Nők, mit szólnátok hozzá, ha leendő férjetek a házasság előtt házassági szerződést szeretne íratni veletek?

Aki aláírná, miért lett lepontozva?

Aláírnám. Ha nem az én vagyonom, akkor nem tartok rá igényt.

Én őszintén szólva nem díjaznám. Úgy gondolom, hogy ha házasságra kerül a sor, akkor legyen minden közös. Persze csak az, amit a közösen töltött idő alatt szereztetek.

Én így érvelnék a párod helyében: oké, írjunk papírt, amit te keresel a te pénzed, amit én az pedig az enyém. Ha velem szeretnél gyereket vállalni, akkor meg kell várnunk, amíg össze tudok gyűjteni annyi pénzt, hogyha elválunk, akkor ugyanazon az életszínvonalon el tudjam magam és a gyereket tartani, plusz bele kell kalkulálnom, hogy kb. 1,5-2 évig nem fogok tudni dolgozni.

És arra nem gondoltál, hogy mi van, ha fordul a kocka? Ha egyszer ő fog sokkal jobban keresni? És ha mondjuk te semmit nem fogsz tudni keresni, mert mondjuk ne'adj Isten valamilyen baleset ért?

Saját példám: 5 évig voltunk együtt a volt párommal, természetesen együtt is éltünk. Ez idő alatt jó pár értéktárgyat vettünk közösen (TV, hűtő, mosogép, stb.) és amikor szakítottunk érdekes módon semmennyi vita nem volt az anyagiakon, értelmes módon el tudtuk osztani az értékeinket. Fel sem merült egyikünkben sem, hogy lenyúlja a másikat.

" Én őszintén szólva nem díjaznám. Úgy gondolom, hogy ha házasságra kerül a sor, akkor legyen minden közös."

Undorító, pénzsóvár, pofátlan ez a hozzáállás! Miért lenne közös az, amit a másik megkeres?

"18 éve vagyunk együtt a férjemmel. Amikor összeköltözésre került a sor, neki volt pénze lakásra, nekem egy fityingem sem. Számomra magától értetődő volt, hogy a saját nevére vegye meg a lakást, még kellemetlenül is éreztem volna magam, ha közös tulajdon lesz.+

Ha ez a házasságkötés után történt, akkor teljesen mindegy, hogy az ő nevén van-e, ugyanúgy közös tulajdonnak számít válás/vagyonmegosztás esetén.

Nálunk az autó van az én nevemen, de ha válnánk, felezni kellene a jog szerint, hiába nem szerepel a férjem neve a forgalmiban.

Nálunk azért nem merült fel, mert nagyrészt azonos vagyonnal rendelkeztünk. De egyáltalán nem lett volna gondom vele, ha írunk ilyet.

Nem miatta, hanem bár sem akkor,sem azóta nem akarok elválni, nem tudhatom, hogy tíz év múlva ÉN nem kattanok-e meg és a most szeretett embert nem akarom-e bosszúvágyból, vagy simán hülyeségből kisemmizni.

Részemről pont arra lenne ígérvény, hogy szeretem és szeretném, ha később is jó lenne neki. Anyagilag, érzelmileg, mindenhogy.

"32-es válaszolónak. Nem attól félnék, hogy kiakad. Azt szeretném, hogy ha közösen megtervezzük és felépítjük a házunkat akkor teljes egészében magáénak is érezze."

Nekem itt ellentmondás van. Azt akarod, hogy a tied legyen válás esetén, meg azt is szeretnéd, hogy a magáénak érezze. A kettő együtt szerintem nem megy. Én pl. nem tudnám a magaménak érezni, és nem is mernék nyugodtan otthon maradni gyereket nevelni (ami túlzott anyagi megbecsüléssel nem jár), mert azon kattogna az agyam, hogy biztosítanom kell a saját egzisztenciámat válás esetére. Következésképpen addig nem szülnék, amíg nem sikerült összehozni egy kis lakást nekem is, hogy szükség esetén legyen hová mennem. És valószínűleg az építkezésbe sem fektetnék túl nagy energiát, inkább a saját fészkemre koncentrálnék.