Miért mondogatják mostanában a nők, hogy nem fontos a házasság, az csak egy papír?

Ezzel itt mind nem értek egyet:

"Amennyiben egy nő vezető beosztásba kerül, igenis kell, hogy lejjebb adjon a nőiességéből, másképp nem maradhatna fenn. Erről számos szociológiai tanulmány készült (a feministák sokat foglalkoznak ezzel a jelenséggel). Az, hogy otthon milyen ez a nő, más kérdés, otthon még lehet természetesen nőies. Csak manapság a nemi szerepek összekeverednek. Egy nő akkor tuud független maradni, ha férfias vonásokat vesz fel, egy férfinak meg elmegy az önbizalma egy ilyen sokat kereső, határozott, okos, sikeres nő mellett. Régen is volt sok boldogtalan ember, és ma is van ezek miatt. Sok nő 'kasztrálja' a párját. Én nő vagyok, és elég emancipáltnak is tartom magam, de lássuk be, egy ilyen nő elveszi a társa férfiasságát. Kérdezd csak meg a férfi ismerőseidet, mennyire érezné magát férfinak egy ilyen nő mellett. Emellett támogatom, hogy a nők is kerüljenek vezető beosztásba, és keressenek bármennyit, de egy férfi-nő kapcsolatnak ez nem tesz jót, bármennyire is így lenne az igazságos. A hagyományos nemi szerepek nem erről szólnak, a nő az 'érzelem' a kapcsolatban, a férfi a 'biztonság'. A nő az érzelmet érzelmi, és fizikális törődéssel fejezi ki, a férfi a biztonságot az erejével és a keresetével."

Szerintem nem lesz egy nő (cseppet sem) férfias attól, hogy vezető beosztásba kerül. És ezt még akkor sem hiszem el, ha a feministák mondják. :)

Egy nő másképp lesz nőies, mint régen, de mit sem ér a női emancipáció, ha épp a vezető beosztásnál "akad el".

Nézd, elkezdhetném neked hosszasan fejtegetni, hogy bizonyos nőies tulajdonságok még segíthetik is, hogy jó vezető váljon valakiből, de nem teszem. :)

A környezetemben élő férfiak pedig éppen az ilyen nőkhöz vonzódnak legjobban! :) Őket akarják feleségül venni, hozzájuk akarnak tartozni, valahogy sokkal inkább, mint egy "hagyományos női szerepeket" felvállaló nőhöz.

Én azt látom, hogy ezek a nők szeretnének családot, gyereket, csak máshogyan.

És manapság már nem okoz számukra meghasonlást a két szerep, mert nem férfiszerepként élik meg vezető beosztásukat (és nem női szerepként otthoni "alárendeltségüket").

Szerintem tehát az igazi nőiességből semmit sem kell lejjebb adni, sőt, így teljesedhet ki igazán (otthon, a munkahelyen egyaránt).

"Az, hogy otthon milyen ez a nő, más kérdés, otthon még lehet természetesen nőies."

Ezt valószínűleg arra érted, hogy a nő a munkahelyen "kemény karót nyelt pasi", otthon pedig "lágy kis házitündér".

Nos, akkor:

- Nem csak a "karótnyelt" vezetési stílus létezik, nem csak a "kemény vagyok, mint a vas" (szerencsére). :)

- És már dédnagyanyám se volt szende kis házitündér otthon! Kedves volt, "lágy", de határozott, és meg fogsz lepődni. Ő irányította a családot! :) Össze is tartotta, ez igaz, de ő aztán minden volt, csak gyenge nő nem! :)

Mellesleg picit ellentmondasz önmagadnak: egy nő csak akkor tud független maradni, ha férfias vonásokat vesz fel? Most akkor a "függetlenség" lehet nőies vonás is- vagy szerinted mégis férfi "előjog"? A feminista véleményre nem vagyok kíváncsi, mert erősen szennyezett téma. Sokan szándékosan igyekeztek összezavarni, mások csak nem látták tisztán a nemi szerepek "tisztázódását".

