Miért mondogatják mostanában a nők, hogy nem fontos a házasság, az csak egy papír?

"Ezek mellet szinte már mellékes hogy a világ előtt felvállal mint felesége/férje. Őszintén szólva félek is attól hogy 20 év múlva, 40 évesen is úgy mutasson be valaki hogy "a barátnőm"... milyen ciki már."

Ez most pont olyan, mint ha valaki azzal indokolná, hogy nem válik el a párjától, akire már undorodik ránézni, mert fél, hogy a gyereküket csúfolni fogják emiatt az iskolában. Kicsit régebben, amikor kevesebb válás volt, valóban voltak ilyen reakciók.

Idelinkelem az én kérdésemet, amire valaki belinkelte ezt. Érdekes, de hol vannak a házasságellenes nők? Nekem mindenki azzal jön, hogy akkor nem is komoly a dolog stb stb...

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Hogy hogy hol? Szerintem mindenhol. Rengeteget ismerek. Olvasd csak az itt kommentelőket is.

De:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eljegyzes..

Remélem szeretsz olvasni.

:) Még csak a 10. oldalnál tartok, gondoltam beleolvasgatok.. ezen megakadt a szemem:

"egy házasság egy nőre szinte kötelezőnek mond ki: hogy házicseléd legyen, szüljön, gyereket neveljen, meg még teljesítse a férje dugási igényeit is mind egyszemélyben, mert a feleségnek ez a kötelezettsége."

:D Hát, aki ezt írta, az előtt nem túl jó házastársi minta volt eddig. Tulajdonképpen nekem mindegy, h házasodnak e az emberek, vagy sem. Mindenkinek egyéni dolga eldönteni.

Én személy szerint férjén vagyok, de nem érzem magam házicselédnek :) hiszen a rendet, tisztaságot akkor is szerettem, mikor még a szüleimmel éltem, gyerekeim vannak (3 pici 5 év alatti) és azért szültem őket, mert szerettem volna, nem pedig azért, mert elvárás. :)

És még azt is hozzá kell, hogy tegyem, hogy a férjem dugási kényszereit sem kell teljesítenem..

Persze élünk szexuális életet mint minden normális pár, de ez a mondat kicsit úgy hangzott, mintha a házas nők nemi élete kb abból állna, h a férjre rájön a kangörcs, és akkor a feleségnek , mint egy képnek le kell feküdnie, széttenni a lábait, és hagynia, h az ura kiszolgálja magát.. :)

Na mindegy. Ez a hozzászóló 100%ban fel lett pontozva, amin kicsit csodálkozok :)))

De egyébként miért nem mindegy, h valaki házasodik, v sem? :)

Nem olvastam végig a hozzá szólásokat, bevallom ehhez most lusta voltam, mert sok.

Inkább a kérdésre válaszolok.

Nem csak a nők, férfiak közül is van aki így gondolkodik.

Azért gondolják így, mert szeretnének egy kiskaput, ha a dolgok még sem úgy lennének x év múlva, ahogy gondolták, és könnyebb kimenekülni azon a pici ablakon.

Ugyanerre jött létre az élettársi kapcsolat, amit viszont már be lehet jegyeztetni, ezt úgy is el lehet képzelni, mint egy kört, amiben ketten állnak együtt, és mindegyik az egyik lábával a körön kívül lógatja a lábát.

A házasságban nincs kiskapu, nincs fél lábbal lógok bele a kapcsolatban, egész embert kíván, és elhatározást. Egy határozott döntést, hogy igen, én emellett az ember mellett tettem le a voksomat, és az első adandó alkalommal lehet, hogy ő is elakar futni, de a korlát nem engedi, és kénytelenek lesznek megoldani a dolgokat.

A többi együttélési formánál itt már rég ki lehet slisszolni.

Ha egy ember jellemileg kitartó, és szereti is a párját, de egyszer meginog, vagy beüt a "baj" - mert senki sem tökéletes, ahogy az élet sem egyhangú és monoton -, akkor ez a korlát értük lesz, nem ellenük, és megóvja őket a saját feladásuktól.

Persze nem azt mondom, papír nélkül nem lehet ilyen elkötelezetten élni, de ahhoz nagyon kell szeretni, nagyon jól, és nagyon bátran és kitartóan, belül pedig egy szilárd döntést is meg kell hozni, hogy legalább fejben legyen egy "papírunk", amit aláírtunk.

