Férfiak, ti elvennétek egy olyan nőt feleségül aki nem tud és nem is akar megtanulni főzni?

Reagálás arra, hogy önző meg emancipált mihaszna (bár én nem veszem magamra, ma is főztem):

Speciel én roppant önző vagyok, igen, ez fontos emberi tulajdonság, remekül alkalmazható arra, hogy ne hagyjam magam eltaposni és hogy valakinek mindig fontos legyek :) Engem az zavar, hogy sok nő nem elég önző.

Attól még szeretem a páromat és jólesik olykor enni adni is neki. Ez önzés, hiszen nekem ez jó... Igazából nehéz lenne olyan tettemet mondani, ami nem önzés.

Ki gyűlöli itt a férfiakat? Nem emlékszem mindenre, de ilyesmit nem láttam. Lehet, hogy volt pár fröcsögő nő, de azok mindig vannak, kis százalék.

A nyersevők sosem főznek, bár ételt ők is készítenek. De annyira nem nehéz életben maradni, ha hazaesik az ember egy tele hűtő és kamra mellé. Volt időszakom, amikor baromira untam a főzéssel vacakolást, rengeteg időt tud elvenni az egyszerű étel is. Bizonyos szintig muszáj (már aki csak a saját házit eszi), de ha rántotta van rizzsel, akkor mi van? A párom szerint teljesen jó étel van. Viszont értékeli, ha van süti, de ha nem, csinál magának kakaós rizst. Igazából a szerencse leánya vagyok emiatt, ne is dicsekedjek itt.

Nem tartom szükségesnek a durván szétválasztott férfi és női szerepet. Nem zavar, ha bizonyos szintig van, ez alakult ki s köze van valamelyest a nemek különbségéhez, de egy egyed, akihez ez nem passzol, miért ne rúghatná fel, hacsak nem pénisz kell valamihez, ami ugye egy nőnél hiánycikk.

Nemcsak a semlegesneműség jöhet szóba, az ember lehet androgün is. Vagy hermafrodita.

A 20 éves lány pedig teljesen jól csinálja a párjával. Nagyon sokat segít egy ilyen előkészítő társ :) Én pl. évtizedek óta főzök s ugyanennyi ideje utálok reszelni. Ha muszáj, nyilván megcsinálom, de mindig jó, ha a párom megcsinálja, mindig kiemelve, hogy de én pucoljam meg... Ami viszont engem nem zavar kicsit sem. Jó, ha kiegészítik egymást a felek (fontos dolgokban vagy ha kell, akkor pedig mindketten értenek a dologhoz).

Órákig főzni én sem szeretnék. Bekapjuk hipphopp, ezért nem akarom a napom közepét beáldozni, felesleges. Ugyanolyan jó számomra egy egyszerű étel is, sőt (nem mintha arra ne menne el egy bő óra, ha sok zöldséget kell pucolni s vigyázni rá). Sosem tudnék egész vasárnap a konyhában álló anya lenni, aki nem a fiával van, hanem főz neki egész hétre... Az azért már sok. Néha egy különlegesebb ebéd, az OK, de azzal sincs semmi baj, ha valakinek erre nincs igénye vagy hajlandósága vagy egyszerűen elmegy étterembe érte...

#113: Csak helyeselni tudok, kivéve a végét, nekem a világon semmibajom a rántott dolgokkal, kellemesek :) Tegnap rántott padlizsán volt, bár egyszerűsítve, a bundázgatós macerától mindig kilelt a hideg, vigyázni rá, szétesik, biztos meg lehet tanulni, de nem érdekel. Simán ráöntöm az összekevert (s esetemben gluténmentes, sőt erősen szénhidrátszegény) "bundát" a sült padlizsánra és sütöm még. A padlizsánt pedig hőkezelni kell sokáig, ez már csak ilyen. A nyersvegánok mondjuk megeszik pácolva, de az nekem extrém.

Hm, eléggé eltértem a témától...

#115: Bár ezt nem tőlem kérdezted... Ha a család jól bírja a monotóniát (annál az egyszem étkezésnél, máskor ehetnek változatosan), miért ne? De miért lenne szükség ugyanazt enni bárkinek is? Én ugye tudok főzni és rendszeresen teszem, de ha csak rántottát tudnék, az is lehet mindennap más (algával pl. nagyon poénos, bár akkor már tamagoyakit szoktam, azt tekergetni kell, a rántotta egyszerűbb s ugyanolyan finom), s különféle zöldségeket vagy húsokat lehet főzni, sütni...

A párom speciel szuperül bírja a monotóniát. Kb. 3 ételt visz váltakozva a munkahelyére, rántottát, kókuszos sütit, kakaós rizst. Úgy 3 éve szinte mindennap rizst eszik, napi többször, persze mást és mást eszik hozzá, de egy bizonyosan kakaós-mazsolás.

Rengeteg emberről hallottam, akik mindennap szinte ugyanazt eszik, max. a zöldség más, az azért jó, ha nem egysíkú, a tápanyagbevitel miatt is. Én szeretem a változatosságot, de ha nem az étel körül forog az élet, hanem az egy kellemes, de alapvetően funkcionális dolog, kisebb szerepet kap az, hogy állandóan mást és flancos dolgokat együnk.

102-es, abban a pillanatban, amint megmondod nekem a kizárólag a női testben létező "főzni" gén hivatalos nevét, azonnal igazad lesz.

SZEREPEK?! A szerepek a társadalom változásával változnak. Jelen társadalomban nem vagy képes annyit keresni, hogy maradéktalanul eltartsd a családod, értsd: a nőknek is dolgozniuk kell munkahelyen és még gályázzanak egyedül otthon is, merthát szerep?!

Sőt, a nőknek PONT ANNYI JOGUK ÉS KÖTELESSÉGÜK VAN törvényileg is, mint neked. Dolgozd fel, ahelyett, hogy a "liberalizmust (egyenlő felvilágosult, szabad, értelmes emberek szabad döntései egymás javára) szitokszóként használod, ami önmagában közröhej tárgya.

"Önfeláldozó"? Miért kellene egy nőnek önmagát nagyobb mértékben feláldoznia nálad? Igaz, eleve azt teszi, hiszen a testét áldozza fel a gyermek kihordása és megszülése érdekében. És neked még elvárásaid vannak? Mire föl? Ki vagy te, hogy "elvársz" a komplett női nemtől?

Lehet annyit keresni, hogy fussa bejárónőre. De ha nem megy, akkor meg is lehet mozdulni és ebédet főzni, a sarokból köpködés helyett.

102: Még valami: a feminizmus az a szélsőséges eszem, melynek értelmében a nő is pont ugyanolyan ember, mint te.

Gyengébbek kedvéért: ha valaki nem óhajt háztartási kiszolgálórobot lenni, az nem azért van, mert gyűlöli a férfiakat, hanem mert nem kell neki robotnak lennie. Téged meg nem kell kiszolgálni pusztán azért, mert másféle nemi szervvel születtél, és szőrös az arcod is.

Döbbenet, nem? :))

Tisztelt hölgyeim!

Tájékoztatásul közlöm, a kérdés a FÉRFIAKHOZ szólt, a kommentelők 90%-a mégis nő.

Nem kell minden áron belekotyogni a férfiak párbeszédébe.