Nagyon nagyon rosszul esett. Most akkor hogy álljak a témához ezek után?

Nos, a történethez tudni kell, hogy a párommal 4 éve vagyunk együtt (ebből 2 év távkapcsolat, egyetem miatt..) Fiatalon ismerkedtünk meg, még gimiben. A kapcsolatunk sokat változott az évek alatt, megkomolyodtunk, elmélyült a viszonyunk, annak ellenére, hogy távkapcsolatban élünk jobban összetartunk mint valaha és tudjuk, hogy együtt szeretnénk élni...és sejtem, hogy a párom az eljegyzést fontolgatja...

A tegnap apukámmal beszélgettünk és mondat közben valami ilyesmit szóltam ki a számon, hogy "nekünk majd az lesz kiírva az ajtónkra, hogy..." erre nagy "izén" felröhögött, hogy jó optimista vagyok, s gúnyosan hozzá tette, hogy ugye nem gondoltam ezt komolyan (mármint, hogy együtt fogunk maradni). Ehhez nem szóltam semmit, csak annyit, hogy ő is 21 évesen nősült... Aztán tovább beszélgettünk, már teljesen elterelődött a szó, amikor hívott a párom. Miután le tettem a telefont egyből kezdte az előző témát, s megkértem, hogy fejezze be, mert bánt engem. Erre "viccesen" odafűzte, hogy addig X-nek kinyílik a szeme, s találkozik még más nőkkel is...

Annyira rosszul esett, hogy éreztem elbőgöm magam, főleg ahogy hallottam az iróniát a szavai közt.

Egyébként nincs bajuk a párommal sőt azt hiszem nagyon is kedvelik. Nem értem mire ez a hozzáállás, oké fiatalon ismerkedtünk meg, de évek óta együtt vagyunk és komolyan gondoljuk...

Most úgy érzem esetleges eljegyzés esetén nem is akarom az orrukra kötni a dolgot, mert csak szemberöhögnek, látom nem tartnak semmire minket...Miért? :( nagyon fáj mert úgy képzeltem, ha majd eljön az ideje osztoznak a boldogságomban...nem úgy tűnik:(

21-L