Miért mondogatják mostanában a nők, hogy nem fontos a házasság, az csak egy papír?

"Be akarják bizonyítania világnak, hogy ők mennyire erősek, függetlenek, vasból vannak, ezért aztán sebezhetetlenek."

Tudod, vannak alapból ilyen nők. Léteznek erős, független nők, akik nem akarnak bizonygatni semmit, hanem ilyen a személyiségük.

A másik meg, tök érdekes, hogy ha két szemben álló vélemény képviselői vitatkoznak, akkor arra, aki nem ért egyet az általában konzervatív nézetekkel, azt mondják, azért teszi, mert "ez a divat, ez trendi".

# azért mondogatják mert úgy látják hogy egy kapcsolat nem a házasságon múlik. egy házasság 3 szabályon alapul.

1.bizalom.

2.szeretet

3.hűsség.

"De nem ez a lényeg, hanem azok a nők, akik ennyit keresnek, egész egyszerűen egy férfi szerepben vannak."

Attól még a pénzkeresés nem lett férfiszerep, hogy sokáig csak a férfiaknak lehetett tulajdonuk. Régen is dolgoztak a nők, pl. a parasztasszonyok a földeken, csak épp a megkeresett vagyon nem a sajátjuk lett, hanem a családé, ami fölött a férj rendelkezett. Ennyi erővel férfiszerepet töltesz be valahányszor szavazni mész, vagy ha egyetemre jársz, akkor is.

"Sok a rossz házasság, megcsalás, stb. ettől mindenki fél. Bár ez előfordul élettársi viszonyban is, de abból könnyebb kilépni, talán érzelmileg is. Kevésbé fájó."

Ez elég lekezelő, ahogy ti házasságpártiak írtok néha az együttéléspártiakról. Érzelmileg semmivel nem könnyebb kilépni, és a megcsalás is ugyanúgy fáj. Mi se mondjuk, hogy nektek házasságpártiaknak biztos kevésbé fáj a válás, mert ki tudja hányan vannak köztetek, akit csak a papír tart össze.

Azért hiszik azt, hogy kevésbé fáj meg miegyéb, mert máshogy fogják fel a kapcsolatot.

Nekik vannak "lépések". Már szeretik annyira egymást, hogy eljegyzés legyen, már annyira, hogy házasság, már annyira, hogy gyerek... tehát minden lépés bizonyít valamilyen érzelmi mélységet.

Míg én személy szerint nem érzem úgy, hogy "sehova nem tartunk", ha hat év után még mindig együtt vagyunk, szerelemben, boldogságban, egyetértésben, de nincs gyűrű az ujjamon.

100, 106!

Érdekes vita alakult itt ki a nemi szerepekről.

"akkor véleményed szerint a férfi az, aki anyagilag, érzelmileg független lehet.

A nő pedig ennek ellentéte: anyagilag, érzelmileg kiszolgáltatott, aki házasságra vágyik."

Nem így gondoltam. Természetesen a házasságnak, és az élettársi kapcsolatnak is csak akkor van értelme, ha a felek egyenrangú partnerek. Ez jelenti azt, hogy a nő is kinyilváníthatja a véleményét (szavazhat), szabadon gondolkodhat, képezheti magát (járhat egyetemre), egyenrangú kapcsolat számomra az, ahol a felek együtt is és külön-külön is tudnak fejlődni a személyiségükben, a kapcsolatukban, ezt kölcsönösen biztosítják egymásnak. Ez valóban nem papírfüggő szerintem sem. De a házasság egy egészen másfajta elköteleződés, és vannak emberek (nők és férfiak egyaránt), akik ettől félnek legbelül. Igyekeztem az előző hozzászzólásomban azokra a nőkre korlátozni a véleményem, akik ilyen sokat keresnek. Feltételezem, ehhez a keresethez státusz is jár. Amennyiben egy nő vezető beosztásba kerül, igenis kell, hogy lejjebb adjon a nőiességéből, másképp nem maradhatna fenn. Erről számos szociológiai tanulmány készült (a feministák sokat foglalkoznak ezzel a jelenséggel). Az, hogy otthon milyen ez a nő, más kérdés, otthon még lehet természetesen nőies. Csak manapság a nemi szerepek összekeverednek. Egy nő akkor tuud független maradni, ha férfias vonásokat vesz fel, egy férfinak meg elmegy az önbizalma egy ilyen sokat kereső, határozott, okos, sikeres nő mellett. Régen is volt sok boldogtalan ember, és ma is van ezek miatt. Sok nő 'kasztrálja' a párját. Én nő vagyok, és elég emancipáltnak is tartom magam, de lássuk be, egy ilyen nő elveszi a társa férfiasságát. Kérdezd csak meg a férfi ismerőseidet, mennyire érezné magát férfinak egy ilyen nő mellett. Emellett támogatom, hogy a nők is kerüljenek vezető beosztásba, és keressenek bármennyit, de egy férfi-nő kapcsolatnak ez nem tesz jót, bármennyire is így lenne az igazságos. A hagyományos nemi szerepek nem erről szólnak, a nő az 'érzelem' a kapcsolatban, a férfi a 'biztonság'. A nő az érzelmet érzelmi, és fizikális törődéssel fejezi ki, a férfi a biztonságot az erejével és a keresetével. Támogatom, hogy kölcsönösen besegítsenek a felek egymás ilyen irányú szerepeibe, de az egyensúly maradjon meg. Ha ez elvész, akkor a kapcsolat megy rá, ezt statisztikák bizonyítják. Így működünk. Hozzáteszem, biztosan akadnak kivételek. A házasság pedig egy másfajta elkötelődés a kapcsolatban, mindkét fél részéről. És itt én sem a házasságmániás lányokra gondolok, akiknek ez az életcélja. Nekik inkább a tündöklés a céljuk, nem egy hosszútávú 'munkakapcsolat', mert ezért meg kell dolgozni.

Szerintem is csak egy papír, ergo nekem édesmindegy volt, hogy házasodok-e vagy sem.

Mivel mindegy volt, ezért nem is gördítettem akadályt elé, amikor a férjemúgy döntött, hogy szeretne elvenni. Ha soha nem kér meg, az sem okozott volna gondot.

A cselédség, stb...na ezt még kevésbé értem. Az esküvő után mindenki azzal jött, hogy "na, milyen házasnak lenni?"

Őszintén szólva pont olyan, mint előtte. Én az égvilágon semmi változást nem tapasztaltam. Előtte is szerettük egymást, utána is. Előtte se voltam házicseléd (megosztott munkavégzés itthon), most se vagyok az.

Előtte is együtt éltünk és megismertük egymás szokásait (ha rossz, ha jó), ez sem változott.

Számomra a házasság semleges. A férjem hozzáállásából, tetteiből le tudtam mérni, hogy szeret. Ez szerintem baromira nem a házasságtól függ.

Tehát én a mai napig nem értem, hogy sokan miért tartják nagy vízválasztónak a házasságot.

Ha már vízválasztó, akkor az inkább a gyerek. Házasságot "vissza lehet csinálni", azaz el lehet válni. De a gyereket már nem lehet visszavinni, hogy "tessék már szétszedni egy spermiumra meg egy petesejtre, mert mégse olyan, amire gondoltunk".

108 - Ha belinkelnéd ezeket a tanulmányokat és statisztikákat, én hálás lennék, szívesen elolvasnám őket.

Egyébként én azt az embert nem tartom férfinak, akinek a határozottsága azon áll vagy bukik, hogy a mellette lévő nő mennyire határozott. Szerinted mennyire valódi az az önbizalom, ami attól meginog, hogy a felesége többet keres, sikeresebb?