Férfiak, ti elvennétek egy olyan nőt feleségül aki nem tud és nem is akar megtanulni főzni?

Sokan nem fogjátok fel, hogy a főzés nem egy olyan dolog, amihez mindenki egyformán ért. Aki azt a hülyeséget mondja, hogy aki tud olvasni, az főzni is, az lefogadom, nem főz valami jól.

Ez ugyanolyan, mint pl. a ritmusérzék vs. a botfül. Van, akinek ez van, van, akinek az. Hogy ha azt mondom most itt akármelyik válaszolónak, hogy meg tudom tanítani énekelni, de ő azt mondja, hogy nem is akar, soha nem is vágyott rá, abban mi rossz van? Semmi. Nem is akar megtanulni. Ha nem érdekli, minek?

Kétféle főzés van: a kajakészítés és a művészet. Én magam nem tudok főzni, de rengeteg helyen ettem, ilyen-olyan rokonok, barátok, és egy kezemen megszámolom, hány olyan volt, amikor majdnem elájultam az ízektől. Simán meg lehet mondani, hogy mikor van az, amikor valaki csak robotból főz, vagy kreatívkodik és szereti, amit csinál. Azt pedig nem lehet erőltetni.

"" de egy húslevest, egy paprikás krumplit nem tud összerakni, "

AKkor nem is akar."

Persze, hogy nem akar, hiszen erről szól a kérdés és elméletileg a válaszok is: olyanokról, akik nem tudnak és nem is akarnak megtanulni főzni.

Biztos vagyok benne, hogy aki nagyon akar, az meg tudja ezeket az alap kajákat ehetően elkészíteni.

Az én hibán, hogy félreérthető voltam, nem írtam, hogy melyik válaszoló vagyok, elfelejtkeztem róla, a nevem meg nincs kint.

Szóval a 20-as választ írtam én, amiben már leírtam, hogy a férjem pont ilyen: nem érdekli a főzés, nem nagyon töri magát, hogy megtanulja, ez az egyetlen, ami nagyon nem fekszik neki, minden másban segít és vannak, amiket átvállal sokszor.

Azt is írtam, hogy egy-két alkalommal összedobott már kaját, mikor úgy alakult, hogy én nem tudtam, de úgy igazán nem tanult meg és az esetek 99%-ában én főzök.

Az ilyesmi szerintem egy kapcsolat útjába nem állhat, ha nagyon úgy van, akkor akármennyire nem tud, nem akar valaki főzni, meg tudja oldani. Nem igazán tudok elképzelni igazán nagy szerelmet, ahol teljes az összhang és pont azon bukjon az egész, hogy az egyik fél nem tud főzni és nem is főzne szívesen.

"Kétféle főzés van: a kajakészítés és a művészet."

Ez így van.

Csakhogy a mindennapi életben 95% a kajakészítés, és ezt mindenki, aki nem értelmi fogyatékos hamar megtanulja.

ÉS?! Mennyiben fontos feltétele egy házasság jól működésének az, hogy ki főzi a bablevest?!

A kérdést sem értem.

Kérdező, gondolj bele, hogy az illető hölgy nem csak a feleséged, hanem a gyermeked/gyermekeid anyja is lesz.

Milyen anya az olyan, aki nem akar főzni a gyerekeire, nem képes ellátni őket?

Én a saját, hazai ízekhez vagyok hozzászokva, erről nem mondanék le semmiért sem, mert ez adja az otthon melegét.

Anno saját állatainkból (disznó, tyúk, kacsa, liba) készült ételeket ettünk. Nem használtunk ketchupot, hanem paradicsomot főztünk. A zöldségek zömét természetesen mi termeltük. Műanyag kaják helyett egészséges, ízletes ételeket, friss alapanyagokból.

Nem csoda, hogy az összes felmenőm 80 felett halt meg.

A vasárnapi ebéd szertartás volt.

Húsleves. Főtt hús paradicsommártással. Rántott hús savanyúuborkával, töltött káposzta stb.

Saját szalámi, kolbász.

Fonott kalács, csörögefánk, meggyes pite, farsangi szalagos fánk, kuglóf, mézeskalács, hájas sütemény, mákos kalács.

stb. (saját bor, anno dédanyám sört is főzött)

Nem bolti mirelit vackok. Azoktól hányok.

Étterembe se járok, mert a tányéron legtöbbször mikrózott mirelit kaját látok.

Sajnálom a nagyvárosiakat, akiknek kimarad az életéből az IGAZI ízek, igazi magyar ételek, magyar főzt.