Nektek ez rosszul esett volna?

Persze várjunk 10 évig, aztán leszek 100 éves, aztán koporsó :D :D :D 2 év bőven elég hozzá, főleg, ha össze vagytok költözve :) A szüleim is 2 év után házasodtak, majd gyerek, a barátom szüleinek 18 éves korukban született meg az első gyerekük (nem cigányok egyáltalán). Szomszédom 1,5 év után házasodott, azóta van egy gyerekük, 7 éve vannak együtt és nincs gond :) Nem fogok várni 30-40 éves koromig :) Egyszerűen nem passzoltatok, van ilyen! Nyögve-nyelve elbotorkálni évekig lehet... :) Valakik jól kijönnek, valakik csak szenvednek, ennyi a különbség :) Egy embert soha nem lehet teljesen kiismerni. Valakik már annyira ismerik egymást, hogy a mozdulataikból kitalálják, hogy mit akarnak, de ők is okoznak még meglepetéseket egymásnak. Nem lehet az évekre fogni. Vagy működik vagy nem.

Egyébként, hogy témába vágjak: Mivel eléggé nem jó hetünk volt és már ki volt a tököm, ezért gondoltam ettől rosszabb úgy se lehet: felnyalintom a habot a tortára. Most már nem hagytam elviccelni, témát váltani, se veszekedni. Megfogtam a kicsi kacsóját, becsuktam az ajtót és leültettem. Mondtam Neki, hogyha rajta múlva, még a temetőben is várhatnám azt, hogy szorosabbra fűzzük a viszonyunkat és bizakodó csontvázként leskelődnék ki a halomból, hogy na ugyan... nem vagyok annyira reményveszett, de ennyi időnek elegendőnek kellene lennie a dologhoz. Elnyígtam neki minden eddigi hitegetését, hazugságát és hogy pezsgőtbontanék, ha esetleg ezeken megpróbálna változtatni. Először hebegett-habogott, mert ennyire előretörő és elszánt még nem voltam vele szemben, na meg végtelenül türelmes voltam (eddig is, csak másképp adtam elő). Elmesélte, hogy én mennyire célratörő, markáns, tervekkel teli, vidám, vicces lány vagyok, Ő pedig mennyire belassult hozzám képest. Látja hogy én azért haladok a dolgaimmal és mennyire küzdök azokért a dolgokért, amiket a fejembe vettem, Ő pedig hamar feladja. Ez a tempó, amit én kiloholok magamból, gyors. Tehát sokat tanulok, sokat dolgozok, sokat jövök-megyek, ha valamit megakarok csinálni, meg lesz csinálva, sokat segítek másoknak és ő ezt a pörgős életet nem tudja felvenni. Ez egy példa: Nekem elég 2-3 év a komolyabb viszonyhoz, Ő neki meg mindegy :D Én mindig pár évre előre gondolok, Ő meg a mának él. Hát a kettő abszolút nem fér meg egymás mellett. Hja és ne tervezzek, mert nem fog összejönni: nem pontosan évre, napra pontosan tervezek, csak nagyjából belövöm évre a dolgokat. Ha nem jön össze, megoldom másképp, van másik verzió :D Na Ő meg mindenen problémázik, meg ne gondolkodjunk előre. Na a lényeg: nem jöttünk ki túl jól a dologból, így mondtam neki, hogy nagyon fiatal, zsenge friss és ropogós vagyok stb... na szóval ha esetleg nem tudunk kijönni, nekem kell kb. 1 év, mire új kapcsolatba tudnék fogni, aztán előlről kezdeni mindent. Na és nem biztos, hogy 1 év múlva fogok ürgét. Na és lehet azzal se jövünk ki. Ha kifognék de adj isten egy férfit magam mellé (tehát aki életrevaló), akkor is adnék magunknak 2-3 évet. Tehát még jól jönnék ki a dologból, 30 alatt lennék. Mondtam, hogy ne 30 éves korába jöjjön rá, hogy nem akar elvenni. Úgyhogy ne húzzuk egymás idejét tovább és ne hitegessen, hanem álljon a sarkára és mondja el mit akar. Mivel a válasza az volt, hogy jobban átgondolja az eljegyzést és a további dolgokat, na meg hogy változtat a stílusán, ezért én pár napra otthagytam, hogy egyedül mindent rendesen átrágjon.Ha azt mondja, hogy ne számítsak a közeljövőben gyűrűre és majd házasságra, hanem a válasza továbbra is "majd" lesz, akkor összepakolom a cuccaimat és szépen külön életbe kezdünk. Látva a példákat léteznek még olyanok, akik normálisak és ennyi idő alatt eltudják dönteni hogy kell-e neki a másik vagy nem. Na és utána nincs válásról szó ;) Még mielőtt ezzel jönne valaki... már betéve tudom itt a balga szövegeket, a rosszmájú, negatív emberek hozzászólásait :D Ebben maradtunk, majd lesz valami :)