Miért mondogatják mostanában a nők, hogy nem fontos a házasság, az csak egy papír?

Na ja:-)

Ha túlvagy a felhajtáson, akkor tudod, hogy ezért igazán nem éri meg kidobni az ablakon a milliókat. A ruha qrva kényelmetlen, a cipő pláne, a rokonok idióták, te már éjfélkor aludnál szíved szerint, de még hajnali háromkor is mosolyognod kell. :-) És a szervezésbe minden idióta beleszól.

A második esküvőm örömtelien egyszerű volt, semmi csilivili, csak egy szimpla kislétszámú vacsora a polgári szertartás után.

reagálnék a 65-ös válaszolónak :)

"Mivel már voltam férjnél, és nem egy 23 éves lány párkapcsolati tapasztalatát mondhatom a magaménak (tehát éltem házasságban is és élettársi kapcsolatban is), pontosan tudom, hogy melyiknek mi az előnye és a hátránya."

Én vagyok a 23 éves lány.

Valójában úgy vettem ki a szavaidból, hogy Te egy 23 éves lányt egy csitrinek nézel, akinek a párkapcsolati tapasztalata a Tiédhez képest a béka segge alatt van. Vagy lehet valamit félreértettem?

Nem tudom, hogy Te mennyi ideig éltél házasságban, én 2 és fél éve, de lassan 7 éve alkotunk egy párt a férjemmel.

Nem egy hú de hosszú párkapcsolat, viszont elég degradálóan, általánosítva nyilatkoztál az én párkapcsolati tapasztalatomról. Pedig a házasságunk nem néhány hónapnyi ismeretség után köttetett.

Lehet, hogy Te már egy vén róka vagy, akinek volt egy elb@szott házassága, és most van (vagy volt) egy jól működő élettársi kapcsolata. Nem tudom, de az biztos, hogy ugyan annyi élettársi kapcsolat megy tönkre, mint amennyi élettársi kapcsolat, és az is tény, hogy az élettársiból könnyebb kilépni.

Engem abszolút nem zavar, ha egy pár élettársként éli le az életét egymással. Tulajdonképpen hidegen hagy, hogy ki milyen kapcsolatban él. A saját magaméval foglalkozok, és ez szerintem így jó.

Azt veszem észre, hogy amennyire megvetik a házasságpártiak (kinek nem inge..) az élettársi kapcsolatot preferálókat, ez kb ugyan annyira igaz fordítva is.

tegnap 02:06 - 66. válaszoló!

Tökre egyet értek veled! :D Fáj az igazság, ha az ember lánya mellett egy balek sem képes elkötelezni magát házassággal. Ha megunja a bigét, olyan könnyen lelép, mint a sicc. Semmi kötelesség, semmi felelősség, semmi vagyonmegosztás! A legszuperebb dolog a világon egy olyan férfinak, aki nem akarja egy életre elkötelezni magát az adott nővel.

Úgymond, nyitva hagy egy kiskaput a menekülésre. :D

Mert ugye házasodni úgy azzal a szándékkal a normális férfi ember, hogy megtalálta élete szerelmét, nem akar tovább keresgélni, biztos a döntésében, örök hűséget akar fogadni, nem a nagyvilág, hanem a választottja és Isten előtt.

Persze, hölgyeim dugjátok vissza fejeteket a homokba, és hajtogassátok csak azt, hogy a házasság egy papiros és semmi több. Így tényleg könnyebb elfogadni a tényt, hogy az élettársad nyitva hagy egy menekülési útvonalat magának, ha esetleg talál egy jobb élettársjelöltet magának.

Házasság és élettársi kapcs. között a különbség a szándék. És ez főleg a férfiakra jellemző. Persze, házasságokban is rengeteg a félrelépés, válás stb. na de a szándék..

Az élettársi kapcsolatban élő férfi tudja jól, vagy legalábbis sejti, hogy nem 100%, hogy megmarad a választott hölgye mellett, ezért nem is vág bele a házasságba, s ezt azzal leplezi, hogy szépen beadagolja a választott hölgyeménynek, hogy arra a vacak papírra semmi szükség. S ilyen kapcsolatban minek is volna rá szükség???

