Férfiaknak lehúzás a házasság?

Kicsit újrafókuszálnám a kérdést.

Ti arról kezdtetek el vitázni, hogy melyik fél hoz többet a kapcsolatba.... legalábbis papíron, de közben azt nézitek, hogy melyik félnek van nagoybb vagyona.

A kapcsolat viszont elsősorban nem a vagyonról szól. Gondoljatok vissza már lezárt kapcsolataitokra. Az jut eszetekbe róla, hogy ki hányszor hívta meg a másikat és kb hány forintot költött a másikra, vagy az, hogy milyen jó együttöltött idők voltak, és végül milyen nézeteltérésen csúszott szét a kapcsolat?

Persze, lehet vitázni a házasság, mint gazdasági unió intézményén, ez mindaddig meg is állja kb a helyét amíg nem a gyerekekről van szó. Gyereket ugyanis nem pénzből nevelsz, hanem időből és figyelemből. Persze, nyilván, kell hozzá pénz is, de időből és figyelemből bőőőőőségesen több. A pénzt meg lehet spórolni ilyen olyan módszerekkel anélkül, hogy a gyerek kárát látná, de az időt és figylemet nem.

És valójában maga a párkapcsolat is ilyen.

Éppen ezért a pénzt én nem tekinteném olyannak, amit valaki belerak egy kapcsolatba. Ez sok "apuka" rendesen benézi, mert azt hiszi, hogy azzal, hogy ő dolgozik látástól mikulásig és csak a kisajtolt testét látja a családja este amikor lemegy aludni, azt hiszi, hogy ezzel ő beletette a magáét a család életébe. Hát nem. A működéshez persze szükséges a pénz, de ahhoz, hogy családról beszélhessünk, ahhoz messze nem elégséges.

Pénzt, vagoyntárgyat nem lehet beletenni a kapcsolatba. Életvitelbe igen, kapcsolatba nem.

Amíg ő azt a sokmindent belerakta a kapcsolatba meg építette a házat, addig a kedves volt felesége a gyerekeket abajgatta 0-24, futott a suliba, edzésre, házi feladatot írt, bugyikákat teregetett és beteget ápolt. Munka mellett nyilván.

Senkit nem "penderítenek" ki a közös házból. Ez nagyon sz*r duma. Vagy kifizették a részét és úgy költözött el - anyámék a 90-es évek elején váltak, ez már akkor is így volt!!!! - vagy a hapsi önként lemondott a tulajdonrészéről, mert hát a gyerekek. Akkor meg így járt.

"Meg az a gond hogy a múltba révedünk és előkerülnek a női sérelmek, nem azzal foglalkozunk hogy mi van MOST!"

Ember, azzal jössz, pasik építették a világot, amikor még nem is éltél. Te kezdted a múltba révedést, szokás szerint úgy, hogy más kemény munkáját adod el sajátodként.

Nem akarok gyereket, szóval kívülálló a szemléletem, de hogy lehet pénzben mérni egy házasságot?

Villamosmérnökként mennyit keresett... teljesen mindegy, hisz a házassággal az a pénz közös. Tehát azzal, hogy összeházasodott a pár, és gyereket vállalt, abba is bele kellett volna gondolni, hogy bár megmaradnak individuumnak is, de gazdasági egységként MI-ként kell gondolniuk magukra, nem ÉN-ként.

És én teljesen megértem, ha valaki nem akar a pénzen osztozkodni, ezért nem megyek férjhez. Az enyém az enyém.

De házasság, gyerekek, ott nem ilyen önző mód kéne gondolkodni, mint én.

Forditva!

Gondolom, a nő lathatatlan munkaja, az neked nem munka. Legalabb annyit rakott bele a nő is, mint a férfi. Csak a nőnek nincs megfizetve a hazimunka, meg a gyerekek koruli teendok

Ja hogy az anyja és a testvére.

Nem fair, hogy a volt asszony maradt a házban a gyerekekkel. Ha ők utcán lennének, az nyilván fair lenne.

És azt is felhánytorgatták, hogy apu ki lett fizetve vagy hogy lemondott a részéről? Mert ebből a kettőből tudott választani a válóper során.