Akik azt mondják nem fontos a papír mert minek, ha a fentebb írtat enélkül is tudják, akkor valóban lényegtelen.

Csak felvetődik bennem mindig a kérdés, ha valóban annyira mindegy is az a papír, akkor mért nem lehet aláírni?

Ám szerintem a többségnél ekkor derül ki, hogy mégsem olyan mindegy az a papír, és ő jobban érzi magát, ha nincs aláírva. A felelősség nem vállalása miatt (esetleges kiskapu) nem akar házasodni, vagy nem biztos a jövőben. Nagyon sok ok lehet, de legtöbbször ez a magja az egész elutasításának.

A nőknek több okból lehet fontos, hogy férjhez menjenek.

Van aki képes csak a fehér ruha és felhajtás miatt nyaggatni a párját. Van aki csak szeretne már a párjához tartozni. Van aki otthonról menekül és férjhez megy.

Egy házasság nagyon sok okból köttethetik meg, persze látszólag mindig a szerelem az ok, de évek múlva kiderülhet egy mellékes motiváció is, vagy épp a fő motiváció. De azt tanultuk azért megyünk férjhez megy, szerelmesek vagyunk, mi mást mondanánk?

Manapság mindenhonnan az folyik, hogyan rombolják le a család képét mert "az nem is olyan fontos". Individualista társadalom vagyunk, és egyre jobban pörgünk magunk körül, egyre jobban nevelnek (butítanak) arra, taposs el mindenkit, csak érd el az álmaid, család nélkül is megy ez. Csak néz körbe, mindenhol hullanak szét a családok, mert kezd kiveszni a minimális tolerancia, és pit dolgok miatt is képesek lennénk a másikat ketté tépni. Már nincs hova haza menni, és itt most nem falakról beszélek. Nem attól otthon az otthon.

Szóval szerintem ez lehet életcél egy nőnek, hogy igazi otthont teremtsen, mert az már már kezd művészetté válni.

Olyan ajtón benyitni gyerekként, ahol melegség van, finom vacsora, nyugalom, és béke, és haza fele nem azon ez a kefe, vajon arra érek haza, hogy veszekednek, vagy apám megint ivott, és megint nem hagy tanulni, sokszor többet ér, mint a szülők pénzbeli támogatása. Mert a szeretetlenség hiánya nyomorékká teheti az embert egy életre, és sok küszködés árán lehet helyre rakni. Szóval ha valaki, történetesen egy nő, vagy egy férfi elhatározza, hogy márpedig ő ilyen összetartó családot akar, az nem kisebb álom, mint, hogy valaki egy multinacionális cég vezetője akar lenni, 10 év múlva. Pénz nélkül sincs nagyon élet, kár tagadni, de szeretet nélkül végképp nincs.

Értelek utolsó. De mintha a végén kicsit egyoldalúan a nőket "okolnád". Ha apuka iszik, stb. akkor ott (néha) hiába próbál megfelelő társ lenni egy nő.

Sokan épp a rossz szülői példa miatt néznek más utak után. De elolvashatnád a többi véleményt is. :)

A család rombolása, média kétélű kard. Régen ennek ellenkezőjéről szólt minden: a "kényszerről", hogy akkor vagy valaki, ha feleség vagy, ha férjed van, ha házasságban élsz (másképp lesajnált "vénlány"), és ez fajta társadalmi nyomás hatalmas hatást gyakorolt a nőkre (is).

Környezeti hatás tehát mindig van. Csak a múltban ennek ellentéte volt: próbált csak volna meg valaki (főleg nő létére) egyedülálló életen, vagy "csak" élettársi kapcsolaton gondolkozni!

Arról nem is beszélve, hogy így vállalni gyereket. Leharapták volna a fejét, azon nyomban. :)

És légyszíves nézz meg egy nőknek szóló magazint, szerintem még mindig tele van annak erőltetésével, hogy az "esküvő életed legszebb napja".

Ellenben a férfimagazinok mikkel vannak tele? Motiválja bárki is a férfiakat arra, hogy jó férjek, apák legyenek, hogyan kérjék meg kedvesük kezét?

