetben a patáriát, amit csapott, illetve az utóbbi pár alkalmat, amikor érzéketlen idegbetegként viselkedett velem (ki az, aki le hülye picsázza a feleségét, aki épp sír a másik szobában?). Meg persze a tegnapi mondandóját. Ezt először valahogy meg kell emésztenem, de végleg (ami nekem amúgy is nehéz, mert sokszor felhozok régi bántalmakat is), aztán jöhet a gyógyulás.
Egyébként tisztában vagyok vele, hogy milyen elviselhetetlen elmebeteg vagyok. Az indulataim és ösztöneim 70%-át így is megtartom magamnak, És így is egy "hárpia" vagyok. Képzelhetitek mi lenne, ha nem tartanám meg a javát magamnak. Emiatt is van kisebbségi komplexusom, amit persze a férjemen vezetek le.
Férjem 33, én 31.
103-as vagyok. Nem létezik olyan ember, akinél ne szakadna el a cérna egyszer egy ilyen nő mellett. A hülye picsa beszólása még kevés is volt ahhoz képest, amit az emberek 99,99%-ától kaptál volna.
Kicsit játszd újra az eseményeket az ő szemszögéből:
Kedveskedni akarsz a feleségednek, ezért takarítasz. A megköszönés helyett meg mikor hazajön elkezd szekálni, hogy rosszul csináltad. Kibuksz, mert 7 éve azt hallgatod, hogy egy szardarab vagy, erre még ő fut be a szobába sírni nagy sértettségében... Természetes, hogy le hisztis pics*zott, miközben te még mindig meg vagy sértve. Semmi jogod nincs a sértődésre, hiszen alázod a férjedet már 7 éve. Ez nem házasság, hanem a férjed egy neveletlen kamaszt nevel, aki mindenben a hibát keresi. Csoda, hogy nem lett előbb elege belőled. Javaslom, hogy kérj tőle bocsánatot a viselkedésed miatt, különben nagyon hamar beadja a válást... Ja és pszichológus, de gyorsan!
Ezt még szeretném leírni - úgyis köptök már rám, szóval hadd szóljon az őszinte.
Szóval, nem tudom el tudjátok-e képzelni, vagy sem, de időnként (és egyre többször) rém irritáló egy ilyen megfelelési kényszeres férfivel együttélni. Mindent meg akar csinálni helyettem, de tényleg MINDENT. És igen, szöveg az van, hogy segíteni akar és tehermentesíteni stb., de szerintem inkább csak verni akarja a mellét, hogy ő ezt is, és amazt is megcsinálta/ja. És hiszitek vagy sem, sokszor nagyon hálás vagyok neki, amikor hazaérek, és pl. kitakarított ház vár. Csak aztán jön ez, meg az - ez is poros maradt, meg az is - aztán miután tök kulturáltan megköszöntem neki, hogy ilyen sokat segített, de elmondom, hogy legközelebb ha lehet, ezeket se felejtse ki. VAGY! Megmutatom, gyere és nézd meg, hogy én hogy szoktam - rögtön jön a szemforgatás, meg, hogy nekem semmi sem jó stb. - Ilyenkor szoktam nagyon türtőztetni magam, hogy akkor mi a f*nak csinálja meg, ha rosszul? Néha ESETLEG elfogad egy tanácsot.
Ugyanez anyuméknál. Valamiért még mindig nagyon be akar vágódni náluk (valószínűleg jobban szereti őket, mint a saját szüleit), és mindig mindent magára vállal és megcsinál. Folyamatosan vibrál és szó szerint csüng minden szavukon, és ezzel el is érte a célját - hiszen a szüleim is már ellenem fordultak, és féltik miattam(!) a kapcsolatunkat.
Én szeretnék néha leülni, megpihenni, stb. és nem kényszeresen mindig valamit csinálni. Ez hozzátartozik még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!