Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon nagyon rosszul esett. Most akkor hogy álljak a témához ezek után?
Nos, a történethez tudni kell, hogy a párommal 4 éve vagyunk együtt (ebből 2 év távkapcsolat, egyetem miatt..) Fiatalon ismerkedtünk meg, még gimiben. A kapcsolatunk sokat változott az évek alatt, megkomolyodtunk, elmélyült a viszonyunk, annak ellenére, hogy távkapcsolatban élünk jobban összetartunk mint valaha és tudjuk, hogy együtt szeretnénk élni...és sejtem, hogy a párom az eljegyzést fontolgatja...
A tegnap apukámmal beszélgettünk és mondat közben valami ilyesmit szóltam ki a számon, hogy "nekünk majd az lesz kiírva az ajtónkra, hogy..." erre nagy "izén" felröhögött, hogy jó optimista vagyok, s gúnyosan hozzá tette, hogy ugye nem gondoltam ezt komolyan (mármint, hogy együtt fogunk maradni). Ehhez nem szóltam semmit, csak annyit, hogy ő is 21 évesen nősült... Aztán tovább beszélgettünk, már teljesen elterelődött a szó, amikor hívott a párom. Miután le tettem a telefont egyből kezdte az előző témát, s megkértem, hogy fejezze be, mert bánt engem. Erre "viccesen" odafűzte, hogy addig X-nek kinyílik a szeme, s találkozik még más nőkkel is...
Annyira rosszul esett, hogy éreztem elbőgöm magam, főleg ahogy hallottam az iróniát a szavai közt.
Egyébként nincs bajuk a párommal sőt azt hiszem nagyon is kedvelik. Nem értem mire ez a hozzáállás, oké fiatalon ismerkedtünk meg, de évek óta együtt vagyunk és komolyan gondoljuk...
Most úgy érzem esetleges eljegyzés esetén nem is akarom az orrukra kötni a dolgot, mert csak szemberöhögnek, látom nem tartnak semmire minket...Miért? :( nagyon fáj mert úgy képzeltem, ha majd eljön az ideje osztoznak a boldogságomban...nem úgy tűnik:(
21-L
válasza:Én azt tudom ajánlani, hogy többé nem kell felhozni a témát. Ha eljegyez a párod, akkor jelentsétek be otthon, had osztozzanak a szülők is ebben az örömben. :) Akkor kicsit komolyabbnak fogják ezt az egész kapcsolatot látni. Egyébként meg lehet, hogy valóban nem lesztek együtt később, de akkor az megint egy másik téma. Most a mának éljetek, szeressétek egymást, álmodozzatok, és legyetek boldogok. :)
23/N
válasza:Ne legyél szomorú.. :) Tényleg legyetek boldogok, élvezzétek, hogy most együtt vagytok. Lehet, hogy pont te leszel az aki majd később megunja. :)
Nekem is volt pár kapcsolatom, szakítottak már velem és szakítottam már én is, kétszer. Pedig azok a kapcsolatok is 3 évesek voltak, és én is úgy gondoltam, hogy soha semmi nem választhat szét minket, aztán mégis rájöttem, hogy már nem tudnám elviselni tovább a srácot.
De tényleg.. most ne azon rágódj, hogy mit mondott az apukád. Ha ti úgy érzitek, hogy szeretnétek összeköltözni, hát tegyétek meg (ha van rá lehetőség), legyetek együtt. Soha ne úgy gondolj a jövőre, hogy majd egyszer vége lesz. Gondolj arra, hogy sosem lesz vége. :) Aztán vagy bejön, vagy nem. :)
Nem időpocsékolás amit csinálsz, hidd el. :)
Első voltam.
Köszi:)
Természetesen rendben van és elhiszem...és tudom, hogy bármi megtörténhet. Csak kicsit fárasztó mindenkitől a negatív dolgokat hallgatni és azt, hogy egyszer úgyis vége lesz. Na és ha vége lesz akkor majd az is az én problémám lesz és akkor rá jövök, hogy tévedtem. Sajnos nem látja előre az ember. de minek állandóan osztani az észt? Nem mondom, hogy túl nagy tapasztalatom van a téren, mert tényleg ez az első komoly kapcsolatom, de világ életünkben nagyon jól megvoltunk. Tisztelet, bizalom, szeretet mindig megvolt...miközben mások szétmentek összejöttek mi együtt maradtunk és olyan döntéseket hoztunk meg, amelyek nem voltak könnyűek...és olyan helyzetben voltunk egymás mellett melyek nem voltak kívánatosak...
válasza:Ismerem.. nekem is volt olyan kapcsolatom, amit az egész család (de tényleg az egész) ellenzett.. Azzal is én szakítottam a végén, de nem a család unszolására, hanem mert jött valaki, aki ráébresztett, hogy szar a kapcsolatom, és aki miattam jött rá, hogy szar az ő tizen éves kapcsolata (akivel tizen éve élettárakként éltek együtt), és mind ketten szakítottunk azért, hogy együtt lehessünk, máig boldogak vagyunk, imádjuk egymást és már mi is az összeköltözést tervezzük, bár őt a családom is imádja. :)
Ezért mondom, ha ti úgy érzitek, hogy a ti kapcsolatotok szétválaszthatatlan, akkor éljetek úgy. Nem kell meghallani a rosszalló mondatokat, mert az az ő véleményük. Ti szeretitek egymást és ez a lényeg. :)
válasza: válasza:Szia!
Én majdnem 16 voltam, amikor megismerkedtem egy fiúval. 3 év után vettek csak komolyan minket a szüleink, mert addig jött a "ti még fiatalok vagytok" és, hogy "ugye nem gondoljátok, hogy ti vagytok a kivétel" szöveg. Azóta eltelt még 2 év. Már a menyasszonya vagyok. :) Lassan 21 leszek! :)
Mi 4 éve vagyunk együtt, MÉG nem vagyok a menyasszonya :) talán a közeljövőben:)
Köszi a válaszaitokat
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!