Jogosan haragszom a férjemre amiért keresztbeszervezett, vagy csak hisztizek?

Legyen a te dontesed, ez egyértelmű. De akkor minek nyafogsz, hisztizel itt?

Olyan vagy, minta z egyszeri öregasszony, aki elment az orvoshoz. Doktorúr, faj a lábam. Tetszik hasznalni a faslit? Jaj, Doktorúr, nem használom, melegem van benne! Tetszik pihentetni, felpolcolni? Jaj, Doktorúr, nem erek en ra felpolcoli, se pihenni! Tetszik csinalni a tornát? Jaj, Doktorúr, nem nekem valo az! A gyogyszert tetszik szedni? Jaj, hat nem bírom en azt lenyelni! Akkor kit tetszik várni, mitől múlik el a labfajas? Gondoltam a Doktorúr majd meg gyógyítja.....

Fejezd be a nyafogast es csinálj amit akarsz. Valószínűleg amúgy se altal volna meg a helyeket a munkában ilyen életképtelenul, ilyen hozzáállással.

"Az lett volna a kérdés lényege, hogy fair volt-e a férjem részéről ez. Kiderült hogy igen, nekem kelle többet vállalni, megoldani, átszervezni, bébiszittert-nagymamákat beszervezni."

Nem, nem, a legtöbben nagyon helyesen leírták, hogy ez csúnya húzás volt a férjed részéről! Neki kéne megoldania, de ha így áll hozzá, nem teszi. A szervezést azért ajánlották, hogy ne vesszen el minden, a munka, amiért dolgoztál :(

Valahol azt is megértem, hogy nem akarod idegenre hagyni a kicsiket, de itt nincs ideális, jó megoldás, csak több rossz.

Ez így nagyon szomorú. Te életed, Te döntésed, de sajnálom, hogy valaki nem veri fejbe a férjecskét, az csak élheti a maga önző kis életét. Méghogy Te vagy az anyjuk, oldd meg, amit ő kavart?! Grrr. Nem szeretem, ha az ilyenek "győznek".

Olyannyira ki lehet érezni a csalódást az írásodból, igazán elszomorító, hogy a férjed ilyen gyerekesen, alattomosan viselkedett. Nem bírt ki egy évet feszítettebb tempóban a közös életetekért, a családotok boldogságáért?! Lehet, hogy most nagyon boldog - amit nem is értek, hogy tud az lenni- de a jövőre ez a döntés ki fog hatni.

Megértem, hogy kvázi idegenre nem akartad hagyni a kicsiket, már az is elég sok nekik, hogy anyát keveset látják, de az hogy abban az időben még nem is apával vannak, az szerintem sem elfogadható.

Remélem azért a főnököd megértő lesz, hogy így döntöttél...

Hát bocs kérdező, de tényleg hülye vagy!

Most aztán jól megmutattad a férjednek, hogy csinálhat bármit, nem kell tekintettel lennie rád, te majd szépen meghunyászkodsz és behódolsz neki. Csak majd ne lepődj meg a következő ilyen alkalomkor, meg az utána következőkör, meg az utána következőkor...