Csak az én párom ilyen igénytelen? Hogyan lehetne ezen változtatni?

2014-ben még mindig itt tartunk, hogy a nő dolga egyedül a háztartás??? Persze a napi 10-12 órás munka magától értetődő, de emellett még minden otthon töltött pillanatában suvickoljon, kiszolgáljon? Aki így gondolkodik, meg is érdemki a sorsát, hosszú, boldog, káposztaszagú otthonkás cselédéletet kívánok!De gondolom "az asszony verve jó" jelmondatot is a magatokénak érzitek!!!

Kedves kérdező!

Szerintem ez egyáltalán nem a Te hibád, sajnos a párod ilyen ócska nevelést kapott. Ez változni jó irányba nem fog! Menekülj, amíg teheted!!!

Nemtom #27... Engem zavar ha áll a mosatlan a mosogatóban, zavar ha nincs tiszta ruhám. Ha Ezeknek a veszélye fenyeget akkor megcsinálom. És pont. A csodát utoljára 7 évesen vártam anyukámtól, de már abból kinőttem. Nem mellesleg amíg egyedül éltem is megcsináltam.

28/F

22-es vagyok.

Engem meg az apám (!) nevelt úgy, hogy ne a nőt nem attól veszik emberszámba, hogy egész nap cselédet játszik. A férjemnek sem kellett példát mutatnom, mert bármilyen meglepő, őt is úgy nevelték, hogy alapból besegítsen a házimunkába. Felváltva mosogatunk, takarítunk, mosunk, nem esett pánikba, ha egyedül maradt a csecsemővel pár órára, pelenkázott, etetett, stb. Szerintem ettől is társ a társ, ha mindig csak az egyik fél (nő) végzi a házimunkát, az nem egyenrangú kapcsolat.

(És itt most nem arról beszélek, ha a pasi az egyedüli pénzkereső, a nő meg főállású háztartásbeli)

Nem tudom, én nekem van egy szekvenciális rendje a konyhában való tevékenykedésnek. Bemegyek, eszem, elmosogatok és kimegyek konyhából. Nincs olyan pont ahol mérlegelem, hogy hoppá most 3 tényérral 2 pohárral és 5 késsel több van a mosogatóban, és nem én vagyok érte a felelős. Szerintem fel se tűnne ha a nejem nem mosogat (azt viszont nem bírnám ha szutykos tányérból eszik vagy ilyesmi, mint a kérdező férje), ha nem mosogat hát nem. Lehet jó és figyelmes sokminden másban helyette (ha már egyszer elvettem akkor nyilván van ilyen).

28/F