Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

"Ha a család az család, de hiányzik belőle a szerelem."

Egy szerelem sem tart örökké kisfiam. Hány éves vagy? 15?Hajkurászd nyugodtan az új pinákat az örök szerelem reményében, de ne várd már el a nem buta és naiv emberektől, hogy ehhez tapsoljanak. Dönts, aztán csend. Ha azt eltudtad dönteni, hogy a feleséged már nem elég izgi, akkor ez mér nem megy? Félsz a következményektől? Hja! Az lesz. Ne csak a kufircoláshoz legyen tököd bszdmeg, hanem a felelősséget vállalni is. Eszem megáll komolyan. És ez nevel gyereket?Milyen példa lesz előtte, ha az apja ilyen gyáva féreg?

Szerelem? Hát arra ti a csajoddal nem nagyon vagytok képesek. Pláne ő nem. Vonzalom az lehet, különféle szempontok alapján, pl újdonság, tiltott, szőke, barna, stb. De ezért ezt ne szerelemnek emlegessed.

Amúgy a feleséged szeretted anno? Mondjuk az első néhány évben, vagy hogyan?

139: A szerelem az attól van hosszú kapcsolatban, hogy a két fél közösen táplálja a tüzet. Figyelmességekkel, kedveskedéssel, közös programokkal, szexszel. Nem feltétlenül ajándékozással, nagyon sok embernek nem az a szeretetnyelve, de ha pl. nincsenek spontán érintések, beszélgetések, közösen átélt élmények, akkor a legnagyobb szerelem is kialszik idővel. 8 éve vagyok a párommal és tudatosan teszünk ha nem is napi szinten, de legalább hetente többször a kapcsotunkért mindketten, nem hagyjuk kialudni a lángot, mert tudjuk - volt már részünk ilyenben mindkettőnknek - hogy akkor idővel csak lakótársak leszünk. Nagyon sok férfi hajlamos elfelejteni, hogy minden nő pont annyira nő, amennyire a mellette lévő férfi nőként kezeli. És persze ez fordítva is igaz, de ha az egyik fél máshova fordítja az energiáit, akkor megette a fene.

Én is voltam ilyen helyzetben, de én a feleséged oldalát éltem át. Amikor én egyedül próbáltam megmenteni a házasságunkat és visszahozni a tüzet a kapcsolatunkba, de az exem kifelé kacsintgatott. Én egyedül tehetetlen voltam, és csak akkor kapott észbe, amikor elhagytam. Akkor már mindent megtett volna. Viszont nem tanult a dologból, mert neki a következő kapcsolata is ugyanúgy kiüresedett, folyton panaszkodik rá. Nekem viszont olyan párom lett, aki tudja, hogy egy kapcsolatért igenis folyamatosan dolgozni kell.

kerdezo ez nem gonoszsag, csak az altalad leirtak alapjan nyilvan nem annyira tolod azt a bizonyos szekeret, amit ketten kellene, hogy toljatok.

ha ilyen feleseged van (es te irtad, hogy ilyen), azt javaslom, becsuld meg, mert ennel jobbat nem valoszinu, h fogsz talalni.

szervezz vele kettesben programot, szakitsd ki a mindennapokbol, mutasd ki neki, hogy szamit, hogy kell neked es ne targyi dolgokkal.

tedd szabadda a pentek/szombat esteteket es vidd el egy vacsira, vagy setalni valamerre.

a 22-est meg hagyd meg a fantaziadnak, mar nem a te ligad.

Te jó ég... Na, az ilyenek miatt gondolom, hogy egy nő számára egy komolyabb kapcsolat/házasság nettó szívás.

Itt is 35 éves a feleség (3 évvel idősebb csak nálam, belegondolni is durva számomra...), 15 éves a nagyobb gyerek, maga a kapcsolat is "több mint 15 éves", ergo ez a szerencsétlen nő 20!!!!! éves kora óta anya- és házirabszolga, mellé még dolgozik is, illetve volt itt említve, hogy az anyósának is segít(ett) valamiben, valamilyen módon. Konkrétan már nem nagyon van hová többfelé szakadnia, agyonra ki lehet zsigerelve, és akkor tessék...

