Megcsalás esetén tulajdonképpen leginkább a diszkréció számít?

Én még fiatal vagyok, de nem igazán találkoztam olyan középkorú vagy idősebb emberrel, aki ne beszélt volna úgy, mint hogy a megcsalás elkerülhetetlen egy hosszútávú házasságban. Inkább abban látok különbséget, hogy van, aki nyíltabban beszél róla, más meg kifelé elítélő, de valójában burkoltan vele is előfordult. Jó, bizonyára vannak olyanok is, akik nem, de ha nem lenne ennyire tömeges, akkor nem lenne majdnem mindenki cinikus a házassági hűséggel kapcsolatban és nem lenne ennyi vicc róla.

Az szerintem is sokkal inkább ciki, ha valakiről köztudott, hogy családos és ezt félretéve nem zavarja, hogy szeretőjével is mutatkozzon mások előtt. Ez azért elég megalázó érzés lehet a megcsalt félnek, mert nem elég, hogy ezt teszik vele, tegyük fel már szoros érzelmi kötelékek nem fűzik a másikhoz, de még a társadalom is le fogja nézni, legalábbis a többsége. Ha diszkréten történik, akkor mégsincs akkora arcvesztés. Nyilván a képmutatás egyidős az emberiséggel, mindig volt és lesz is.