Miért én vagyok a ribi a mai napig, amiért a párom elhagyta a volt barátnőjét miattam, mert belém szeretett?

Az ég szerelmére. A kérdező párja felnőtt ember. Nem házasodott meg, nem kötelezte el magát, nem hozott életre szóló döntést. Miért ne gondolhatta volna meg magát? Nem a kérdező szerette el a férfit. Illetve aki boldog a kapcsolatában, azt nem lehet elszeretni. Innentől kezdve nincs miről beszélni:)

Nem volt boldog a kapcsolatában a férfi, ezért lelépett. Hamar lett új párja. Nagy ügy. Teljesen mindegy alapvetően, hogy a kérdező miatt, vagy másért. A lényegen nem változtat. Nem lett volna boldog. És ezáltal a kapcsolat sem, és a másik lány sem. Minek maradt volna olyannal akit nem szeret?

Én tudom milyen az, amikor a partner öngyilkossággal fenyegetőzik, mert én is megkaptam az ex vőlegényemtől amikor elhagytam mert végleg betelt a pohár. Ez többnyire csak fenyegetőzés, és érzelmi zsarolás, aminek nem szabad engedni. Ha netán mégis megöli magát az illető, az a saját döntése. Senkinek semmi köze hozzá. Én sem éreztem volna bűntudatot ha megteszi. Elvégre nem én mondtam neki hogy öngyilkos legyen...

Nem lehet elvárni egy embertől sem, hogy úgy élje az életét valaki mellett, hogy már nem szereti. Talált valaki mást, hát istenem. Előfordul.

A kérdező azt írja nem volt semmiféle viszony, és hasonló sem, amíg a másik nőt el nem hagyta a férfi, tehát a kérdezőnek semmi oka bűntudatot érezni azért, hogy a férfi vele jött össze, és még egyszeri megcsalás sem történt, tehát semmi oka arra, hogy rosszul érezze magát.

Akik fújnak rád, csak irigylik a boldogságodat és ennyi. Nem kell velük foglalkozni.

úgy utálom, mikor valaki az irigykedéssel indokol meg mindent: beszól, mert irigy rád, nem tetszik neki, mert irigy rád, stb.

ha a kérdező által felfestett helyzet nem felel meg valaki értékrendjének, és erről leírja, kimondja a véleményét (mert ugyebár véleményt kért a kérdező), akkor miért lenne irigy???

más nem lehet szerelmes? szerelmesen nem lehet véleménye az embernek?

persze, én is irigy vagyok a kérdezőre mert leírtam, mit gondolok... :) hát egyáltalán nem

interneten akárki mondhat akármit, mondhatnám, hogy boldog családanya vagyok egy 10 éves házasságban 3 diplomával, nagyon jó fizetéssel, de nem mondom, mert nem érdekem hazudni :)

6 éve van barátom, igazi tinikori szerelem (22 éves vagyok), kevés olyan becsületes van, mint amilyen én vagyok (nem akarom magam fényezni, bár ez eléggé úgy hangzik)

leírtam jópár oldallal odébb, hogy számomra ez nem etikus, nem tartozik bele az értékrendbe, és le is írtam, miért, de ettől még nem tartom magam irigynek egy számomra tök idegen emberre, miért lennék az? ahogy írtam, van barátom, boldogunk vagyunk, úgy érzem a magánéletem is jó, szóval nincs miért irigykedni

akármelyik kérdésnél ezen az oldalon negatív vélemények jönnek, egyből jönnek az ilyen típusú válaszadók: csak irigykednek, na ezzel engem ki lehet borítani

Ne pörögj már tovább a témán kérdező! Semmi rosszat, vagy elítélendőt nem tettél. Teljesen életszerű, ami veletek történt, megtörténik sok más emberrel is. Aki nem boldog a kapcsolatában, jobb ha lezárja. A te párod nem volt az az exével, ha így lett volna, te most nem lennél képben. Nem te vagy az ok! Örüljön neki az exe is, hogy nem lett házasság a dologból, és nem bonyolódott tovább az életük, mert nem lett volna az jó egyiküknek sem. Jobb volt így lezárni. Nagyon sok példa van arra, hogy túl fiatalon ismerkedik meg az adott pár, hatalmas a szerelem, egyik sem "élt" még úgymond, és elválnak 10-20 év után, amikor már közös gyerekek vannak, közös otthon, élet. Aztán általában az egyik fél, rájön, hogy "élni" szeretne, vagy csak jön egy új szerelem, és lelép. Egy szakítás szinte mindig fájdalmasabb az egyik félnek, mint a másiknak. De senkit kényszeríteni nem lehet rá, hogy olyan emberrel éljen akivel nem akar, nem boldog, mert jó vége annak nem lehet!

Ajánlom figyelmedbe : http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__hazassag_..