Ha elválnak, és van egy kis esze, legfeljebb barátság extrákkal kapcsolatba megy bele. Nehogy az új faszira is főznie kelljen és takarítani utána. A lakás a sajátja, oda többé az életben egy herét be nem engednék a helyében. A srácokat pedig ezerrel önállóságra szoktatnám, 15 és 11 évesek, nehogy az legyen, hogy még 10-15 évig ki kell szolgálnia őket.

Szegény! :(

#147:

Én lassan már napi szinten kapok megerősítést itt a gyk-n, hogy jobb hogy nem mentem férjhez (sajnos gyerekem sem született egyéb okból).

Ez a kérdés is csak megerősít benne, hogy ha egy nő férjhez megy. gyerekeket szül, azt gyakorlatilag saját magának szüli, mert apuka gondol egyet és lelép a fiatalabb kolléganővel. Az sem érdekli, hogy hiteleket meg minden sz_rt borít, az érzelmi részről nem is beszélve.

Tudom NEM minden férfi ilyen (nők is vannak hasonlók), de ma már nem éri meg házasodni, vagyonközösséget vállalni senkivel mert sanszos, hogy 10-15 év után ez lesz a vége.

Gyereket is csak úgy érdemes vállalni, ha a nő egyedül is biztos anyagi lábakon áll, és lazán tudja élni tovább az életét ha a kedves férj a farka után menne (azokról se feledkezzünk meg akik titokban kefélgetnek félre, és otthon úgy csinálnak mintha minden rendben lenne).

Nem tisztem ítélkezni senki felett, de ma már sokszor nettó szívás a házasság- hitelfelvétel- gyerek "szentháromság", női szemmel nézve legalábbis. Lassan már senkiben sem lehet megbízni...

Akinek nem inge, természetesen ne vegye magára.

147# minden szavaddal egyetértek. Átmentem ezen. Gimis szerelem, 21 évesen házasság, 22 és 25 évesen gyerek. 18 hónapos korukban mentem vissza dolgozni, hogy kényelmesen teljen mindenre, szintén az én örökölt lakásomban laktunk. Igyekeztem jó anya, jó feleség lenni. Mindig volt főtt kaja, tiszta ruha, figyeltem, hogy ne laposodjon a szex. Erre 31 évesen rájöttem, hogy összeszűri a levet egy gyakornokkal. Akkor baromi nehéz volt, de utólag azt mondom, nagyon is jó volt ez így.

Elgyászoltam a dolgot, ismerkedem, eljárok moziba, vacsizni, randizni, mindig van tartós laza kapcsolatom. Elkezdtem futni, adni magamra sokkal jobban, pedig nem voltam elhanyagolt, csak nyilván nem tettem már magamba annyi időt, energiát mint anno, belekényelmesedtem a kapcsolatba én is valahol. Most újra jól nézek ki, jól érzem magam a bőrömben és élvezem a randizós jövős-menős összejárást.

Volt férjemnek egy évig tartott a szerelem, utána elhagyta a csaj valakiért, akihez 1-2 hozzá is ment.

Exem albérletben lakik, próbált volna vissza jönni, de én már nem akartam. Pont akkoriban kezdtem randizni és jól lenni a bőrömben. Eszem ágában nem volt ott folytatni ahol abbahagytuk és újra bevenni +1 főt a háztartásba, akiről gondoskodhatok. Valahol még hálás is vagyok utólag, hogy lelépett és kinyílt a világ nekem is.

#149 Le a kalappal előtted, és csak így tovább! Rengeteget tanulhattál ebből az egészből, most már tudod, mit és hogyan csinálj, hogy jó legyen és jól legyél.

Nem említed, milyen neműek a gyerekek, de ha lányod is van vagy mindkettő az, és úgy látod jónak, én a helyedben később elbeszélgetnék vele/velük erről. Sajnos még ma is nagyon erőszakosan le akarják nyomni a torkunkon, hogy mi a nő dolga és kötelessége, ha mindenhonnan csak ez jön, fiatalabb, befolyásolhatóbb nőként könnyű csapdába esni, és még el is hinni, hogy úgy a normális...