Tudom, hogy nem kéne, mégis foglalkoztat a dolog, s valahol rosszul esik, hogy NE érezzem ezt?

Hasonlóan éreztem egy időben, mint te. Mi 3 éve vagyunk együtt, van 1 bátyám(28) és 2 unokabátyám(25 és 27) akik kb. 1 év után jegyezték el a barátnőiket és mivel én meg a párom még nem vagyunk jegyesek, a család egy része(kivéve szüleimet és nagyimat) nem tekinti őt a család tagjának. Az összejöveteleken alig szólnak hozzánk, totál ki vagyunk közösítve és ez nem beképézelés, mert a szüleimnek is feltűnt. A lányok tök lekezelően beszélnek rólunk pl. jaj ti még ráértek, mi ezt nem érthetjük,olyan kis fiatalok vagyunk, éljük ki magunkat(én 23, párom 25 éves), úgyis lesz még más pasi az életemben...stb.. Barátom sem szeret már ezekre az eseményekre eljönni, mert megalázó.

De hidd el h hosszútávon mi fogunk jobban járni. Sajnos manapság az eljegyzés elveszíti a varázsát és a jelentőségét egy kapcsolatban, nem veszik komolyan. A jegyesség nem jelent garanciát arra h már soha nem fognak szétmenni és 1 év sztem nagyon kevés idő,ahhoz h 2 ember tudja, h össze akarják kötni az életüket(persze vannak kivételek). Úgy veszem észre h ez az eljegyzési mizéria most divat lett a fiataloknál, mintha be akarnák biztosítani magukat egy kapcsolatban. Csak h egy kapcsolat nem ettől lesz erős.

Persze én is szeretném ha megkérnék a kezem és esküvő meg minden ami kell, de mi megbeszéltük h addig tök felesleges, amíg anyagilag nem engedhetjük meg az esküvőt( ha nem lenne anyagi akadálya akkor most elvenne), csak mi szép nagy esküvőt szeretnénk majd. Úgy vagyunk vele h ráérünk, és nem fogjuk csak azért eljegyezni egymást, h a családom komolyan vegyen minket.

Sajnos sokan azt nézik, van-e gyűrű a lány ujján, összeköltöztek-e már, kinek milyen állása van stb.És ha még nincs gyűrű, nincs tervben a közös lakás, nincs fix munkahely, akkor addig nem vesznek komolyan.Tapasztalat...

Én és a párom lassan 9 éve vagyunk együtt, de nekem sincs gyűrűm és több okból kifolyólag szerintem vagy nem is lesz, vagy csak nagyon sokára, hiába a 9 év párkapcsolat.És tőlem is mindig azt kérdezik, hogy miért nem kaptam még gyűrűt, és, hogy ennyi év után, hogy hogy nem tervezzük a közös jövőt és, hogy ez milyen furcsa, miközben mások pár hónap járás után már az ékszerboltot járják és rendezik a lakást, netalán gyerek van(bár nekem pár hónap,1-2 év járás után egy gyerek nagyon dúrva lépés)És azért nekem is elég rosszul esik mindig ezt hallgatni, de nekünk így hozta az élet.És nem azért, mert nem szeretjük egymást, vagy mert nem teljes a kapcsolat.Csak még nem volt rá lehetőség.Gondolom én, mert egyébként sosem beszéltünk az eljegyzésről konkrétan, vagy komolyabb dolgokról kettőnket illetően.

De szerintem próbáld meg figyelmen kívül hagyni a többieket(én is próbálom::)),lehet,hogy majd egyszer mindenkinél boldogabb leszel, amikor a többi pár meg rájön, túl korai volt a lépés.