Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolkodunk ennyire másképp az esküvő témáról?
Sziasztok!
6 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, nagyjából ugyanennyi ideje együtt is lakunk. 2 éve kérte meg a kezem, de az esküvő még várat magára. Én nagyon szeretném, ha jövőre lenne, de ő inkább még várna vele még egy évet. Azt mondja, hogy ő egy egzisztenciával rendelkező nőt szeretne feleségül venni. Egyenlőre még pályakezdő diplomás vagyok, nem sikerült még munkát találnom a szakmámban, de nagyon igyekszem. Nagyon szeretnék a szakmámban elhelyezkedni, mert szeretem amit tanultam és önálló, anyagilag független dolgozó nő szeretnék lenni. Mondtam neki, hogy nekem nem fontos a hatalmas lagzi, és nem azért szeretnék hozzámenni, hogy eltartson, hanem egy következő, fontos lépcsőfoknak tartom a kapcsolatunkban a házasságot. Ha felhozom a témát, hogy legyen jövőre az esküvő, legalább az időpontot tűzzük ki (én szeptemberre gondoltam, hogy addig tényleg tudjak rendesen munkát találni és gyűjtögetni), úgy érzem mintha ő fülrágásnak érezné a dolgot. Ha nem mondom, magamban tartom a dolgokat és rosszkedvű vagyok emiatt, megkérdezi mi a bajom. Nem akarom őt sem piszkálni, mert nem ez a rendje a dolgoknak, de ha magamban tartom, hogy rosszul esik, az is rossz. Hogy találjam meg az arany középutat vagy tényleg minden menyasszony így be van sózva? Próbálok türelmes lenni, mind a munkakeresés/esküvő témát illetőleg, de nagyon nehéz. (26 L és 32 F)
"ha nem izgulnék rajta ennyit, lehet magától is összejöhetne a szeptemberi esküvő (és előtte a munka)"
:DDDDDDDD Meg vagyok fázva, mint a kutya, teljesen sz..r hangulatom van, de ezen a kérdésen én olyan jót elkacarászok itt. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!