Sok barátnőm már szó szerint rosszul van a sok "csöpögős giccstől", ezért nem vesznek női magazinokat... (még azok sem, akiknek semmi kifogása a házasság ellen, csak már "sok" nekik ez a túlhangsúlyozás).

Nem volt szándékom okolni a nőket, sajnálom ha így érzékeli valaki.

Én is nő vagyok.

Ha apuka iszik, én egy szóval nem mondtam, hogy ott igenis minden áron mellette kell maradni, mert hozzá ment.

És épp ezt írom, hogy sok a rossz család modell.

Én arra akartam kilukadni, és mondandóm lényege az volt,hogy csak teljes szívvel és bizalommal érdemes belemenni és elkötelezni akármilyen formában, papírban, anélkül

valaki mellett magunkat, mert ha nem így teszünk, épp emiatt lehet "válás" a vége. Ez egy fura paradoxon. Ha valaki nem meri

megélni teljességgel az érzéseit, vagy egy helyzetet, akkor a tapasztalat is lehet hogy torz lesz, sőt szinte jogot formál magának, hogy na ugye, milyen jó, hogy nem mentem bele nyakig, lám igazam lett. Inkább belemegyek valamibe teljesen és nyakig, akkor is ha elválok,vagy nem úgy sül el.

Azért nem olvasom el a többi véleményt, mert sok, de ezzel kezdtem mondandómat, ettől függetlenül még tudok a kérdésre válaszolni, és azt hiszem ez a lényeg.

Persze szemezgettem.

Persze, hogy van környezeti hatás. Akadt már a kezembe női magazin, mivel szerkesztőnek készülök, és ismerem a média működését és a manipulációit.

Az olvasási szokások más a férfiaknál és más a nőknél.

Ezt pontosan tudja a média is. A nők sokkal fogékonyabbak az ilyen dolgokra, többet olvasnak, érzelmi oldalról közelítenek meg szinte mindent.

A férfiak legfeljebb motoros újságot vesznek. Vagy Népszabadságot. Vagy a hobbijuk miatt, vagy a világ dolgai felől érdeklődnek.

A férfiakat legfeljebb a családi minta motiválja, és az apja. Vagy ha az nem is olyan amilyennek kéne lennie, és szerencséje van akkor is találhat magának egy nagybácsit, rokont, akire felnézhet.

De itt már lassan elkanyarodunk oda, hogy alapjába véve mindenki érzi, hogy valami változik a társadalomban, és ez alól az élet egyetlen szegmense sem maradhat érintetlenül, a kapcsolati formák sem.

Én is rosszul vagyok a női magazinoktól :)

Tv-t pedig nem igazán nézek.

Paradoxon, igen, hogy ha valaki szívből elkötelezi magát, ahhoz nem tud hozzátenni a papír.

Aki meg nem, annak nem képes (ma már) garantálni, hogy ne váljon később.

A férfiak is érzelmi oldalról közelítenek, csak máshogyan. Szerintem nem mélyebbek a nők érzései ebben az "elkötelezősdiben". Éppen arra céloztam, hogy néha náluk is csak az "üres" normák játszottak közre.

A férfi motoros magazint vesz, a nő meg esküvőről szólót vett, mert számára azt jelentette a házasság-esküvő, mint a pasinak a motor, vagy jó kocsi. Remélem érted. :) Ez elég elnagyolt, de pár évtizede még írta is egy pszichológus, hogy a férfi megvalósítja társadalmilag önmagát, státuszt szerez, a nő meg megszerzi a férfit státusznak.

Akkor legalábbis sok igazság volt(!) benne.

De te is írod, hogy rosszul vagy a női magazinoktól, az én barátnőim is, hát úgy tűnik, mégsem annyira a női igényeket elégítik már ki.

A környékünkön a huszonéves nők többsége legfeljebb valami színvonalas divatmagazint néz meg néha(!), de ezen kívül sem a pletykalapok, sem a "romantikus" női magazinok nem vonzzák őket.

Inkább gazdasági, sőt, sokuk még sportautó újságokat is nézeget! Ismerek olyat, aki jobban elvan a barátja autós magazinjával, mint maga a srác. :)

Persze, az idősebbek mondogatják is neki, hogy miért nem valami főzőmagazint olvasgat, készül a "női szerepre".:)