Mellesleg, saját tapasztalat: egy férfi ellenben minél vagyonosabb, annál inkább akar nősülni (előbb, vagy utóbb), feleséget, hogy utódai születhessenek.

S most már a nő is eljutott odáig, hogy ha biztos egzisztenciával rendelkezik, akkor nagyon is akar gyereket: a két nem közötti különbség az, hogy a férfi ezt csak házasságban tudja megvalósítani, míg a nő esetleg egyedül is. Ez biológiai különbség, nem is ragozom tovább.

"Én nő vagyok, és elég emancipáltnak is tartom magam, de lássuk be, egy ilyen nő elveszi a társa férfiasságát."

Én nem látlak valami "emancipáltnak", ha szerinted mindez (amiket felsoroltál) "férfias vonás". :)

Mellesleg ne feledd: örülsz a választójognak, annak, hogy egyetemen tanulhatsz, stb. Pár száz éve nem tehetted volna. Mindez annak köszönhető, hogy valakik, valamikor kijelentették: a nőknek is joguk van ehhez.

"A hagyományos nemi szerepek nem erről szólnak, a nő az 'érzelem' a kapcsolatban, a férfi a 'biztonság'. A nő az érzelmet érzelmi, és fizikális törődéssel fejezi ki, a férfi a biztonságot az erejével és a keresetével."

Az elgondolásodban annyi a hiba, hogy bár az én dédszüleim esetében is dédnagymamám volt a családi bázis, a biztonság, de keresete nem lehetett. Anyumnak már igen- mégis ő volt az érzelmi bázis.

A régi rendszer azzal, hogy kizárta a nőket a kereső tevékenységből, egyértelműen meghatározta a sorsukat: házasság. A férfi maradhatott független, ha úgy "döntött", neki az érzelmi törődés, bázis, a család központja, a nő nem kell. Maradhatott agglegény, nőzhetett, nősülhetett későn. A nő ezt nem tehette meg.

Most fordult picit a kocka: a nő került ilyen helyzetbe.

Mivel már nincs szüksége, vagy nem a fentiek szerint van szüksége a férfira. A férfiak ezt vagy elfogadják, vagy szimplán azok a férfiak fognak továbbszaporodni, akiknek nincs bajuk vele, a "dacolók" pedig kivesznek. :)

Mert most jött el az a kor, amikor valóban a nő választ. :) Nem egy megmentőt vár, attól rettegve, hogy miből fog megélni. :)

S a férfiaknak végre azt kellene megérteniük, hogy így, vagy úgy, de most is kellenek a nőknek. Persze, ehhez nekik is alkalmazkodni kell. Talán részt vállalni a házimunkából (mert a modern nőt már ezzel segítheti, nem azzal, hogy eltartja). Talán elfogadni az együttélését, a házasság helyett.

Belemenni (sok helyen így van), hogy a gyerek nem csak az apa vezetéknevét kapja. Stb. És szépen működnek ezek a "felfordult" "vadházasságok". :)

"Kérdezd csak meg a férfi ismerőseidet, mennyire érezné magát férfinak egy ilyen nő mellett."

Fent írtam, mit tapasztaltam ezzel kapcsolatban, de még hozzáfűzném:

Bizonyos férfiak talán nem érzik "férfinak" magukat az ilyen nők mellett, rendben, lehetnek igényeik.

Mint ahogyan bizonyos nők sem érezték, érzik, éreznék magukat Nőnek egy olyan férfi mellett, aki mindenáron "erősebb" akar lenni náluk. :)

Az emberek: nők és férfiak. A nemi szerepeket közösen formálják. :)

"108 - Ha belinkelnéd ezeket a tanulmányokat és statisztikákat, én hálás lennék, szívesen elolvasnám őket."

Szerintem én ismerem őket, van jó pár kiforgatott megközelítés van bennük.

Abban igaza van 108-nak, hogy sok a válás mostanában. Persze, hisz már a nő is elválhat. Nem kell egy életen át tűrnie, ha megcsalták, ha italozik a férje, stb.

