Miért mondogatják mostanában a nők, hogy nem fontos a házasság, az csak egy papír?

"A pasi meg nem akarta a házasságot (ha neki "csak" ennyire fontos a gyereke, szerintem se pampogjon). Különben is "csak" névfelvételről volt szó, az meg már házasságban se ritka, hogy a gyerek a nő nevén van (élettársi kapcsolatban főleg)."

Ha nem viseli a gyerek az apa nevét, pedig az apa akarta volna, akkor valszeg nincs apasági nyilatkozat, mert ott ha nem tudnak megegyezni, akkor mindkettejük nevét kapja a gyerek. Ezért mondtam, hogy ez kicseszés.

Én azért mondom hogy nem fontos, csak egy papír, mert azt az összeget el lehet jobb helyre is költeni. El lehet tenni lakásrészletre, gyermeknevelésre stb.

Sokan azt mondják, az ára úgyis visszajön a menyasszonytáncban, de én nem várom el a barátaimtól és családomtól, hogy úgymond ők fizessék az esküvőm.

Persze ha egyszer úgy állok anyagilag véletlenül, hogy lazán megengedhetek magamnak egy lagzit, akkor semmi ellenvetésem ellene.

Bele-bele olvasgattam itt a hozzászólásokba, nem olvastam el mind, ha volt már ilyen vélemény, amit írni szeretnék, akkor csak megerősítem az előzőt.

Érdemes megnézni, hogy milyen nők mondogatják ezt mostanában. (Egyébként én az ismerősömi körömben több férfit tapasztalok ilyen hozzáállással, mint nőt.)Mondjuk én nem mozgok olyan körökben, ahol 1 milliós fizetése lenne bárkinek is. Épphogy megélek, meg tudom fizetni a tandíjamat. De nem ez a lényeg, hanem azok a nők, akik ennyit keresnek, egész egyszerűen egy férfi szerepben vannak. Be akarják bizonyítania világnak, hogy ők mennyire erősek, függetlenek, vasból vannak, ezért aztán sebezhetetlenek. És azt ugye nehezebb megsebezni, aki nem is megy bele érzelmileg igazán egy kapcsolatba. Ennek része a házasság is, egy másfajta bizalmi szint amásikkal, aminek bizony hatalmas a kockázati tényezője. És akkor oda a vaserős 'nő'. Egyszerűen egy védekezés a csalódás ellen. Plusz divat. És még talán annyi, hogy ma ezt már megtehetik a nők, míg akár 50 évvel ezelőtt esélyük sem volt ilyesmire. Az én nagymamám 25 évesen ment férjhez falun, de akkor már szinte az utolsó pillanatban, már öreglánynak számított.

Én házasságpárti vagyok, de nagyon jól meg kell választani a partnert hozzá. Sok a rossz házasság, megcsalás, stb. ettől mindenki fél. Bár ez előfordul élettársi viszonyban is, de abból könnyebb kilépni, talán érzelmileg is. Kevésbé fájó. 26N

Ezzel nem egészen értek egyet:

"De nem ez a lényeg, hanem azok a nők, akik ennyit keresnek, egész egyszerűen egy férfi szerepben vannak."

Attól mert a nő megáll a saját lábán, szerintem nincs férfi szerepben. Ezt át kellene gondolnod. Ha elfogulatlan akarok lenni: akkor véleményed szerint a férfi az, aki anyagilag, érzelmileg független lehet.

A nő pedig ennek ellentéte: anyagilag, érzelmileg kiszolgáltatott, aki házasságra vágyik.

Egyetértek, hogy régen nem volt más választása, és fogalmazzunk inkább úgy: ez a régi női szerep változott. És ezzel személy szerint nincs is gond.

Ennek ellenére házasságot, érzelmi közösséget köthet két ember, egyenrangú félként!