Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolkodunk ennyire másképp az esküvő témáról?
Sziasztok!
6 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, nagyjából ugyanennyi ideje együtt is lakunk. 2 éve kérte meg a kezem, de az esküvő még várat magára. Én nagyon szeretném, ha jövőre lenne, de ő inkább még várna vele még egy évet. Azt mondja, hogy ő egy egzisztenciával rendelkező nőt szeretne feleségül venni. Egyenlőre még pályakezdő diplomás vagyok, nem sikerült még munkát találnom a szakmámban, de nagyon igyekszem. Nagyon szeretnék a szakmámban elhelyezkedni, mert szeretem amit tanultam és önálló, anyagilag független dolgozó nő szeretnék lenni. Mondtam neki, hogy nekem nem fontos a hatalmas lagzi, és nem azért szeretnék hozzámenni, hogy eltartson, hanem egy következő, fontos lépcsőfoknak tartom a kapcsolatunkban a házasságot. Ha felhozom a témát, hogy legyen jövőre az esküvő, legalább az időpontot tűzzük ki (én szeptemberre gondoltam, hogy addig tényleg tudjak rendesen munkát találni és gyűjtögetni), úgy érzem mintha ő fülrágásnak érezné a dolgot. Ha nem mondom, magamban tartom a dolgokat és rosszkedvű vagyok emiatt, megkérdezi mi a bajom. Nem akarom őt sem piszkálni, mert nem ez a rendje a dolgoknak, de ha magamban tartom, hogy rosszul esik, az is rossz. Hogy találjam meg az arany középutat vagy tényleg minden menyasszony így be van sózva? Próbálok türelmes lenni, mind a munkakeresés/esküvő témát illetőleg, de nagyon nehéz. (26 L és 32 F)
Jó ég. Kérdező, jól gondolg át ezt a kapcsolat. Az egész 6 évet! Gondolj vissza minden egyes dologra vele kapcsolatban, mert biztos vagyok benne, hogy amilyen hozzáállást ebben a helyzetben mutat, az régen is megvolt neki.
Mert ugye mi most azt mondjuk hagyjd a francba az egészet, közben előtte minden tökéletes volt..hogy is dobhatnád ki csak úgy, könnyű mondani.. de én biztos vagyok benne, hogy korábban minden másban is megnyilvánult a világnézete...
Még fiatal vagy, kereshetsz mást, aki mellett boldog lehetsz, de az biztos, hogy emellett a "férfi" mellett soha nem leszel egyenrangú, mindig lekezelően fog veled bánni, később a gyerekek előtt, mint írták is, nem lesz semmi tekintélyed.
Milyen élettapasztalatod nincsen? Egy házassághoz milyen élettapasztalat kell? 26 éves vagy! Felnőtt nő! Külön élsz a szüleidtől, benne vagy a munka világában, nemsokára már nem lesz szükséged a szüleid támogatására, illetve 6 éve együtt élsz valakivel. Ennél több kinek kell?
Ne butáskodj, ne tedd tönkre az életedet.
Kedves kérdező, már írtam ide pár véleményt, de szeretnék neked adni egy kis összehasonlítási alapot. :)
Szóval mi a párommal 4 éve avgyunk együtt és fél éve lakunk együtt. Párom 2 éve dolgozik. Picit kevesebbet keres, mint 200 ezer ft. Én pályakezdő vagyok, sajnos eddig még nem alakult semmi, de nem adom fel. Havonta 50 ezer ft az albérlet, amit a párom fizet (azért ennyi, mert ismerőstől béreljük). Én kb. havonta 20-40 ezer ft-ot kapok a családtól segítségként és sokszor párom anyukája ad nekünk ennivalót, mikor náluk vagyunk csomagol nekünk stb. Szóval az én kis pénzecskémből megyünk vásárolni a boltba, reggelinek és vacsorának valót. Viszont a párom fizeti még a bérletemet, ami 10.500 ft, mert már felnőtt kell. Párom fizeti a gyógyszeremet, ami 6.000 ft/3 hónap, ő fizeti a telefonszámlánkat is, ami 6.000 ft/hónap kettőnknek.
Ha elmegyünk moziba, vagy beülünk teázni egyet, akkor azt is ő szokta fizetni. A lagzira is már kifizetett kb. 200.000 ft-ot a foglalókra. Én pedig itthon, mint az őrült küldözgetem az önéletrajzomat jobbra balra. Jah és még segített az önéletrajzom megszerkesztésében is. Szóval ilyen egy igazi férfi, aki szerelmes. :)
Van, hogy hónap végén az összes pénze elmegy, de ez a lagzi miatt van amúgy, mert a foglalókra megy el a pénz, de amúgy szerencsére neki elég sok tartalékpénze van,mert Ő amúgy is spórolós fajta. :)
Szóval nálunk ez van. Nálatok pedig a szüleidtől kapott lakásban laktok, a párod kifogásokat keres, pedig eltartod magadat, mivel a szüleid segítenek. Szóval csak ezen gondolkozz el, amit írtam. Te pedig egy értelmes lány vagy, aki dolgozni szeretne és akit sajnos a párja nem értékel és nem becsül meg. Sajnállak ezért. Sokkal megértőbbnek kellene lennie hozzád, mert nagyon nehéz munkát találni, tudom, mert én is ebben vagyok benne.
Oké, rendben, megértem, hogy véded. :) De szerintem (a saját érdekedben mondom), hogy lehet, hogy jobban jársz, ha tényleg későbbre teszitek a lagzit vagy meg sem esküdtök. Nehogy az legyen, hogy akkor bánd meg a dolgot, mikor már túl késő.
Szóval akkor tényleg próbálj meg munkát találni, aztán tedd fel neki újra a kérdést próbaként, ha megint csak kifogásokat keres, akkor hagyd már tényleg hagyd ott.
Nem válaszoltál: milyen tapasztalatok kellenek egy házassághoz, amik egy együttéléshez nem?
Figyelj, nyugodtan elkönyvelheted, hogy nem fog feleségül venni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!