Könnyebb válni. Régen ezt is (nagyrészt) a férfi tehette meg.

Ami viszont hirtelen beugrott: kevesebb a válás az olyan családokban, ahol a férj is aktívan kiveszi a részét a házimunkából.

Nagyon fontos, hogy a statisztikákat milyen szempontból nézzük, hogyan közelítjük meg!

Mert könnyen rájuk fogható, hogy mindennek a "rossz" emancipált nők az okai. Hiszen régen nem tudtak elválni, most meg már igen. Sőt! Régen kézzel-lábbal várták a házasságot (de kérdezem én: ugyan mi a csodát vártak volna?), miközben a férfi tanulhatott, dolgozhatott, vagy kiszórakozhatta magát "előtte".

Ma pedig nem ezt tapasztaljuk!

De ahogy írtam: a "modern" nőnek is kell a férfi. Csak kicsit máshogyan. A téma megközelíthető úgy is, miszerint a manapság tapasztalható sok válásnak az az oka, hogy a férfiak még mindig nem képesek egyenrangú félként alkalmazkodni. :)

A nő meg már megteheti, hogy kilép a kapcsolatból. :)

Na, nem akartam ennyire túlozni, ne is úgy vegyétek, szerencsére én szép kapcsolatokat látok! :)

ma 17:35

Sajnálom, ez nem az én hibám. :) Melyik volt a tied? :)

De attól is függhet, mikor milyen emberek járnak erre! :)

Kedves Kérdező!

Úgy tűnik a kérdésednek van némi köze a nemi szerepekhez, elnézve a kialakult heves vitát. :)

OFF

110!

Szerintem a Te állításod és az enyém abszolút összeegyeztethető!

Linkelni nem tudok, még valamikor egy könyvben olvastam erről, ahol közép/felsővezető nőkkel készítettek interjút. Schadt Mária neve rémlik, de nem biztos, hogy ő végezte a kutatást. Nem vagyok szociológus. :) Meg, amit leírtam egy vélemény, nem is hiteles, nem szakdolgozat. Ha valamit hallok, és érdekel, akkor azt megpróbálom beilleszteni az én értékrendembe, illeszteni az életemhez. De jogos a kérés, ha már hivatkoztam.

111!

Több pontban egyetértek Veled, többen nem. Én az arany középút híve vagyok, pont ebben állna a férfi-női szerep egyensúly. Sem a férfi, sem a nő ne akarja lenyomni a másikat.

Pedig a képlet egyszerű szerintem: az asszony nem verve jó, hanem ha képezheti magát, és lehetnek önálló gondolatai, tettei, érzései a társa mellett, a férfi nem kasztrálva jó, hanem ha lehetnek önálló gondolatai, tettei, érzései a társa mellett. Ezt nem számokban lehet kifejezni, hogy ki mennyit keres, vagy ki hányszor mosogat el. Én azt gondolom, a legfontosabb, hogy a nő, nő maradjon, a férfi, férfi a hagyományos nemi szerepek szerint, ahogy fentebb írtam, mit értek alatta. Biológiailag rá vagyunk kódolva valamire, ezen a kultúra sokat változtathat, és jó is egy pontig, ha változtat. Sok pozitív változás történt e téren az utóbbi évtizedekben. De vannak nők, akik a ló túlsó oldalára esnek, mint ahogy még mindig vannak férfiak, akik a régi rendszer szerint viszonyulnak egy nőhöz, és egyik sem jó. Emellett maradhatnának férfi és nő, az lenne jó, ha megmaradnának. Szerencsére a legtöbb esetben ez meg is valósul.

Nem akarok hosszasan reagálni minden állításodra, amit a régi korokról írsz, azzal egyetértek (Kaffka Margit Színek és években ezt olyan szépen leírja).