Ezt tapasztalatból mondom. Én sem vettel el azt a nőt, akiről azt gondoltam, h nem biztos, h nem találnék nála jobbat, de azért élettársnak jó volt. Együtt éltünk 5-6 évig. Szerettem, szerettem, de mégsem vettem el, mert akkor tényleg nem akartam a válás nyűgjét vállalni. Tudtam, hogy a kapcsolat nem tart örökké. Így kényelmesebb volt!! Költeni az esküvőre, együtt élni házasságban 10 évig, amíg nem jön az igazi, aztán elválni, megosztani a vagyont stb stb.

Aztán megtaláltam a nőt, akit el akartam venni, mert tudtam, hogy vele le tudnék élni egy életet, és elvettem feleségül.Jós nem vagyok, nem tudom, hogy tönkre fog e menni valaha a házasságunk,(remélem, hogy nem) de a szándék, amit már eddig is emlegettem, az megvan!

Én őt akarom, egy életen át! Vele megosztom mindenem, érte bármire képes vagyok, nem kellenek kiskapuk, nem kell menekülési útvonal, biztos vagyok a dolgomban, a döntésemben 100%-osan, és abban, hogy vele a házasság nem csak egy papír.

üdv mindenkinek!

"csak elhúzódik a szakítás a kötelező vagyonközösség miatt. Ami szintén komoly hátrányt jelent, hiszen egy élettársi kapcsolatban mi döntjük el, hogyan kezeljük a vagyonunkat, mi közös és mi nem, a házasságban törvény szabályozza, akkor is, ha nekem ez nem tetszik. "

Mi döntjük el, hogyan kezeljük a vagyonunkat? Mi közös és mi nem? :D Na, ezek pontosan egy olyan nő szavai, aki maga sem hiszi el, hogy a párkapcsolata nem fog ismeretlen időn belül szétmenni.

Mi közös és mi nem?? Valóban erről szól egy párkapcsolat? Egy igaz párkapcsolat, az életed választottjával? Enyém az ágy tiéd a tv? Ez az anyagiaskodás?

Vagy én keresek 200-at, te meg 60-et. Én megveszem magamnak a drága sajtokat, az az enyém a hűtőben, te meg edd a parizert ennyi erővel. (pont egy férfi ismerősöm csinálja ezt az élettársával, de olyan jól, hogy a csaj maga is elhiszi már, hogy ez így a normális)

Az élettársi kapcsolatban előre gondolsz arra, hogy ha vége lesz, akkor minél jobban gyere ki belőle. Érted, a szándék. Ha vége lesz. Nem hiszel benne 100%, hogy örökké fog tartani, meghagyod a kiskaput. Most jól érzed magad, szereted, boldog vagy, de nem hiszed el vakon, hogy ez örökké tarthat.

Ez az az hiány. Ez az, ami a legtöbb házasodni vágyó (és nem a puccos buli miatt házasodókról beszélek most, hanem a normális érzelmi és lelki beállítottságú párokról) párban megvan, az élettársiban pedig nincs. Ez az a láthatatlan kötelék, amitől varázslatos a házassági kötelék. Amitől egy élettársi kapcsolat soha de soha nem lesz olyan értékű, mint egy házasság, akárhogy kapálóznak az élettársi kapcs.ban élők. Élettársamnak akárkit odavehetek magam mellé, ha tetszik és szeretem valamennyire, jó vele. Feleségül már nem veszek akárkit, aki tetszik és jó vele. S pont ebben a mai világban nem. Régen más volt, ott el kellett venni, ha tetszik, ha nem, mert különben kinézett a társadalom. Na de most? Most aztán igazán van értéke egy házasságnak, mert nincs olyan társadalmi nyomás a párokon, mint anno.

Ja, hogy te már sokat megéltél, egy rossz házasságot is? És reálisan akarod nézni a párkapcsolataidat.. Hát persze!