Miért van az, hogy valakinek pont attól indulna be az élete, ha lenne egy megbízható, hűséges társa, de a központi elvárás az, hogy előbb legyen rendbe az élete, mert akkor lesz társa?!
Én fordítva működök. Engem egy társ motiválna, de az örökös egyedüllét és csalódás csak visszavet. Ezt mások is mondták.
Társas ember vagyok alapvetően.
Kérdező, te csak azzal értesz egyet, aki ugyanolyan gondolkodású, mint te? A többiekét meg se hallod, nem is veszed figyelembe, mert nem a te gondolatmenetedet viszik tovább?
Ha problémád van, keress fel egy pszichológust. Az 1-es válaszolónak teljesen igaza van. Ne legyél a társadra utalva, mert nem a társad feladata az, hogy téged rendbe tegyen. Az egyedül a te feladatod és a szakembereké, akik erre szakosodtak.
Pl. párom iszonyatosan traumatizált családból származik. Rengeteg sebe van. Dolgozik azon, hogy rendbe tegye magát, de nem én motiválom, saját magát motiválja és szakemberekhez is elment már. És megjegyzem, sokszor iszonyatosan nehéz vele, mert ahonnan jött, azt nem tudom kitörölni és a hozott mintáit nem tudom megváltoztatni. Ezek évekre rá jöttek ki fokozatosan. Én türelmes vagyok vele, de ha egyszer vége lenne valami úton módon ennek a kapcsolatnak, sose jönnék össze olyannal, akinek ilyen sok traumája van. Csak olyannal jönnék össze, aki rendben van, mind testileg, mind lelkileg egyaránt.
"hogy lúzerként majd valaki összekapar és embert csinál belőled..."
Belőlem már nem lesz ember, mert így is péppé vert az élet!
Innen (lenne) szép felállni, ahogy mondják!
Pont ez az, hogy magamtól nem tudok felállni!
Vegyük úgy hogy én vagyok a zsidó utazó, akit megtámadtak, megsebesítettek, kiraboltak és otthagytak az út szélén.
De mint tudjuk, irgalmas szamaritánusok manapság nem nagyon léteznek. (főleg nőben)
"mert egy megfelelő és érzelmileg is támogató társ a legjobb hátország az életben. Pontosabban, az lenne! Máskülönben biorobotként élhetünk..."
Igen, de
1. Ennek mindkét irányba működnie kell.
2. Egy normális kapcsolatban persze hogy támogatja az ember azt, akibe már beleszeretett, akiről már tudja, hogy olyan társ, aki kell neki. Ellenben ha valaki önmagától semmit nem tud nyújtani, csak simán várja a támogatást, az eleve nem fog eljutni a kapcsolatig, mert a többiek sosem fogják azt látni benne, hogy igen, őt szeretném társamul, és igen, ha bármi baja lesz, szívesen támogatom. Mert csak azt látják, hogy már most minden baja van.
"Belőlem már nem lesz ember, mert így is péppé vert az élet!"
Ilyen hozzáállással és mentalitással soha nem lesz senkid. Ez így 100%.
"Egyetlen állandó a változás maga." Hérakleitosz
Te is tudnál változni, ha akarnád és tennél is érte. Tudod, erőbefektetés nélkül nincs jutalom.
"Senkinek sem kell egy mihaszna ember."
Mi ez, valami kommunista szöveg?
Pont ez az, hogy mindenki hasznot akar húzni a másikból!
Én nem kértem hogy adja a számba a falatokat, csak tudjam hogy mellettem van és fogja a kezem!
Az már az én dolgom hogy éhen döglöm -e!
"Te is tudnál változni, ha akarnád és tennél is érte. Tudod, erőbefektetés nélkül nincs jutalom."
Mit nem értesz azon hogy NINCS erőm?! Hogy ez adná az ERŐT!
Én nem 15-20 évesen találtam meg életem szerelmét, akivel lehet közösen építkezni!
Én most is keresem! Meg az életemet is!
"Én nem kértem hogy adja a számba a falatokat, csak tudjam hogy mellettem van és fogja a kezem!"
Na de miért pont melletted legyen, miért nem bárki más mellett, akikről tudja, hogy ő is számíthat rájuk?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!