Nemi szerepek márpedig vannak és kellenek, hogy legyenek és kell, hogy jól elkülönüljenek, pszichés fejlődésünk részei. A kisgyerekek már születésük után nagyon korán többnyire fiús/lányos játékokkal játszanak, és nem csak a nevelés miatt, hanem odamennek, és a teljes kínálatból választanak. Eltérően működik az agyunk, így másban is vagyunk jobbak. Miért ne használnánk ki ezt a nemi szerepeinkben? Ne legyünk már svédek! És nem szeretném, ha a gyerekem az én nevemet kapná. Miért nem? Mert csúfolnák a gyerekek az iskolában!

Neked nagyon határozott véleményed van a témában, és azt éreztem, miután végigolvastam az írásodat, hogy minden kedvem elment egy jó vitától. Pontokba szedve nyúzod le a sokadik bőrt a mondataimról, és azt mondod, hogy az „elgondolásban annyi a hiba”…igen, elgondolás, vélemény, hogy lehet egy vélemény, egy gondolat hibás? Milyen mérce szerint hibás ez? Túl sokat láttál bele a mondataimba!

Bocsánat, én már csak ilyen javíthatatlan "lenyúzós fajta" vagyok. :)

"A kisgyerekek már születésük után nagyon korán többnyire fiús/lányos játékokkal játszanak, és nem csak a nevelés miatt, hanem odamennek, és a teljes kínálatból választanak."

Én játszottam kisautókkal is, babákkal is. És rosszul esett, amikor az óvó néni kivette a kisautót a kezemből. :) Otthon nem vették ki! Készültem az anya szerepre is, mert egy igazi nő anya. Is! Ahogyan egy igazi férfi apa. Is! És az anyaszerep sem azt jelenti, hogy otthon vagyok "másodrangú állampolgárként", nem teljes összhangban van a nőiesség más aspektusaival.

De tanár ismerősöm tudna erről mesélni: amikor a kislány autót rajzolt az iskolában, egy másik kislány rászólt: "az fiúknak való"!

Mire az előző: "nem is, nálunk anya is vezet!" :)

Erről ennyit. :)

"Eltérően működik az agyunk, így másban is vagyunk jobbak."

Ez bizony igaz, és elég bonyolult, sok példát tudnék neked hozni erre. :)

"Miért ne használnánk ki ezt a nemi szerepeinkben? Ne legyünk már svédek! És nem szeretném, ha a gyerekem az én nevemet kapná. Miért nem? Mert csúfolnák a gyerekek az iskolában!"

Remek indok. :))

Száz évvel ezelőtt téged is kicsúfoltak volna (de még 50-el ezelőtt is!), ha nem veszed fel a férjed teljes nevét. Bár talán felvetted, fogalmam sincs. :)

Az első egyetemista nőket is csúfolták, nőietlennek nevezték, fújjogtak rájuk. :)

Bocs, ennyi voltam, tényleg zárom! :)

Ne haragudj, de ekkora butaságot rég hallottam, hogy belénk van kódolva, hogy mivel akarunk játszani. Ez nincs így.

A nemi szerepek azért vannak, mert az emberek létrehozták őket. Máshogy is történhetett volna. Azért adtak a lányoknak babát, hogy felkészítsék őket a gondoskodásra, anyaságra.

Ha beszélsz angolul, menj fel a youtube-ra, és írd be, hogy "riley on marketing". Ki fog adni egy videot, amin egy édes, pici lány egy játékboltban arról kérdezi felháborodottan az apukáját, hogy a lányoknak miért kell mindig rózsaszínt meg babákat venni, a fiúknak meg miért vannak színes játékaik. És ennivalóan eldadogja, hogy szerinte a lányok is vehetnek szuperhősöket, és a fiúk is rózsaszínt, ha azt akarnak.

Szerintem épp az a természetes érdeklődés és az egészséges pszichés fejlődés elnyomása, ha mindenáron rákényszerítjük a gyerekekre, hogy azt szeressék, amit a társadalom elvár tőlük.

Egyébként meg remélem, hogy nem az az egyetlen indokod a gyermeked vezetéknevének megválasztására, hogy még nem létező gyerekek majd csúfolni fogják.

