Miért gondolkodunk ennyire másképp az esküvő témáról?

Sziasztok!

6 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, nagyjából ugyanennyi ideje együtt is lakunk. 2 éve kérte meg a kezem, de az esküvő még várat magára. Én nagyon szeretném, ha jövőre lenne, de ő inkább még várna vele még egy évet. Azt mondja, hogy ő egy egzisztenciával rendelkező nőt szeretne feleségül venni. Egyenlőre még pályakezdő diplomás vagyok, nem sikerült még munkát találnom a szakmámban, de nagyon igyekszem. Nagyon szeretnék a szakmámban elhelyezkedni, mert szeretem amit tanultam és önálló, anyagilag független dolgozó nő szeretnék lenni. Mondtam neki, hogy nekem nem fontos a hatalmas lagzi, és nem azért szeretnék hozzámenni, hogy eltartson, hanem egy következő, fontos lépcsőfoknak tartom a kapcsolatunkban a házasságot. Ha felhozom a témát, hogy legyen jövőre az esküvő, legalább az időpontot tűzzük ki (én szeptemberre gondoltam, hogy addig tényleg tudjak rendesen munkát találni és gyűjtögetni), úgy érzem mintha ő fülrágásnak érezné a dolgot. Ha nem mondom, magamban tartom a dolgokat és rosszkedvű vagyok emiatt, megkérdezi mi a bajom. Nem akarom őt sem piszkálni, mert nem ez a rendje a dolgoknak, de ha magamban tartom, hogy rosszul esik, az is rossz. Hogy találjam meg az arany középutat vagy tényleg minden menyasszony így be van sózva? Próbálok türelmes lenni, mind a munkakeresés/esküvő témát illetőleg, de nagyon nehéz. (26 L és 32 F)