Miért van az, hogy valakinek pont attól indulna be az élete, ha lenne egy megbízható, hűséges társa, de a központi elvárás az, hogy előbb legyen rendbe az élete, mert akkor lesz társa?!

"Ilyenkor mi van?"

Ilyenkor már megvan a kapcsolat, amire rá épül az a szeretet, amiért hajlandó vagy ápolni a másikat a nagy bajban is.

Nálad viszont a viselkedésed miatt már ott megakad a dolog, hogy senki nem akar kapcsolatot veled, így soha senki nem is lesz motivált a babusgatásodban.

"És ha én az a fajta ember vagyok aki jobban bízik a párjában, a családtagjaiban, a barátaiban mint a pszichológusban és a gyógyszerekben, akkor mi van?!"

Akkor el kéne jutnod odáig, hogy legyen párod és legyenek barátaid. Ami viszont nem fog menni, ha a viselkedéseddel mindenkit elüldözöl magad mellől.

"Honnan tudod hogy nincs -e (vagy nem lesz -e) olyan személy az életemben, akinek már a kapcsolat előtt fontos voltam, vagyok?"

A kérdésedből kiderül, hogy nincs, és a viselkedésedből kiderül, hogy nem is lesz. Legalábbis addig, amíg nem változtatsz a jellemproblémáidon, biztosan nem.

Kérdező, te szereted magad?

Az önszeretetnek is van gyógyító hatása. Sőt, addig senki nem fog szeretni téged, amíg te nem szereted saját magad.