Nők, mit szólnátok hozzá, ha leendő férjetek a házasság előtt házassági szerződést szeretne íratni veletek?

Ha olyan dinka vagy, hogy nincs számla se semmi ami bizonyítaná, hogy a példában szereplő ház, vagyon, bármi a házasság előtt is a tied volt, nem a házassági szerződés fogja megmenteni a hátsód.

Amúgy, a kérdésre visszatérve, párommal mindketten jogászok vagyunk nem idegen a szerződés gondolata. Nem lenne vele bajom. Viszont nekünk nem igazán szükséges. A különvagyonunk jól definiálható. Pü. lekövethetőek. Minden papír megvan, külön kasszán vagyunk, noncs hozzáférés a másik pénzügyeihez, papírjaihoz. Így válás esetén is tiszta lenne a kép.

Amúgy menj még ügyvédhez konzultálni, mert még mindíg vannak tévedések az érvelésedben. És legyen tiszta, a vagyonjogi szerződés a jövőre nézve rendezi a vagyonjogi viszonyokat. De a jővő kiszámíthatalan egy szerződés nem tud 100% biztosan mindent lefedni. Plussz nem könnyíti meg a válás érzelmi oldalát. A gyermek elhelyezésről nem is beszélve, a mindíg több mondentől függ. Nem egy bíró ítélt már a szerződés ellen a körülményekben történt lényeges változás miatt. Szóval mindent egybe .véve jó ha van ilyen szerződés, de ne hidd, hogy az valami mindent visz kártya válásnál. Van egy rakat részletszabálya. Majd az ügyvéded felvilágosít.

Én az eredeti kérdésre válaszolnék. Nekem nem esne jól, ha csak a képembe tolná a párom, hogy ezt szeretné és kész. Körítéssel, szépen lassan adagolva talán elfogadnám, de ha a semmiből jönne elő vele, azt sértésnek élném meg. Olyan érzés lenne, mintha én értéktelenebb lennék, csak mert pályakezdő vagyok, mintha nem bízna bennem. Még ki sem mondtuk, hogy egymással szeretnénk leélni az életünket és már egy biztosíték kell a válásra vonatkozóan. Nyilvánvalóan nem esne jól.

Azért sem esne jól, mert neki volt x éve összegyűjteni azt a pénzt és félretenni, viszont nem tartom fairnek, hogy én pályakezdőként rögtön a házasságba tolom már bele az összes pénzem, ugyanis az ezalatt megkeresett vagyon fele már az övé is. Ha van tizen x év különbség közöttünk, akkor ez így nem biztos hogy fair alapokon áll.

Az rendben, hogy minél tovább vagytok együtt, annál nagyobb százalék az övé, de ez megint azt az érzést kelti, hogy "jutalmat kapok, ha tovább húzom vele".

Nem tudom, nekem fura ez az egész. Mondom ezt úgy, hogy a férjem és köztem 12 év korkülönbség van. Én fél éve dolgoztam, amikor összejöttünk, ő már három ingatlannal, két autóval és egy saját vállalkozással rendelkezett. Nekem nem volt semmim, csak a tojáshéj a fenekemen. Anno én vetettem fel, hogy írjunk szerződést, mert nem akarom, hogy "fenyegetve" érezze magát. Ő határozottan elutasította ezt, ami nagyon jól esett.

Mivel a szakmánk hasonló, csak már szakirányú, ezért szinte a kezdetektől együtt csináljuk a vállalkozását, bővítettük, terjeszkedtünk abba az irányba, amihez én értek. Komoly összegeket hozott ez a családunknak. Ingatlanokat adtunk el és vettünk, új járművekre tettünk szert, a régieket eladtuk. Nem vagyunk gazdagok, de jó színvonalon élünk és én sosem fogom tagadni, hogy ez igen nagy százalékban a férjemnek köszönhető. Én csak hozzáteszem azt, amennyit tudok és amióta közösen visszük a vállalkozást, szerencsére elég sokkal tudok hozzájárulni a közös életünkhöz.

Ha válásra kerülne a sor (egyelőre úgy tűnik sosem fog), én bízom benne annyira, hogy tudom, hogy nem semmizne ki soha. Nem tenne ki egy szál semmiben az utcára akkorsem, ha nagyon durva dolgot követnék el ellene és ő is biztos lehet abban, hogyha megcsalna, vagy tönkretenne lelkileg sem vágynék a teljes vagyona felére, hiszen tudom, hogy ez engem nem illet meg. (jogilag sem egyébként, nyilván)

Ez felfogás kérdése. Lehet hülyeség vakon bízni, én még is megteszem. Mindezek mellett pedig a világ legboldogabb emberének érzem magamat mellette, ami bízom benne, hogy sosem fog megváltozni.