Miért van az, hogy valakinek pont attól indulna be az élete, ha lenne egy megbízható, hűséges társa, de a központi elvárás az, hogy előbb legyen rendbe az élete, mert akkor lesz társa?!

Kérdező, a páromat 23 évesen ismertem meg. Erről csak ennyit.

Ha nincs erőd önállóan változni, akkor hogy lenne erőd fenntartani egy kapcsolatot se, amiért minden egyes nap tenned kell, hogy az hosszú távon tudjon működni.

Te mit tudsz nyújtani egy kapcsolatban? Milyen érzéseket tudsz adni a másiknak?

Nehezen lehet elhinni, hogy ha arra nincs erőd, hogy a saját életedet egyedül és szakember segítségével rendbe tedd (már ha elmennél szakemberhez, mert még ahhoz is lusta vagy), akkor egy merőben magasabb szintű dolgot, mint egy kapcsolatot megbirkóznál vele.

"Hát akkor úgy látszik elbuktam, ennyi volt!"

Ha feladod, akkor igen. Csak rajtad áll!

Igaza van a kommentelők többségének. Nem várhatod, hogy valaki összekaparjon, ha magad nem tudsz felállni. Ezzel a hozzáállással meg pláne.

Értem, hogy nagyon rossz egyedül, és jó lenne ha szeretnének, de te szeretnéd magad ha más helyében lennél? Vállalnád azt, hogy összekaparod magad más személyként? Tekintettél magadra külső szemlélőként, hogy min kellene annak az illetőnek átmenni azért, hogy te összekapard magad?

Te megtennéd ugyanezt másért ha jobb helyzetben lennél?

Innen tényleg csak te tudod rendbe tenni az életed egyedül, mielőtt más is belépne, hogy "megpihenj".