És tudod, miért csúfolnák? Mert az ő szűk látókörű szüleik ezt tanítják meg nekik. És a kör bezárul.

OFF

Én egy vitából akkor szoktam kiszállni, ha leminősítenek, de ezek még a tényekhez hozzátartoznak:

Arra nem gondoltál, hogy az az apuka esetleg kisfiút szeretett volna? A gyerekek azt szokták mondani, és tenni,amit a szüleik elvárnak tőlük. A gyerekek sosem a társadalomnak igyekeznek megfelelni, hanem a szüleiknek, mert az ő szeretetüktől függnek. A gyerek még függő viszonyban van, a felelősségtudata még nem alakult ki, és a felnőttekre jellemző logikai gondolkodása kb, 12 éves kora körül alakul ki. Következésképpen egy gyerek mondatait, különösen 8 éves kor alatt nem lehet felnőtt logika szerint értelmezni. Ajánlom figyelmedbe a fejlődéslélektan tárgyú könyveket. Ha egy szülőnek az az elvárása, hogy a gyereke ilyen és ilyen játékokkal játsszon, akkor olyannal fog (ez igaz az túlemancipállt anyák és a konzervatív szülőkre egyaránt).

Nemi szerepek. Kb. 50-50 százalékban befolyásol bennünket a biológia és a kultúra. Már a magzati korban beindul a hormonális termelődés, a tesztoszteronszinttől függően lesz eltérő a két nem agya. Ez arra determinál bennünket, hogy másban legyünk jók. Pl. a fiúk téri tájékozódásban, a lányok a szociális dolgokban. Ezért választ egy lány babát, egy fiú építőkockát inkább. Ez nem jelenti azt, hogy nem próbálják ki egymás játékait, de többnyire a saját nemüknek megfelelő játékot választják, mivel ez a normál nemi identitás kialakulásának az útja. (Más kérdés, hogy a szülők utána ezeket a választásokat a viselkedésükkel megerősítik, ez valóban a kultúra része.)

A névválasztáshoz még annyit tennék hozzá, hogy rendben, valahol tényleg el kell kezdeni a változást, ebben igazatok van. De én, felelős szülőként gondolkodva a jövőben nem szeretném, hogy az én gyerekem legyen a tanulópénz.

A vitát végigolvasva nehezen tudom eldönteni, hogy magamat akkor hova soroljam :)

Vallom, hogy férfias agyam van. Ezt kizárólag a mentalitásomra értem. Gyerekkoromban autókkal játszottam. Ha babát kaptam, katona lett belőle. Öltözködésben nem engedtem lányos dolgokat, már nagyon kicsiként sem.

Kamaszkorig kifejezetten markánsan jelentek meg a külső jegyekben ezek.

Nagyon jó térlátásom van, térkép alapján bárhová pillanatok alatt eltalálok. 3 évesen már tudtam olvasni, először kíváncsiságból és hogy csendben maradjak, kaptam egy térképet a kocsiban. Néhány héttel később már kíváncsiságból hagyták, hogy én irányítsam az útvonalat. Legnagyobb megdöbbenésre jól csináltam. Egy idő után én lettem a család GPS-e, ahogy beültünk, a kezembe nyomták a térképet és ha mondtam, hogy fordulni kell, fordultak. Gyalog se tévedtem el soha, ellentétben a szüleimmel. Olyan is volt, hogy az ország másik végébe utaztunk, megálltunk inni valamit - ekkor voltam 5 éves. 10 perc pihenő után továbbindultunk.

10 éves koromban ismét abban a városban jártunk. Én mondtam, hogy a két utcával arrébb levő fagyizóba menjünk. Néztek okosan, hogy honnan tudhatnám, hogy ott fagyizó van. Emlékeztem - az meg a szerencsén múlott, hogy a cég még létezett :)

A férfias gondolkodásmód a mai napig a sajátom. Gyors döntéshozatal, érzelmek tudatos kizárása, stb.