Mit gondoltok erről? Jogosan esett egy picit rosszul?

3 hónapja dolgozom egy hotelben reggeliztető felszolgálóként. Igazából félig meddig pályakezdő vagyok és sok keresgélés után sajnos csak ez a munka jött össze, de kénytelen voltam elvállalni, mivel a párommal egy keresetből nem tudtunk volna megélni, így nem válogathattam, hiába a főiskolai végzettség, nyelvvizsga stb.

A történet röviden annyi, hogy anyum a nagyszüleimnek úgy adta elő, hogy én vagyok a főnök a konyhán, persze ami nem igaz és ezt Ő is nagyon jól tudja.

Mikor találkoztam a nagyszülőkkel, akkor közöltem, hogy csak egy sima reggeliztető vagyok, de erre nem mondtak semmit.

Azt tudni kell, hogy anyum szeret megfelelni a nagyszülőknek, de ezek apum szülei, ráadásul el is váltak már a szüleim. A nagypapámnak fontos a végzettség stb.

De most akkor anyum szégyelli, hogy én csak egy kis reggeliztető vagyok?

A másik az, hogy a húgom a Corvinusra jár és úgy érzem belőle többet néznek ki, mint belőlem, Őt állandóan dicsérik, mert Ő követte a szülői hagyományokat, mivel apum, anyum és nagypapám is a Corvinusra járt.

Én meg úgy érzem, hogy rám abszolút nem büszkék, amiatt amit csinálok.

Nektek ez hogy esett volna?